Peru: Machu Picchu

Ollantaytambo, reggel 6 óra. Kipattant a szemünk, annyira még a kávé se kellett (nem is volt….😅 3 az 1-bent ittunk ). Itt megjegyezném, hogy ugyan Peru nagy kávé termelő, de az összes jó terméket exportálják valószínűleg, mivel csak egy kavézóban találtunk olyan igazi jó kávét, de erre még majd kitérek néha-néha.

Amikor elbizonytalanodtam otthonról a kanapéról a perui utazás kapcsán, akkor ez volt az egyik pont. Taxi a szállásról a vonatállomásra, majd vonat Aguas Calientes-ig, onnan busz a Machu Picchu-ig. A jegyeket is időben meg kellett venni mindet közben előre, ijesztgetett az internet, hogy fél évre előre kell venni vonatjegyet és belépőt is. Szerencsére az Inkalauz összevásárolta nekünk ezeket, és nagyon szuper útmutatót készített ehhez a reggelhez, a hotel tulaj is nagyon kedves volt. Összeszedtük az összes papírunk aznapra, amit Gábor rakott össze egy mappába nekünk. A hotel staff rendelt az ázsiai tuktuk-hoz hasonló mototaxit, amivel 5 perc alatt lenn voltunk a vasútállomás. Amint kiugrottunk a taxiból, az árusok megtámadtak minket, de jól tették, mert a szúnyogriasztó még hiányzott a listánkról (sok a mosquito a hegyen). Egyébként mindent meg tudtál vásárolni tőlük.

Az Incarail a világ egyik legszebb vasútja, ami az Urubamba folyó partján fut, másfél óra Aguas Calientes-ig. Ez egy teljesen új mozdony volt, The 360 névre hallgat, tetőablakai vannak (de ezek a régebbieknek is voltak), és volt egy kocsi, ahova be lehetett menni, és nyitott volt az oldala, süvített a szél és üvöltött a perui zene. Iszonyatosan hangulatos volt. Sajnos nagyon komoly intézkedések voltak a vonaton, látjátok, be vagyunk öltözve. Én már ezen a reggelen kettétörtem ezt a műanyag szemüveget, de kibírta az utazás végéig, csak már nem láttam át rajta utolsó nap. 😂 Tömegközlekedésen volt még rá szükség párszor.

Megszeppenésembe azért még belefért, hogy megszegjem a szabályokat, és megigyam a reggeli narancslevem.
Nagyon profi volt amúgy a személyzet, akárhányszor odasandítottunk a nyitott kocsira, azonnal mondták, hogy nyugodtan menjünk ki, ha szeretnénk, úgy éreztük, hogy azt szeretnék, hogy maximálisan átéljük az élményt. Azért mászkáltunk ki-be, mert kinn akartunk lenni, de 10 fok alatt volt a hőmérséklet, és fújt a szél. 😅Jól esett nagyon ez a bánásmód tőlük , főleg, hogy a Machu Picchu volt a nagy álom, és ezen a reggelen az utolsó útszakasz volt már csak vissza. Csak tátottuk a szánkat a vonaton.
Urubamba folyó folyamatosan mellettünk hömpölygött.

Mikor megérkeztünk Aguas Calientesbe, ami csak egy ilyen mesterséges turista falucska, követtük az Inkalauz utasításait: át a piacon, majd egy hídon át az Urubamba folyó felett, és a híd lábánál lesznek a sorok a buszhoz. Na, hát tényleg így volt!

A falucska utcái
Sor a buszhoz.

Több opció van megismerni Machu Picchu titkait. Lehet fogadni privát túravezetőt, de ők nagyon drágák. Fel lehet menni egyedül, vagy pedig egy csoporthoz csapódni a bejáratnál, ahol kisebb összeget kell fizetni csak. Ránk volt bízva, hogy megyünk fel, végül a csoportos idegenvezetést választottuk, ahol kifogtunk mexikói turistákat, így megint csak spanyol tudásom lett tesztelve, de aranyos volt a srác, kérdezhettem tőle angolul, ha nem tudtam spanyolul, de érteni majdnem mindent értettem.

Az inka birodalom a 13-16. század között működött, Machu Picchu az 1400-as években épült Pachacútec inka uralkodása alatt. Nagyon trükkös, alig várja az ember, hogy megpillanthassa a várost, de utolsó pillanatig rejtve marad a szem elől a hegyekben. Az inkák nem vicceltek, biztosra mentek. Állítólag azért szerettek magasra építkezni, mert stratégiailag így nehezen voltak megközelíthetők, és közel voltak az égiekhez. A terv működött, a spanyolok sem jutottak el idáig hódító hadjáratuk során Francisco Pizarroval, spanyol hódítóval az élükön (akkor még nem járt az IncaRail menetrendszerint, így 4-5 napi járásra volt Ollantaytambótól). Mi több, homályba merült a létezése is, mivel az inkák elhagyták, hogy segítsenek megállítani a spanyolokat. 1911-ben egy amerikai régész, Hiram Bingham fedezte fel. Sajnos anno a perui kormány nem adott pénzt helyi felfedezőknek az ásatásokra, viszont az amerikai kapott a Yale egyetemtől, így tulajdonképpen, amit találtak, elvitték (ékszerek, kerámia, csontvázak) tanulmányozásra. 2012-ben sikerült visszaszerezni egy részét pereskedés útján.

Machu Picchu azt jelenti, Öreg csúcs. Nem ez az eredeti neve, nem tudjuk, az inkák, hogy hívták. 2200 méter magasan van. Valószínűleg ez egy olyan város volt, ahova a birodalom előkelőségei jártak. De ez persze csak elmélet, nincsenek írásos emlékek, mert az inkák nem használtak betűket, szóval az összes kijelentő mondatom feltételes, mivel a mai peruiak is úgy beszélnek róla, hogy lehet, hogy ez és ez történt. 😅

Na nézzük a képeket ❤️ ,

Machu Picchu pont annyira fantasztikus, mint amennyire várja az ember. Augusztus száraz évszak, így egészen biztosak voltunk benne, hogy nem fog felhő ülni a hegyen. Viszont így nagyon sokan is lennének, egy tűt nem lehet leejteni általában ilyenkor, de a mostani helyzetre való tekintettel kevesebben voltak, végülis meg szerencsénk is volt így.
2 órát töltöttünk a hegyen a túravezetőnkkel. Elmesélte a város történetét, és minden kérdésünkre válaszolt. Kb. 100 lakóház is volt itt, tehát tényleg éltek itt emberek. Itt is vannak teraszok, de nem műveltek földet, hanem dísznövények voltak csak.
Machu Picchu egyetlen bejárata. Bementünk az utcákra is, végig sétáltunk az inka falak között. Semmit nem hoztak a hegyre az inkák, hanem az itt található sziklákból építették fel a várost.
Kondor keselyűt tudunk belelátni a sziklákba, földön a feje a csőrével háttérben a szárnyaival.

Kicsit írok az inkákról, mert nekem nagyon szimpi embereknek tűnnek így 500 év távlatából. A Titicaca tótól ered a teremtés történetük, onnan vándoroltak el Cuzcoig, ami a birodalmuk fővárosa volt. Fegyvereik nem voltak, úgy hódítottak, hogy megnézték, az adott népnek mije nincs, például földművelésből gyengék, akkor ők odaadják nekik a tudományt, és csatlakozhatnak a birodalomhoz. Teli voltak arany díszítőelemekkel, de nem értékként néztek az aranyra. Szerették, tisztelték a természetet. Napistenben hittek, naptemplomokat építettek. Három szent állatuk volt: a kígyó, amely a földalatti életért felelős, a puma, amely a földön élőkért, és a kondor keselyű, amely összeköti a fizikai világunkat az égiekkel, valamint a halottak lelkének hordozójának is gondolták. Rendszeresen belebotlottunk ebbe a három állat motívumba utunk során. Három inka törvény létezik: Ne lopj. Ne Hazudj. Ne lustálkodj. Nem zárták a házuk ajtaját sose, hiszen betartották a szabályokat valóban.

Már a Blahán is szerettem a pánsíposokat, de úgy az igazi, ha épp lejöttünk Machu Picchuról.
Inca Kola egy édes szénsavas lötyi, valami gyerekkori édesség ízét idézte fel nekem, több literrel fogyasztottunk ott tartózkodásunk alatt. 😍
Szelektíven gyűjtik a szemetet Aguas Calientesben, nagyon tiszta ország szerintünk Peru.
A vasútállomás előtti piacon végre megpillantottunk egy perui kopasz kutyát, Gábor mesélt még róluk Limában. Csak a fejükön és farkuk végén van némi kóc. Sok a kóbor kutya egyébként, de ránk se hederítettek, jól vannak tartva, szerintem éttermi maradékot ehetnek.
Itt már hazafelé, ez a fehér kukorica megfőzve és sós sajttal kell enni, az a kis fehér a zacsiban a sajt.
Peru mototaxijai.
Ollantaytamboba visszaérve Gábor által tanácsolt étteremben vacsoráztunk, ami a főtéren volt. Természetesen itt is megtalált minket pár árus, ez a kis srác az anyukája által készített dolgokat árulta.
És végre a harmadik napon összeszedtük a bátorságunk és rendeltünk coca teát, ami a coca cserje leveléből van. Látjátok itt is csak a levelek vannak a forró vízben. Igen, jól gondoljátok, ebből készül a cocain. Azonban így levél formába egyáltalán nem drog, növeli az oxigén szintet a vérben, így ez a természetes segítségük a magasság ellen. Félve kérdeztük meg a pincérlányt, hogy szabad-e ilyet este inni, mert hogy élénkít is. (Bár annyira fáradtak voltunk, hogy talán egy liter kávéval is aludhattunk volna.) Aranyosan válaszolt, hogy igyuk nyugodtan. Aki szereti a gyógyteákat, annak ízlene, tanácsolnak hozzá cukrot, de nekünk natúran is bevált. Magát a levelet is fogyasztják a helyiek, megrágják és felrakják az ínyükhöz, ezt is csináltuk később, mikor nagy magasságokban voltunk. Kicsit élénkített valóban, mert párszor azért belassultunk.
Sopa a la Criolla – marha, tojás, tej, tészta, paradicsom. Hűvösek voltak az esték, nagyon éltük a levesezést!

Még Ollantaytamboban aludtunk egyet, majd másnap Cuzco várt ránk, de ez már a következő bejegyzés sztorija lesz. Remélem, nem fogjátok megunni, mert ez még csak a harmadik nap volt.

Köszi, hogy elolvastad

Puszi
Dorka


Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s