Bali 2. rész
Kicsit a balinézekről… ❤
Addig erről még nem írtam, hogy Indonézia lakosságának közel 90%-a iszlám hitűnek vallja magát, azonban nagyon érdekes, mert Bali 95%-a viszont balinéz hindu vallású. Ez nem teljesen egyezik a hinduval, magukra formálták, így keletkezett a hinduizmusnak egy olyan egyedi ága, ami csak itt lelhető fel, Agama Hindu Dharma-nak hívják. I.e. 1500-ban alakult meg a hinduizmus és rá ezer évre jutott el az indonéz szigetekig. A hinduk hisznek a reinkarnációban, az újjászületések sorozatában, amelynek a végén a lelki üdvözléshez érnek el. Életeik során ehhez közelebb vagy távolabb kerülhetnek cselekedeteikkel, így igyekeznek mindig nagyon jókat tenni. A karmában is hisznek a balinézek, amit adsz, azt kapod vissza a sorstól. Ezek miatt az okok miatt a szigetlakók hihetetlen jó emberek.
Előző posztomban leírtam, miket láttunk Ubud környékén (bár még nem 100%-os a beszámoló, lesz egy kiegészítő cikk róla), és most északnak indultunk, ahol szintén sok érdekesség várt ránk.
Szállásunktól 2-3 óra autó útra van egy 7 részes templom együttes, Lempuyang templom néven találhattok róla információt az interneten. Igyekeztünk minden este felkészülni a másnapi kihívásokra, hogy tudjuk, hogy pontosan mit is fogunk látni, tapasztalni. Elég nagy lett a riadalom, amikor elkezdtem olvasni egy angol nyelvű cikket a Lempuyangról, miszerint 1700 lépcső vezet fel a hegy tetejéig, ami során 7 templomot láthatunk. Tessék? 1700 lépcső? 😱 Reggel tisztáztuk Edivel, a sofőrünkkel, hogy nem másszuk meg az 1700 lépcsőt, mivel olyan 2-3 óra felfelé az út és a több mint 1000 méteres tengerszintfeletti magasságnál a dzsungel közepén igen nehéz a levegő. Ugyanakkor belement volna, mivel nagyon rugalmas, csak tudja, hogy a többség, akit odavisz, az nem él ezzel a lehetőséggel. Ez Bali egyik legöregebb és legnagyobb becsben tartott temploma, nincsenek turisták annyira, mivel eléggé távolesik a többi látványosságtól. Ezért is szerintem érdemes kétszer meggondolni, hogy felkerül-e a listánkra Balin, mivel kizárólag jó időben érdemes odamenni (de egyébként aznap is sütött a nap mindenhol máshol, csak a felhőzet volt alacsonyan a hegyekben.. elég nehéz megtalálni a jó időt ide). Én felírtam a bakancslistámra, hogy egyszer megmásszam, mert ahogy olvastunk róla ez egy spirituális út, amolyan zarándokút. A helyiek úgy gondolják, hogy “nehéz szívvel” (azaz nem tiszta szívvel) az ember nem tudja megmászni a hegyet. Azt is mondják, hogy tiszteletteljesen kell öltözködnöd és viselkedned ezen a helyen, illetve nem szabad panaszkodnod felfelé menet, különben sose éred el a csúcsot.
Mi csak tehát az alsó templomot néztük meg, de egyébként már ott is felhő vett minket körül. Amikor visszaértünk Edihez, kérdezte, hogy láttuk-e a hegyet, neki azt válaszoltuk, hogy nem, de anyuval összenéztünk, hogy milyen hegyet? 😅 Tiszta időben csodálatos panorámákban gyönyörködhetünk, de mi csak kapkodtuk a levegőt a párás felhőben. Tehát időjárás miatt ez a program nem lett dobogós utunk alatt, de azért lőttünk egy-két képet.
Azért megmutatom, ha szép idő van, akkor mit lehet látni itt… Még ha photoshoppolt is, csodaszép. Ez nem az én képem:
https://www.instagram.com/p/BX-STD9HS9C/?taken-by=balicili
Következő állomásunk a Tirtagangga volt, amely egy vízipalota több medencével, amelynek egyikében szintén szentelt víz van, ahogy az előző írásomban említett Tirta Empulnál és lehet benne fürdeni, de ezt kihagytuk, egyszer már lelőttük ezt a “poént”. A Tirta szentelt vízet jelent, és a gangga egyébként az indiai Gangesz folyóra utal. Ahogy belépünk rögtön az első medencénél kőoszlopokon sétálhatunk végig 20 kőszobor között, akik a Mahábhárata eposz szereplői. Ez a történet egy 3000 éves szanszkrit nyelvű hindu eposz, ami kb. 5 millió hindunak jelenti a kultúra gyökereit. Röpke százezer versszakával a világirodalom leghosszabb alkotása. Leghíresebb betéte a Bhagavad-gíta (A magasztos éneke), ami amolyan szentírás a híveknek, mivel ebben olvashatjuk a vallás lényegét, az élet értelmét és feltárja a világmindenség legfőbb törvényét. (wikipédia)
A vacsoránkat már egy számunkra ismerős helyen fogyasztottuk el! Egy repülő belsejében! 😀 A Keramas beach-en egy Boeing B737-es van kialakítva egy étteremmé (itt is köszi Fanni a tippet! ).
A korai vacsi után igyekeztünk gyorsan ágyba kerülni, mert másnap éjjel kettőkor keltünk. Itt nem Edi volt a sofőrünk, hanem egy Kadek nevű indonéz srác Edi csapatából. Edi nem szereti a korán kelést. 😛 A sziget Lovina nevű területére indultunk el hajnalban, hogy a napfelkeltében delfineket hajkurásszunk tradicionális hajókkal. A napfelkelte lélegzetelállító volt, csak néztünk ki a fejünkből. A delfin les már elgondolkoztató volt. Megtanulhatnám, hogy Ázsiában kerüljem az állatos programokat. Például Balin is lehet elefántogolni, de eszembe se jut, hogy én rájuk üljek szegényekre. Úgy gondoltam, hogy itt annyira nem lesz gáz a delfinekkel. Nem etetik őket egyébként, szóval maguktól vannak ott, és mutogatják magukat a napfelkeltében, de rengeteg hajó volt a vízen, és amikor meglátta valaki őket, akkor mindenki odamasírozott a hajóval. Szerencsére mi is láttunk párat, nagyon szépek! De kicsit úgy éreztük, hogy megerőszakoljuk a természetet.
Ezután rögtön egy csodaszép vízesés felé vettük az irányt, a Gitgit vízeséshez, ami teljesen üres volt még, mivel nagyon korán értünk. Csak a miénk volt a dzsungel!
Az aznapi útitervünk utolsó megállója a sziget közepén lévő Ulun Danu Beratan templom, amely szintén nagyon fontos Bali életében. Úgy építették, hogy úgy tűnik, hogy úszik a Beratan tó vízén, ezért úgy is hívják, hogy úszó / vizi templom.
Már itt annyi minden történt velünk, de még mindig 5 nap várt ránk a földi paradicsomban! ❤️🙏🏼 Folytatás következik… ☺️
Üdv,
Dorka
live4flying 