Bali 1. rész
Sziasztok!
Eljött a nap, amit annyira vártunk anyuval, és elindultunk életünk eddigi legnagyobb utazására, az utolsó földi paradicsomba, Balira. ❤️
Elég sokat készültünk rá, például előre kértem Budapest járatot, hátha én hoznám vagy vinném anyut Budapestre, és sikerült összehozni, én hoztam. ✈️
Booking.comon foglaltam szállásokat, egyet a dzsungel közepén egyet pedig a parton. Barátaim már voltak itt korábban, így ők ajánlottak sofőrt, mert itt a turisták úgy járják be a szigetet, hogy sofőrt fogadnak, aki minden nap velük van és vezeti őket. Vagy vannak a bevállalósak, akik autót, robogót bérelnek és maguktól fedezik fel a dolgokat. Számunkra a járható út a sofőr volt Edi személyében, aki egy világ látott indonéz srác, és úgy ismeri a szigetet, mint a tenyerét.
Első nap még magunk voltunk (sofőr nélkül), mert Ubudban (ez egy kulturális központ a sziget közepén) a szállásunk a városka közepén volt, így egyedül jártuk be. Eltaxiztunk a Setia Darma báb és maszk múzeumba, ami ugyan csak 7 km-re volt a hoteltól, sikerült 1 órát a taxiban tölteni. Kicsit kaotikus tud lenni a forgalom Ubud kis utcáin (de igazából az egész szigeten).
A múzeumban az Indonéziában őshonos színházi műfaj, a wayang (árny) játék bábuit tekinthettük meg. A színdarab egy fehér vászon mögött történik, amit hátulról lámpással világítanak meg. Az árnyjátékot a nők nézik, míg a vászon másik oldalán a színes figurákat pedig a férfiak.
A múzeumban megtekinthettük a balinéz tradicionális táncok maszkjait és jelmezeit is. Másnap élőben is megnéztünk egy Barong táncot.
Szerencsére visszafelé már jobb volt a forgalom (megkértük az UBER sofőrünket, hogy várjunk meg minket, mert fogalmam sincs, hogy jutottunk volna innen vissza) így visszaértünk a Majomerdőhöz, ami délután 6-ig van nyitva.
Miután megvetted a belépőt, és belépsz a park területére vagyis inkább dzsungelbe, lehet venni kis banánokat, amiket majd a makiknak adhatsz oda, azzal csalogathatod magadhoz közel őket. Mi az hogy közel? Rád másznak… 😅 Mivel én már láttam képeket erről a helyről, és hogy hogy kell magadhoz hívni őket, az első videózáskor még én instruálom anyut! És anyu tök ügyes, egészen a kezéig felmászott rajta a majom. Én meg megijedtem tőle, ahogy mászott rajtam egy másik, és megpróbáltam levenni a mancsát magamról, így megharapott. Mondják, hogy ne érjünk hozzájuk, úgy nem bántanak. Először egyébként még nekem állt feljebb, mert azt hittem, hogy nem értem hozzá… de hát utána láttuk egy videónkon, hogy bizony, amikor mászott fel rám, hozzáértem. Oké… 😀 Kaptam egy kisebb szívinfarktust, mivel ugyan megvan minden oltásom, de eléggé félek a betegségektől. Nagy bambi szemekkel mentem oda egy ott dolgozóhoz, hogy ez most mi?! 😀 Elvitt az elsősegélyükre, vicces, hogy már az első napon az elsősegélynél kötünk ki… De tökre megnyugodtam, hogy egyáltalán van nekik ilyen, legalább tuti nem én vagyok az egyetlen nyomi, akit megharapnak. Elmondták, hogy a makik tiszták és egészségesek.. Mivel ennek már majdnem két hete, gondolom megmaradok. 🙊
A nagy stresszre nyugtatásképp befizettünk egy másik gondozónál, hogy tegye rám a kis makit… Ebből lett egy szuper cuki videó és képek is. Attól a majomtól nem féltem, de a többiek nekem túl nagyok voltak. Bezzeg anyu… mintha mindig majmokkal foglalkozott volna. 😀
Majmos kalandjaink után vacsora után néztünk. Balin az étkezdéket Warungnak hívják, és nagyon olcsóakat is lehet találni! A pénzük nagyon gyenge, az első este 45 000 indonéz rúpiáért ettünk fejenként csirke satay-t, ami a kedvenc ételünk lett a szigeten. 45 000 rúpia 870 Ft.
Sokat viccelődtünk a nyaralás megkezdése előtt, hogy olyan közel lakunk a majomerdőhöz, hogy belépőt se kell váltani, úgyis ők látogatnak majd meg minket. 400 méterre volt a hotelünk, ami igazából bungalow inkább. Nos, a vicc valósággá vált, két reggel is megleptek minket, a kis ördögök, portyáztak a hotelek udvarain (egymás után követték egymást a szállók az utcán), és összeszedték az értékesnek vélt szemetet. Egyszer túlközeli élményünk is lett velük. Anyu mindig előbb kelt, hogy kávézzon reggel, én még bóbiskoltam, amikor arra riadok fel, anyu becsapja (nem kicsit) a tolós erkély ajtót. Mondom, mi van már!?? Anyu meg, hogy “itt vannak a majmok!!!” 😀 Anyunak sárga öngyújtója volt, és azt hitték rá a kis buták, hogy banán, anyu mondta, azt vette észre, hogy a majom bámulja a gyújtót, szóval beszaladt a szobába. 😀 Utána azért kimerészkedtünk, és videóztuk őket. Katt a vidire!
Reggeli kalandok után Edi a sofőrünk felvett minket, és körbe vitt minket Ubud körül! Első állomásunk egy Barong tánc előadás volt. Ahogy néztük, az az érzésünk támadt, hogy ez inkább színház mint tánc. Kaptunk egy 5 felvonásos forgatókönyvet, de még így is nehéz volt lekövetni, hogy mi történik, de elbűvölt minket nagyon. Azt tanácsolom, hogy youtubeon nézzétek meg előtte, hogy mire számítsatok. 🙂
Következő programunk egy kávé ültetvény meglátogatása volt, ahol megismerkedtünk a Cibet macskával, aki az a rágcsáló, aki megeszi a kávébabokat, majd megemésztés után a székletét dolgozzák fel az emberek, így lesz a világ egyik legdrágább kávéje a Kopi Luwak kávé. Edi poénkodott velünk, hogy ezt mi is tudnánk otthon gyártani. 😀
Következő rövid állomásunk egy pillangó park volt, ami azért volt elragadó, mert anyu egyik kedvenc élőlénye a pillangó. Átlagosan a belépők 15 000 és 50 000 rúpia körül mozogtak, ez viszont szerintem túl volt árazva kicsit, 100 000 rúpia volt fejenként. De végül különleges élményben volt részünk, és sok érdekességeket megtudtunk a balinéz pillékről.
Következő látnivalónk a Tegenungan vízesés volt, ahol tavaly én már jártam. Meglepő volt látni, hogy mennyit változott a hely a turizmus oldalára. Van most már pár napágy, van bólya a vízben, és lépcső kiépítve, hogy fel tudj mászni a tetejére. Én tavaly még a csúszós köveken mászkáltam tangapapucsban. Azért így is csodálatos ez a vízesés. 🙂 A belépő fejenként 15 000 rúpia.
A nap csúcspontja volt számunka a Tirta Empul, ami egy úgynevezett balinéz vízi templom, melynek szentelt vize van. A legenda szerint az örök élet vizének forrását Indra isten fakasztotta a földből, a balinézek pedig hálából egy templomot építettek a medence köré. (forrás: Ács László: Bali és Indonézia kincsei) A helyiek úgy tartják, hogy a víznek gyógyító ereje van, és belül tisztul meg az ember tőle.
A templomok látogatásakor szükség van a tradicionális viseletre a sarongra, amit bérelni lehet 10-20 000 rúpiáért, amit ajánlgatnak a templomok bejáratánál. A Tirta Empul esetében bérelsz egy sarongot a bejáratnál, majd amikor a medencéhez érsz, ott lehet egy másikat, amiben belemehetsz a vízbe. Ugyan kicsit idő szűkében voltunk, de megkértük Edit, hogy hadd menjünk be. Kicsit spirituálisnak kell lenned, és elmélyülni magadban, hogy értékeld ezt a helyet, és elvonatkoztass a körülötted úszkáló min. 20 centis halaktól. 🙂 Fantasztikus élmény volt. Azt hiszem ez volt az első alkalom, amikor megfogott minket a balinéz életérzés úgy igazán! 😍🙏🏼
Ezután még mindig volt időnk egy dolgot megnézni, még pedig a rizsteraszokat. Itt is van belépő, de mi már 6 után értünk oda, zárva volt a kassza, és így nem is volt túl sok időnk bebarangolni a területet, ami egyébként magántulajdonban áll, de a tulaj kap pénzt a tisztán tartására az önkormányzattól ( vagy valami hasonló szervtől) , és így nyitva tartja a látogatók számára. Azt olvastam róla, hogy kb 1 órát el lehet itt tölteni, ha körbejárja az ember. Egyszer körbejárom, az tuti. Ubud környékén vannak az óriási rizsföldek, de Balin egyébként még termesztenek kakaót, vaníliát, kókuszdiót, banánt, sok-sok gyümölcsöt és zöldséget, ezek inkább a sziget északi felén találhatóak.
Ezzel befejeztem az első fejezetet a csodálatos utazásunkról, úgy érzem még számtalan írásom lesz róla a közeljövőben. 🙂
Köszönöm, hogy elolvasod,
Puszi,
Dorka
live4flying 