Sziasztok,
Nem rég értem haza második vakációmból, mióta itt vagyok Dubaiban. Az első anyuval Róma volt, és most Regivel Andalúzia. Már hónapok óta tervezgettük Regivel, hogy hova menjünk nyaralni, tulajdonképpen Andalúzia tuti bizti volt. Ez Spanyolország legdélebbi tartománya, és nagyon sokat hallottunk róla anno a gimiben, mivel spanyol tanáraink imádták, ráadásul az anyanyelvi lektorunk Sevillából jött, tehát nagyon kiváncsiak voltunk rá. (Spanyol-magyar kéttannyelvű gimnáziumba jártam 5 évet Kecskeméten Regivel pedig osztálytársak voltunk.)
Voltak gondok a tervezéssel, rájöttünk, hogy Spanyolország óriási, nem volt sok időnk 5 nap nettóban+utazás, és ki kellett találni mit szeretnénk megnézni, és hogy utazzunk országon belül. Először autót szerettünk volna bérelni, mert az milyen menő, és milyen szabadok leszünk vele, persze…. Madrid – Sevilla útvonal 530 km, és a google térkép 5 órányi vezetést ír elő. 😱 Na most Spanyolországnak van egy szuper vasúttársasága a RENFE, ő üzemelteti a spanyol nagysebességű vonatokat, melynek neve AVE. Az első vonal pont a Madrid – Sevilla volt 1992-ben. Akár 350 km/h-s sebességgel képes menni, nekünk 295 volt a legmagasabb, egy kijelző mutatja a kabinban, nem csoda, hogy 2,5 óra alatt tettük meg a távot. Aki egyébként vonatozna az országban, ajánlom, hogy 2-3 hónappal indulás előtt vegye meg a jegyeket, nem éppen egy MÁV jegyárban van a RENFE.
Szóval kirándulásunk Madridban kezdődött, Regi Budapestről én pedig Dubaiból érkeztem (A380-assal, végre repültem utasként a nagy döggel). Szuper összhangban van a Ryanair, a Wizzair és az Emirates menetrendje. 😀 A reptérről bebuszoztunk a vasútállomásra, és onnan rögtön irány Sevilla. A szállásunk annyira szuper helyen volt, és annyira édes volt, hogy nincsenek rá szavak. Mivel viszonylag későn értünk 7 körül talán, így csak egy rövid sétára és némi étel felkutatására volt időnk első este. Néha kicsit beletenyereltünk az ételválasztásban… 😅 Sonkás krokettet rendeltem a Taberna la Encarnación nevű kis falatozóban. Ahogy beleharaptam olyan volt, mintha zsírt ennék. Kicsit kiakadtunk rajta. 😃😃 De aztán megnéztem online a receptjét, és rájöttünk, hogy besamel mártás van elvileg benne, ez az ízén nem javított, de legalább tudtam, hogy nem rántott zsírt eszek. A finom vacsora után visszatértünk a szállásra, és megterveztük a következő napot.
Az utcánkban volt egy szuper reggeliző hely, ahol első nap spanyol tortillat ettünk (ami ilyen tojásos krumplis szelet), második nap pedig ibériai sonkát reggelire kávéval 3 euróért, mennyei volt. Miután erőre kaptunk, hónunk alá vettük a kamerákat és neki vágtunk a városnak. Mutatom képekben ☺️
Az Alcázar a királyi kastély a városban, a 13. században készült egy mór muszlim király parancsára. Az építészeti stílust mudejár-nak hívják, a szó eredetileg a mórokat és azokat az Andalúziában született iszlám hitűeket jelentette, akik a reconquista (visszahódítás) után is az Ibériai-félszigeten maradtak, de nem keresztelkedtek meg. Ma már egy, a 12. és 16. század között elsősorban Aragóniában és Kasztíliában elterjedt ibériai építészeti és díszítési stílust jelent, amelyet erősen befolyásolt a mór ízlés és szakértelem. (wikipédia) Őszintén, nem is hallottam sose ezt a szót, de nem tudtam betelni a formákkal és színekkel, egész Sevilla képviseli a stílust. Belépő: 9,50 euró. Az UNESCO világörökség listáján szerepel. Ha ez még mindig nem lenne eléggé meggyőző, hogy megéri meglátogatni, Trónok harca című amerikai TV sorozat 5. évada alatt ez a kastély forgatási helyszín volt egyébként!! 😍☺️
Hát a churros-szal is megjártuk picit. Igazi nasi, spanyol fánkszerűség. 😋 Hallgatnunk kellene a helyiekre… Mondta a pincér srác, hogy egy adag 5 darab churro, akkor mennyit kérünk? Kettőt.. Mondja, de egy adag 5 darab. Mi mondtuk, jó, jöhet. Hát utána rendesen megszenvedtünk vele, mert annyira laktató! És láttuk később, hogy a többiek egyet kérnek két személyre. Ráadásul hihetetlen olajos. De egyébként, ami szuper volt, hogy sikerült egy olyan helyre betérnünk, ahol frissen az orrunk előtt készítették el.
Visszatértünk a szállásunkra, és igyekeztünk megemészteni az olajos churrost – nem volt egyszerű 😅 – , de közben készült a következő terv. Napközben láttunk több Flamenco estet is reklámozva, szóval úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egyre. Regi talált egy szupernek ígérkezőt, nagyon közel a szálláshoz. Tuti tipp következik! Vegyél jegyet online előtte, mert majdnem mindenkinek volt jegye rajtunk kívül, így mi várólistára kerültünk, és nem volt tuti, hogy beférünk-e. De végül nekünk is jutott hely, a jegy 18 euró, de minden pénzt megér. Fantasztikus, hidegkirázós, borsódzós élmény volt nézni, ahogy a művészek igazán élik, amit csinálnak. 💃
Másnap a kis reggelink után elindultunk a még kimaradt látványosságokat felkutatni: Plaza de España és a Parque María Luisa.
Délután átbuszoztunk Malagába, ahol nagyon jól sikerült az első esténk. 😍☺️
Kicsit csalódás volt a tengerpart, hiszen Malaga tengerparti város, nem véletlenül jöttünk ide, de nagyon hideg volt a víz, 21 fokos, amivel nem is lett volna baj, első este belementünk, és szórakoztunk a hullámokkal. Viszont a strandnapra meg elromlott az idő, felhős szemerkélős, nem akartunk kockáztatni, hogy megfázunk, szóval így az igazi strandolás kimaradt.
A tengerparton ücsörögve kutattunk jó étterem után (mivel ugye eltörölték a roaming díjakat Európában, így tudtuk használni a telefonjainkat). A tripadvisor most sem hazudtolta meg magát, annyira szuper hangulatos éttermet találtunk az alkalmazás segítségével. A hely neve La Camperia Malaguita, azt írták róla, hogy a helyiek járnak ide, nagyon aranyos a személyzet, és hogy megfizethető. Teljesen igaz volt minden. Annyira hangulatos volt a hely, és nem azért ahogy kinézett, vagy ahol volt, mert abban nem volt semmi különleges, hanem a vendégek voltak imádnivalóak, és a pincérnőnk is nagyon szeretett minket! ❤
Este történt egy apróbb malőr, majdnem kinn aludtunk az utcán…. de hála Reginek, nem. 😂 Na szóval úgy indult a sztori, hogy délután becsekkoltunk a hotelunkba, a cím a booking.com-on a San José utca volt, oda is mentünk és ott csak egy iroda van, áláírtuk a papírokat, majd egy nő elvezetett minket a szállásunkig, ami pár utcával odébb volt. Amikor kiléptünk az épületből, nem néztük meg, hogy milyen utca, és hányas szám. A két városban, ahol jártunk nagyon jellemző, hogy az utca képe nappal és éjszaka teljesen különböző, mivel teli vannak az utcák kirakodós boltokkal a nappali órákban, viszont éjszaka csak lehúzott rolókat látsz mindenhol. Így mikor közelebb értünk a célunkhoz, csak néztünk ki a fejünkből, hogy most mi a manót csináljunk, és hol van a szállás, nem volt ismerős semmi. 😱 Már belepróbáltuk a kulcsunkat pár kapu kulcslyukba, mikor Reginek eszébe jutott, hogy csináltam videót a szállásról telefonnal, és hogy nézzem már meg, hogy hogy mentette el a helyet a telefon a videóhoz. És képzeljétek, ez megmentett minket, mert a videó házszámra pontosan megadta a helyet. Huhh, megmenekültünk!
Másnap szoros programunk volt…
Egyébként nagyon megható egy ilyen nagy ember eredeti műveit élőben látni. Viszont jó néhány híres képe hiányzott, gondolom a barcelonai múzeumban van, felkerült a bakancslistámra. ☺️ Érdekes volt, mert volt ingyenes hanganyag, és spanyolra állítottuk mindketten. Nagyon nosztalgikus hangulatunk lett tőle, teljesen a spanyol órás magnóhallgatásra emlékeztettet, mivel a felolvasóknak ugyanolyan hangjuk volt, mint a spanyol könyvünkhöz tartozó hanganyagokban beszélőknek. 🙂
Délután elbuszoztunk egy Mijas nevű városban, ami arról híres, hogy az összes ház fala fehérre van meszelve. Andalúziában nagyon sok ilyen kis falucska fellelhető. Úgy hívják őket spanyolul, hogy pueblos blancos – fehér faluk. Mivel ugye korábban kiderült, hogy óriási ez az ország, kifejezetten Malagához közeli helyet kellett keresni, így döntöttünk Mijas mellett, nem bántuk meg.
Este hulla fáradtan értünk vissza Malagába, kopogó szemekkel kerestünk valami éttermet. Nos, én nem eszek tenger gyümölcseit egyáltalán, nincsenek vele jó emlékeim. 😀 Ennek ellenére sikerült beülni egy olyan helyre vacsizni, ahol csak az volt.. illetve volt egy csirke étel a menün, de közölte a pincér, amikor azt kértem, hogy az nincs. Na mondom jó, akkor egyefene legyen seafood. Mindketten garnélarákot kértünk, csak más elkészítési móddal. Azt kell mondjam, nagyon ízlett, nekem pozitív csalódás volt, mert ugye nem szeretem annyira.
Másnap borongós időre ébredtünk, de megpróbáltuk kihozni belőle a legtöbbet, és úgy érzem, hogy sikerült is. Ugyan a strand elmaradt, de tettünk egy kis történelmi sétát, és a szépérzékünknek is adtunk este…
Másnap korán reggel szállásunkat hátrahagyva, felcuccolva indultunk a vonatunkhoz, hogy visszatérjünk Madridba. Úgy terveztük, hogy itt is megnézünk még egy-két dolgot. Leadtuk a bőröndöt meg a nagy hátit a vasútállomáson, itt megjegyezném, hogy 40 percet álltunk sorba!! (Elvileg valami probléma van az rendszerrel, így a szekrények nem működnek csak manuálisan.) Szerencsére a felvételhez nem kell sorban állni. Elsétáltunk a Gran Vía-ig, és utána elkezdett szakadni az eső, meg amúgyis hulla fáradtak voltunk már, szóval szárnyaszegve visszametróztunk az Atocha vonatállomásra. Azért ezzel is eltelt az idő, mert persze ugye közben nézelődtünk, amíg nem szakadt ránk az ég, így már nem kellett sokat várni a reptéri buszra, ami fél órát késett! De szerencsére elértük a járatokat, mert mindkettőnknek rengeteget késett a gépe. Sajnos, nem egy terminálon várakoztunk. Itt megjegyezném, hogy le a kalappal a gyakori utazók előtt. Engem ez az éjszakai 7 órás járat nagyon lefárasztott, úgy értem haza, mintha egy percet se aludtam volna éjszaka, közben az egész repülést elvileg átaludtam. Szóval aki tervez ilyen utazást, hogy majd éjszaka alszik a repülőn, ne számítson rá, hogy kipihenve érkezik a célállomásra. (Legalábbis, ha először csinál ilyet.)
Fantasztikus volt ez az 5 nap a legjobb barátnőmmel és volt spanyolos osztálytársammal. Nagyon hangulatos volt elmerengeni a spanyol kultúra forgatagában. Megtapasztalni az embereket és mindennapi életüket kicsit. Felidézni a spanyol célnyelvi civilizáció órán tanultakat, látni élőben, amiről annyit meséltek nekünk. Spanyolul beszélni, és együtt lenni, közös élményekkel gazdagodni. ❤️😍
Nagyon sokat tanultam ennek az útnak a kapcsán ilyen utazási praktikákat, trükköket szállással és közlekedéssel kapcsolatban is. Jó lecke volt. 😀
Köszönöm, hogy elolvastad,
Üdv,
Dorka
live4flying 