Sziasztok,
A japán járatokról azt kell tudni, hogy nagyon nehéz megkapni több okból kifolyólag. Először is a japán kormány előírja, hogy bizonyos számú japán cabin crew legyen a repülőgépen, esetünkben az A380-ason kettő osztályonként, ergó 6 crew a 24-ből. Ennek az az oka, hogy a kormány törődik az embereivel, és tudja, hogy nem annyira beszélnek idegennyelven, így biztos lehet benne, hogy jó kezekben vannak az állampolgárok. Másodszor a járat hihetetlenül könnyű, mert az utasok egyáltalán nem panaszkodnak semmiért (habár a japán utas állítólag nagyon is tud feleselni a japán crewkkal), nem nyomják meg a callbell-t (csengőt, hogy odamenjünk és kérjenek valamit), és nem akadékoskodnak, ha nem kapják meg a választott ételüket, mert kifogytunk belőle. A járat 10 órás és van rajta CRC pihenő (vagyis alszunk két órát), ez is azért van, mert a japán kormány szeretné, ha a crew, aki az utasokkal foglalkozik, pihent legyen. 10 órás járaton még nincs a cabin crewnak CRC szünet általában más járaton. A harmadik ok, amiért nehéz megkapni a járatokat az pedig maga a desztináció. Repülünk Naritába, Hanedába és Osakába, első kettő Tokyohoz van közel, míg az utolsó Kiotohoz.
Kicsit úgy érzem, hogy elpazaroltam ezt a layovert, mert nem mentem be Tokyoba, pedig össze is írtam, hogy mit néznék meg, és ráadásul két business class crew be is ment, szóval nem lettem volna egyedül. Őszintén egész júliusban én annyira fáradt voltam/vagyok nonsztop, hogy nehezemre esik elindulni valami nagyobb lélegzetvételű programért főleg magánúton és nem szervezetten (tehát csak beülök egy kocsiba a túravezető mögé). Na de elég az önsajnálatból, így is bebuszoztam Narita városkába, ahol wikipádia szerint 130 000ren laknak kb, picit nagyobb mint Kecskemét.
Naritában az Omotesando utca egy nagyon aranyos kis sétáló utca rengeteg étkezdével és szuvenír bolttal. Óriási meglepetésben volt itt részem, amikor beléptem egy kimonókat árusító szuveníreshez (hűtőmágnes nézőben voltam épp), és felnéztem a falra és kiszúrtam két Maléves névjegykártyát, két Cabin Crew-jét. Ezután jöttem csak rá, hogy amúgy az egész fal teli van mindenféle légitársaságok névjegykártyáival. Kicsi a világ. 🙂
Majd ellátogattam a Naritasan Templomhoz, ami egy óriási erdőben van, és annyira nyugis kis sétához volt szerencsém, volt olyan, hogy nem láttam senkit az erdőben. 😀
Arra rá kellett jönnöm, hogy én itt Japánban valószínűleg éhen halnék, annyira de annyira bizar a konyha, hogy én csak pislogtam, és 24 óráig nem éreztem éhséget kb. Persze a hotel biztonságos falai között megreggeliztem, messzire elkerülve a japán részleget. 😀
És a poént a végére hagytam….
Azt hiszem, Jóbarátokat mindenki nézett valamikor! Unagi japánul annyit tesz, hogy angolna, és egy étteremlánc is, legalábbis több helyen is láttam a kis városban.
Azonban Ross szerint az Unagi a teljes éberség állapota. 😀 Itt az epizód linkje:
http://videa.hu/videok/film-animacio/jobaratok-6×17-unagi-1994-90-es-evek-3NG35qagNUOLS4qM
Hát ennyi lett volna a kissé unalmas japán 24 órám…. 😀 legközelebb igyekszem valami többet kihozni belőle.
Köszi, hogy elolvastad,
Dorka
live4flying 