live4flying

Sziasztok!

A cég meglepett minket egy új úti céllel körülbelül fél éve, ez pedig Chile! Ki gondolta volna, hogy lehetősegem lesz eljutni ebbe az országba. Amikor a cég elindít egy új járatot, szeretek kivárni, míg a túravezetők megtalálnak minket, és kialakítanak egy rutint. Ez most is így volt, ráadásul szuper szerencsés voltam, mivel eddig a brazíliai Sao Paulo-n át mentünk, de júniustól Rio de Janeiro-n keresztül, így első járat révén a cég pozicionálta a crewt, azaz üzleti osztályon utaztatott minket Rióba (cirka 13 óra) utasként. Ez a pozícionálás nálunk nagyon ritka, főleg Rióba! 😀 Legalább megtapasztalhattam a díjnyertes szervizünket busisness classon. 🤗 Itt eltöltöttünk egy napot, majd átrepültünk (már dolgozva) Santiago de Chilébe, Chile fővárosába. 3 napunk volt itt, majd vissza Rió 2 napra és haza, összesen 9 nap.

Ebben a bejegyzésben Chile fővárosáról fogok írni nektek, de azért volt időnk körbe nézni máshol is, azt majd máskor elmesélem. Elmentünk egy ingyenes városnéző túrára ( tudjátok, amikor utána adtok borravalót a túravezetőnek), egy chilei lány szuper angollal körbevezetett minket a fővároson és mesélt a történelemről. Megtudtuk, hogy az inkák az 1500-as években foglalták el a területet, túl sok ideig nem pihenhettek, hiszen megjelentek a spanyol hódítók Pedro de Valdivia vezetésével. Bár fura, túl sokan nem voltak, 170 vmennyien, pontosan nem emlékszem, és mégis lassan meghódították az országot. Egészen 1818-ig spanyolok uralták a területet, amikoris elnyerte Chile függetlenségét. Ezt követően sem volt felhőtlen az élet az országban, mivel polgárháborúk zajlottak a szomszédokkal (Bolívia, Peru, Argentína), majd a diktatúrától szenvedtek a helyiek. 1989-ben demokratikus választásokon Augusto Pinochet diktátor helyett választották meg Patricio Alywint, amivel normalizálódott a helyzet.

Amit én láttam, hogy nagyon biztonságos az ország ( olvastam is valahol, hogy a legbiztonságosabb Latin-Amerikában), persze itt is megtörténhet, hogy kirabolnak, de Európában is. Nem éreztem azt, hogy folyamatosan a hátam mögé kell nézni, követ-e valaki. Nem voltak fura alakok, kedvesek a helyiek. Hozzátenném, szinte senki nem beszél angolul, és szeretném leírni, szerintem egyszer már említettem, hogy eléggé feszélyez, hogy elkopott a spanyolom, viszont most nagyon szépen visszajött ebben a 3 napban, egyszerűen nem volt más lehetőség, mint megmozgatni a memóriám, és előásni a szavakat. Harmadik nap már, mikor elkezdtem egy mondatot, és tudtam, hogy nem tudok egy szót, amit muszáj belerakni, ahogy odaértem a szóhoz, beugrott. Hihetetlen volt, nagyon örülök! 🙏🏼 Amikor a szupermarketben kerestem a mérlegen a pepino nevű gyümölcsöt, hogy szerezzek hozzá ár címkét, odajött a perui árufeltöltő bácsi segíteni, majd elkezdett velem karattyolni spanyolul, mondtam neki, hogy magyar vagyok, és ha hiszitek, ha nem, elmondta a 19-20. századi történelmünket az osztrákokkal, németekkel, oroszokkal nagyvonalakban. Csak pislogtam, általában annyit tudnak a külföldiek Magyarországról, hogy Puskás és Nokia. Kérdeztem, honnan szedi mindezt, egyszerű választ kaptam, tanulta suliban. Világos.

Nagyon hippi mindenki egyébként, színes ruhákban járnak össze-vissza borotvált hajjal, sok piercinggel. Mintha csak a Sziget fesztiválon lennék… 😀

Plaza de Armas a főterük, ott kezdtük a túrát. Körbemutatott pár fontos épületet Valentina nevű túravezetőnk, egy-egy képben mutatom meg az érdekesebbeket.

 

Chilei ételek, italok

Amiket most felsorolok, megtalálhatóak más latin-amerikai országokban is, illetve akár Spanyolországban és Portugáliában, legalább nem olyan elérhetetlenek. ☺️

Az empanadas eredetileg spanyol étel, de itt is minden sarkon lehet venni, voltunk tipikus chilei helyen, kis étkezde volt, és fejem nagyságú empanadasokat adtak 1500-2000 pezóért (600-800 HUF). Elkövettem azt a hibát, hogy kettőt rendeltem, nem bírtam el velük. Egy igazi helyi étteremben elég egy is bőven. A legigazibb az empanada pino, amiben marha hús, karamellizált hagyma, egy fél főtt tojás és egy óriási olíva bogyó van. Van kemencében kisütött, illetve olajban készített változat is, attól függ, milyen tölteléket kérsz bele.

Imádják a kukoricát legnagyobb szerencsémre. Van egy olyan ételük, hogy Pastel de choclo, ami szintén ez a marha, hagyma, olíva, fél főtt tojás kombó ilyen kukoricás pitében. Ezt a kollégám ette, nem én, de kóstoltam, és isteni!

Amit én ettem, az a Chorillana, (megint) hagyma, sült krumpli, marhahús és tükörtojás a tetején. Ezt ketten-hárman eszik. Őszintén ez nem volt különleges egyáltalán.

A chileiek imádnak mindent édesen, cukor helyett édesítőszert használnak, de azt sokat. Néhány alkoholos italt kipróbáltunk. A Pisco sour volt az egyik, ami egy pisco nevű borpárlatból (40%-os alkohol tartalma van) készül sok cukorral és citrommal keverve. Illetve van nekik a Terremoto koktéljuk (azt jelenti földrengés), ami gránátalma szirupból, piscoból és két gombóc ananász fagyiból áll. Szuper erős, de itatja magát, mesélte Valentina, hogy azért hívják így, mert az ember megiszik belőle 2-3-at, majd ott hagyná az asztalt, de nem tudja, mert megindul a föld vele.

Ellátogattunk a szupermarketbe is, szeretem megnézni, melyik nemzet, mit árul, főleg, ha ilyen messze kerülök otthonról.

Ami még nagyon érdekes Chilében, hogy rengeteg földrengés van, amiről nem tudtam, vagy nem jutott eszembe, biztos hallottam róla életem során. Egyik reggel olvasom a csoport beszélgetés üzeneteit, amit kollégákkal csináltunk erre a hétre, hogy éjfél körül valamelyik kiakadt, hogy szerinte földrengés van. És ott megbeszélték, hogy tényleg az volt. Képzeljétek, átaludtam egy 5,2-es erősségű földrengést. 😀 Többiek mondták, hogy rendesen szédültek, ahogy mozgott a föld, meg a TV billeget, meg aki a 25. emleten lakott, még látta is, ahogy mozog az épület. Na de engem nem lehet csak úgy kizökkenteni, az igazak álmát aludtam… 😀 Túravezetőnk mondta, hogy ez mindennapos, én is rákerestem, csak aznap volt 5 földrengés az országban. Amíg nem esik le a pohár az asztalról,  a helyiek meg se mozdulnak… fel se megy a vérnyomásuk. 😀

Még ezzel nincs vége a chilei beszámolónak, Valparaiso nevű városról és az Andokról még mesélnem kell Nektek! 🙂

Köszönöm, hogy olvastad!

Dorka