Sziasztok,
Ezer éve nem írtam blogot, dehát nem történt senkivel semmi az elmúlt másfél évben. 3-4 éve terveztük anyuval, hogy elutazzunk Peruba, de több akadály is szembejött. Először is, a világ másik végén volt az úti célunk, így nem akartuk kockáztatni, hogy céges repjegyekkel menjünk. Majd rájöttem, hogy a látványosságok, amiket megnéznénk mindenképpen, nagyon messze vannak egymástól (Machu Picchu, Titicaca-tó, Nazca-vonalak). Az utazási irodák csilliókért árulják a dél-amerikai körutakat, tehát azok se jöhettek szóba, parkolópályára tettük a projektet.
Egy szép napon, anyuval szembejött Facebookon egy hirdetés Inkalauz néven, a frappáns cégnév mögött két magyar srác áll, Gábor és Tamás, akik kint élnek Peruban, és összeállítják neked az álomutad, neked csak követned kell a leírásukat. A tavalyi év ugyan beleköpött a levesünkbe, de 2021-ben végül eljött a mi időnk! 🤗
Számok:
- 23 527 km levegőben
- 2 049 km földön
- 13 nap + 2 nap utazás
- 9 hotel
- 4910 méter csúcs magasságunk
Útvonal:
- Budapest
- Madrid
- Lima
- Ollantaytambo – Machu Picchu
- Cusco
- Puno
- Arequipa
- Chivay
- Arequipa
- Nazca
- Ica
- Paracas
- Lima
- Madrid
- Budapest
Lima
Az Inkalauz intézte az összes szállásunkat és az országon belüli utazásainkat, így nekünk csak a leírást kellett követnünk. Egynapos út után a limai repülőtéren várt minket Gábor reggel 6-kor, hogy együtt elmenjünk az első hotelünkbe, ahol pár órát aludhattunk, majd a nyakunkba vettük a várost hárman együtt. Teljesen olyan volt, mint egy céges layover, kb 24 órát töltöttünk a fővárosban, ahol ellátogattunk a főbb nevezetességekhez.
Gáborral megismerkedtünk és idegenvezett minket, illetve beneveztünk egy kis Churros-ra is, ami eredetileg egy spanyol édesség, hosszúkás fánk és csokiba kell mártogatni. A Peruiak átvették és átalakitották saját ízlésükre. Nagyon fini! 
Kezd visszatérni az élet a városba, illetve ugye már turisták is beléphettek az országba, de európaiak annyira nem voltak. Mindenhol kötelező volt még a maszk augusztusban. Lima csoda aranyos utcái vannak, kicsit olyan spanyolországi. 
Lima főtere, júniustól augusztusig tél van a fővárosban, ergó alacsony zárt felhőzet és 18-20 fok. 
Santo Domingo Kolostor, ahol iszonyatosan látszik a spanyol hatás, azon belül is Andalúzia, ami azért volt érdekes, mert voltam Sevillában 2017-ben, és pont ilyenek a díszítések ott is! Onnan hozták a díszítő csempéket. 
A kolostor temploma egyszerűen lélgzetelállítóan szép volt. 
Már az első este megismerkedtünk a perui itallal , Pisco sour-ral, ami egy koktél. Pisco a peruiak nemzeti itala, szőlőből készült párlat, ezt keverik tojásfehérjével, lime-mal, cukorsziruppal. Az étel pedig krumpli, csirke, avokadó, paradicsom.
Ollantaytambo
Másnap reggel korán jött értünk egy sofőr, és indult a kaland. Innentől csak ketten voltunk anyuval. Nem túl logikus a Lima repülőtér, elvileg van nemzetközi és belföldi terminál egy épületen belül, de utólag láttuk, hogy a Latam légitársasággal ugyanarról a check-in pultról indultunk Cuzcoba és később Madridba visszafelé, becsekkolás után válik ketté a terminál. Pedig mondani kellett a taxisnak, hogy a belföldi terminálra vigyen. 😀 Az ilyen anomáliákra Gábor mindig csak annyit mondott, hogy hát ez Peru.
Kb egy óra volt a repülés Cuscoba, ahonnan azonnal menekültünk is egy taxissal, mert tengerszintről 3400 méterre ugrottunk, ami igen nagy nyomáskülönbség. Úgy van összeállítva a program, hogy tudjunk még akklimatizálódni, és ne legyen magassági betegségünk. (Szédülés, fejfájás, álmatlanság, hányinger, levertség). Így Ollantaytambo felé vettük az irányt, ami 2792 méteren van, pár megállóval útközben.
Cuzco iskolakör hosszúfala, a szárny alatt a párás völgyben a reptér. 
Már maga az autóút is lenyűgöző volt, többször meg is kértük a sőfört, hogy álljon meg.
Figyeltük magunkat is, hogy érezzük-e a magassági betegséget, lehet kicsit rá is paráztunk. Nekem kevés volt az elején egy levegő, aztán ez elmúlt, anyunak semmi baja nem volt még itt. 😅
Első állomásunk Chinchero falucska volt. Bemutatták, hogy színezik a láma és alpaca bundájából készült fonalakat, kizárólag természetes anyagokat használnak.
Zavarban voltunk itt még nagyon, miután kiszálltunk az autóból szédelegve beültünk meghallgatni az előadást a gyapjúról, aztán 10 perc múlva odasúgtam anyunak, hogy szédülök. Ő fellélegezve mondta, hogy ő is, akkor biztos a magasságtól van. Ugyan reggel vettünk be gyógyszer, amit Gábortól kaptunk és javasolta, hogy milyen ütemben vegyünk be, a szédülés mégis beütött, de lehet nagyobb bajunk is lett volna, ha nem veszünk be semmit.
Használnak fekete kukoricát a lila színhez, illetve kaktusz élősködőjéből lesz a piros, ha szétpattintják a bogarat. 
Első láma élményünk, ez egy ilyen mindent is bemutató kis kiállítás volt, helyi állatokkal és növényekkel. 
Sok féle kukorica terem Peruban, mindegyik szín másik magasságon, minél sötétebb, annál magasabban. 
3000 féle burgonya, ők is különböző magasságon, megunnni nem annyira lehet itt a sült krumplit. 
Tengeri malackák, a húsokért tartják a rágcsálókat. 
Az Andok mindenhol. 
Maras-i sólepárló teraszok, ahol van egy magas só tartalmú patak, amiből szedik a sót már az Inka idők óta! 
A só kicsapódik a patak partjára. 
Moray, ahol azok a mezőgazdasági körteraszok vannak, amelyeket Inka laboratóriumnak is hívnak, itt fejlesztették ki az Inkák, hogy milyen magasan mit termeszenek, mert mindegyik szinten más mikroklíma van. 
Inkák Szent Völgye mögöttünk 
Ollantaytamboba megérkezve a romok közé vetettük magunk Luis nevű csak spanyolul beszélő idegenvezetőnkkel. Nagyon részletesen beszámolt a falu múltjáról. Machu Picchu előtt ez az utolsó falu még, ahova elértek a spanyol hódító. Machu Picchu érintetlen maradt. 
A romokkal szembeni hegy oldalában emberek által faragott Inka király képe figyelhető meg. 
Királyok mindenütt. A hegy oldalában is kirajzolódik egy profil. 
A naptemplom bejáratánál. 
A spanyolok széthordták az inka épületek köveit, és saját templomokat építettek. Ezzel csupán annyi gond volt, hogy fogalmuk se volt az európaiaknak, hogy kell építkezni olyan helyen, ahol akár naponta többször is rázkódhat a föld, így összeborultak az ő épületeik. Hamar rájöttek, hogy inkább hagyják meg az inka alapokat, és arra építsenek. 
Muña tea, ami mentolos gyógytea. Nem gondolják túl a peruiak a teát, tea filtert csak egy helyen láttam, inkább beledobják a fél bokrot a forró vízbe. 
Quinoa leves
Minden este beszámoltunk telefonon Gábornak (adtak nekünk egy helyi SIM kártyát), hogy mit láttunk, és hogy tetszett, valamint ő elmondta mire számítsunk következő nap. Hulla fáradtan borultunk az ágyba, teli izgalommal, mivel másnapi terv Machu Picchu volt. ❤️
Folyt. köv.
Puszi,
Dorka
live4flying 