live4flying

 

Sziasztok!

Úgy gondoltam, hogy nyáron kell eljutni olyan helyekre, ahol máskor extrán hideg van. Például ahogy igényeltem Torontó járatot is, júliusra Szentpétervárra került a sor. Arról azonban nem tudtam, hogy milyen különleges ez a város nyáron! Amikor elkezdtem nézelődni, hogy mit is kell megnézni itt, akkor jöttem rá, milyen csodába is botlottam! Azt tudjátok már, hogy nagyon szeretem és érdekel Oroszország, Moszkvát is élveztem nagyon, tehát alig vártam, hogy eljussak Szentpétervárra, amire már kicsi korom óta kíváncsi voltam az 1997-es Anasztázia című rajzfilm miatt, amit még anyutól kaptam VHS-en! 🙂

Összeraktam egy listát az offline térképemen, hogy mit szeretnék megnézni, egész picinek tűnt az alkalmazáson belül, de végül 20 km-t sétáltam. 😅 Egyedül indultam el a hotelból… megbeszélték a többiek, hogy mikor találkoznak, én meg úgy tettem, mintha  nem is figyelnék, de azért elcsíptem a találka időpontját, így extrán siettem, hogy még előtttük elhagyjam a hotelt. Ez a város különleges számomra, és nem akartam elrontani azzal, hogy 10 ember nem tud megegyezni, hogy mit akar látni, és hol akar enni… 🙄

Egyébként úgy indultam neki, hogy kicsit bosszankodtam, mert az első 30 percben rájöttem, hogy ez egy nagyobb város, mint aminek látszik a térképen… Azt hittem, hogy a végén céltalan séta lesz, de azt hiszem, hogy a legjobbat hoztam ki belőle. ☺️

A várost 1703-ban alapította Nagy Péter cár, amelynek első épülete a Péter-Pál Erőd volt, amely ma számos múzeumnak és a Péter-Pál Székesegyháznak ad helyet. Hosszú sétám során a következőket néztem meg:

Ezt a székesegyházat I. Sándor cár parancsára építették 1786–1858 között, és a város főtemplomává vált, azonban ma már múzeumként szolgál. A tetejére fel lehet menni 400 rubel ellenében. Ezt megtettem, de pár órával később, mindjárt mutatok arról is képet. ☺️

Az épületet Krisztus Feltámadása Templomának is nevezik és 1881-ben készült el azon a helyen, ahol II. Sándor cár ellen merényletet követtek el.

A városban szinte akárhova megy az ember, belefut a folyóba, amely össze-vissza átszeli Szentpétervárat, 370 híd ível át a Néván, amiből 20-at fel is nyitnak éjszaka, hogy a teher és tengerjáró hajók át tudjanak haladni a városon.

Itt már nagyon éhes voltam, és szerencsére még a repülőn megkérdeztem az egyik orosz kollégám, hogy milyen éttermet ajánlana nekem, amire a válasza habozás nélkül Katyusha volt. Szerencsére nagyjából útba esett, és be is mentem. Őszintén, ez volt az első alkalom, hogy layoveren egyedül voltam, és egy normális étterembe ültem be enni, általában gyors éttermekben kötök ki ilyenkor, de ez alkalommbal bementem és kértem egy asztalt egy főre, nem mondom fura volt, de nem bántam meg, és a pincérnő végtelenül aranyos volt, és gondoskodott róla, hogy tuti orosz ételt válasszak. 🙂 (Csak megjegyzem, hogy utólag megtudtam, hogy a többiek valami méreg drága kis adagot adó csillivilli étterembe mentek, és nem tetszett nekik! Pedig nekik is mondta az orosz csajszi ezt a helyet… 🙄👌🏼 szóval szuper, hogy nem velük voltam.)

Teli hassal indultam el a még kimaradt látnivalók felé, de útközben több gyönyörűséget is megálltam fotózni.

A tengerész-kadétok állandó őrséget biztosítanak még ma is az 1897-ben épített hadihajón, amely komoly történelmi jelentőséggel bír Oroszországban. Az Orosz Császári Flottában szolgált 1904-től a II. világháborúig. 1941-ben több bombatámadás érte, így elsüllyedt a Lomonoszov kikötőben. A háború után kiemelték a vízből, és rendbehozták, így 1957-tól múzeumként működik, aminek nyitvatartásáról sajnos lemaradtam, majd legközelebb. 🙂

Itt már nagyon nyomi és fáradt voltam, és azon bosszankodtam, hogy milyen messze kerültem a hoteltől, és még csak 10 óra van, és mikor lesz még az, hogy lemegy már végre a nap, és felnyitják a hídakat éjjel 1 körül. Itt már olyan 10-11 km sétánál tartottam, de átestem a fáradtsági mélyponton, és elhatároztam, hogy én akkor is megvárom, míg felnyitják a hídakat… 😅 Még otthon néztem előre tetőtéri bárt magamnak, hogy majd megiszok egy mocktail-t (alkoholmentes koktélt) a város felett, tehát el is indultam felé. Nagy nehezen megtaláltam egy csak oroszul beszélő biztonságiőr segítségével, nagyon cuki volt, még úgyis, hogy nem értettük egymást. Viszont a bárom zárva volt, az oka ismeretlen, mert az étterem pincérnője, ahonnan fel lehet menni, nem rendelkezett erős angol tudással (itt egyébként megjegyezném, hogy többen beszélnek angolul mint Moszkvában, és kicsit úgy éreztem, hogy nyitottabbak is a turistákra, mint a fővárosban).

Kitaláltam, hogy itt az idő felmenni a Székesegyház tetejére, és majd onnan nézem, hogy felnyitják a hídakat, de még szerencse, hogy előbb elkezdtem kilogisztikázni, hogy hogy megyek haza, mert ha felnyitják a hídat és én a Székesegyház felöli oldalon vagyok, akkor bizony reggel háromig nem tudok hazamenni, mert a hotel a folyó túlpartján volt, és addig nincs más út haza.  Még most is hálás vagyok magamnak, hogy ez eszembe jutott… 😀 Tehát így fel is pörögtek az események, elviharoztam a Katedrálisig, megmásztam az 562 lépcsőfokot hipp-hopp 😵 , és végre enyém volt a város, szinte csak az enyém… alig voltak rajtam kívül. 😍 Éjfélkor fél órát ücsörögtem itt-ott körbe a kupola tetején, hangfalakból egy szimpatikus férfi hang mesélt oroszul, bár egy mukkot nem értettem belőle mégis megadta a hangulatot. A látvány leírhatatlan volt, az ég alja még mindig vöröses volt a naplemente után. Hihetetlenül szerencsésnek éreztem magam, hogy ilyen élményben lehetett részem.

Magam mögött tudva a bazilikát, a Palace híd felé vettem az irányt, ahogy közeledtem, egyre tisztább lett, hogy nem én leszek az egyetlen, aki kíváncsi a hídakra. Óriási tömegek voltak mindenhol, élőzene szólt, és még kis motorcsónakok is suhantak fel-le a folyón. Amikor átértem a túlpartra, és megtaláltam a tökéletes szöget a fotózásra, hirtelen két turista busz is megállt mellettem, és teli lettem emberekkel. Legalább biztos lehettem benne, hogy jó helyen járok. 😒😅 De itt még mindig nem tudtam, hogy mire ez a nagy felhajtás. Én azt gondoltam, hogy csak szimplán felnyitják a hídat és kész, hát nem. Még kis tüzijáték is volt a távolban, a híd előtt egyre több hajó és csónak jelent meg és “leparkoltak” egymás mellé várva a showt. Majd egyszer csak elindult valamelyik orosz klasszikus zene, és szuper lassan felnyitották a kivilágított hídat. Csak ámultam, hogy ennek milyen szuper hangulata van így! Vajon minden este ekkora bulit csapnak ebből? Egyébként ez egy hétfő éjjel 1 óra körül volt… 😅

Óriási mosollyal az arcomon tértem vissza a hotelbe 2 körül, és még elalvás előtt gyorsan átraktam minden képem a telefonra, és legalább kétszer végig néztem őket. Órákig tudtam volna még gyönyörködni a városban. A listám egyébként ahelyett, hogy fogyott volna, még bővült is, ide vissza kell jönnöm. Reggel későn keltem, és amúgy is hulla voltam, tehát már csak arra maradt időm, hogy megnézzem az Anasztáziát, ami szuper volt, mert voltak ismerős városképek benne! 🙂

Egyébként az utcák teli voltak emberekkel egész a híd nyitásig, vajon mikor kelnek a helyiek? Mert hogy a nap már 3:38-kor feljön az égre. Illetve még arra is kiváncsi lennék, hogy milyen az élet télen, amikor délelőtt 11-kor jön fel a nap és délután 3-4 körül le is megy. Nem bírnám! 😱 Valószínűleg akkor pótolják az alvást, téli álom formájában!  😁

Ja és még valami, ez az első ország, ahol láttam olyan szuveníreket, amin az államfőnök arca látható. 😳 Nagyon nagy kultusza van Putyinnak, de ezt egy orosz kollégám a múltkor mesélte, hogy mindenki nagyon tiszteli őt és el nem tudják nélküle képzelni az országot!

Köszönöm Szentpétervár!

üdv,

Dorka