Afrika nem viccel!

Sziasztok,

Nem is tudom, hol kezdjem, azt hiszem életem legkalandosabb és legijesztőbb layoverén vagyok túl! Kellett nekem…. én kértem.. mert poén! 😀 Tehát ez egy multiszektor volt, 8 óra repülés Guinea fővárosába Conakryba, majd eltöltöttünk ott 48 órát, és másfél órás járat után ismét 48 óra Szenegálban, Dakarban, végül egy 9 órás repülés után újra Dubai. ✈️

Ezalatt az 5 nap alatt rájöttem, hogy Afrika nem viccel, komolyan kell venni! 😀 Imádom a földrészt egyébként! Gyönyörű tájai vannak, és szeretnivaló emberek lakják. Teljes kultúrsokk ért a túránk alatt. 😀

Már a repülés is vicces volt, mert mindenki kérte ezt a járatot, mindenki nagyon izgatott volt, kivéve egy thai lány, aki nem kérte, sőt el akarta cserélni csak nem tudta. Így a szenegáli srác rendesen ki is kezdte… Ijesztgette, hogy vigyázzon a szúnyogokkal (ez tényleg komoly, magas kockázatú ország mindkettő malária miatt), meg hogy ne egyen zöldséget, gyümölcsöt, mert a víz, amivel megmossák nem tiszta. Meg, hogy Guineában a hotelben kígyók jöhetnek be a szobába! 😀 Mindenféle hülyeséggel (és kevésbé hülyeséggel) ijesztgette a lányt… és mindenkit egy kicsit.. Nem volt szép. 😅

Conakryban már vártak ránk a hotelben, hogy hirdessék a túrájukat, mely egy röpke 2 órás autózás után egy vízesés lenne, ahol ihatunk, ehetünk, fürödhetünk a vízben. Le is foglaltuk a túrát, majd a délutánt a csodaszép medencénél töltöttük, ami az Atlanti-óceánra nézett.

Másnap a két órás autózás keményebb volt, mint gondoltam. Nem igazán mentünk sokat, inkább azért volt ennyi, mert lassan mentünk a forgalom és az út minősége miatt. Egy pár fő úton volt aszfalt, de ott is akkora kátyúk voltak, hogy egy autó elfért benne, illetve legtöbb helyen föld út volt. Itt egy kis 12 mp-es betekintés a két órás útba. Szerintem még anyázok is, csak nem hallatszik az afrikai zenétől, amit a sofőr CD-ről játszott.

Na de túléltük… bár egyébként el tudom képzelni, hogy ha valami nem tetszik a helyieknek, kirángatnak minket a kocsiból. Képzeljétek, amikor mentünk meg jöttünk a hotel és a reptér között, akkor előttünk volt egy platós autó, aminek a platóján fegyveres rendőrök voltak, és vigyáztak ránk! 😳 Sose láttam még ilyet, hallottam, hogy Lagosban van ilyen, de még nem voltam ott.

thumb_IMG_4775_1024
Három autóval mentünk, mi jártunk a legjobban, mert ez egy Jeep féle, a többi sima 5 személyes autó (bár itt is plusz egy fővel vagyunk… hát na, nem fért volna el máshogy az uccsó ember 😀 ) Nemzetiségek egy autóban: a guineai sofőr, indiai, orosz, osztrák-szenegáli, ukrán, magyar, japán. Multikulti csapat 🙂 
thumb_IMG_4720_1024
Út viszonyok
thumb_IMG_4721_1024
Amúgy az időjárással szerencsénk volt, bár eső szezon van, nem esett egész nap az eső, csak úgy néz ki a képeken 🙂

Végül egy nagyon jó napot töltöttünk el a Soumba vízesésnél.

thumb_IMG_4774_1024
Na a három autónyi cabin crew! Még a purser is jött velünk, pedig ők annyira nem mozdulnak ki a hotelekből. Idén 30 éve van a cégnél, és neki is új desztináció volt ez a két város 🙂 Ez a munka mindig tartogat valami újat! ❤
thumb_UMQV7859_1024
A Soumba vízesés
thumb_OSYQ2840_1024
Vízvízvíz
thumb_IMG_4778_1024
A helyi sör, mindenki ezt itta! 🙂 (én meg kóláztam)
thumb_DYTY7216_1024
Egyszerűen csodaszép!

Persze bele is mentünk a vízbe, na itt is ment az okoskodás… Többen is hallottunk olyanról, hogy van valami olyan vízi élősködő, ami tud árral szemben úszni, tehát ha belepisilünk a vízbe, belénk tud úszni. Na mondanom sem kell, senki nem mert belepisilni. 😀 😀 Én egyébként Dr. House-ban láttam egy ilyen részt, amikor a pasas belevizelt a vadvízbe. 😅

Nem hiszem, hogy valaha fürödtem folyóvízben, elég meglepő volt, hogy mennyire rá kellett tartani úszás közben a sodrásra, ahogy igyekeztem a túloldalra. Arról nem is beszélve, hogy mennyire durván csúsztak a sziklák a vízben az algától. Nem volt mély a víz, néhol csak derékig ért, és egyszerűen nem tudtam megállni rajta, kicsúszott a labám magam alól. Egy lány el is csúszott olyan durván, hogy lehorzsolta a karját, combját. Így visszagondolva, elég hülyeség volt ez az egész, mert ha ott valaki kitöri valamijét, hát elég messze van a város, és ott sem hiszem, hogy olyan szuper lenne az egészségügy. Na mindegy, túléltük ezt is mindenféle nagyobb sérülés nélkül. 👀

thumb_IMG_5006_1024
Nem túl jó minőségű kép, nem is tudom, ki csinálta. Én itt még nem vagyok rajta a képen, elég sokáig gyűjtöttem bátorságot, hogy bemenjek. De ja ott voltunk a túloldalon 🙂

Hazafelé megint túl kellett élni a 2 órás autózást…

thumb_IMG_4776_1024
Barátságos arcok… egyébként taxi motorosok
thumb_IMG_4779_1024
Képzeljétek, mindenkinek lógott a szájából ilyen fadarabka, azt csócsálták, meg tisztogatták a fogukat. Igazi természetes fogápolás!

Tehát ennyi volt a guineai kaland, másnap csak pihi volt a hotelszobában az indulás időpontjáig. Megjegyezném, hogy majdnem minden cabin crew gyűjt hűtőmágneseket, de ez az ország annyira nincs felkészülve a turistákra, hogy úgy sikerült mágnest vadászni, hogy a túravezetőt kérdeztem, hogy megállhatunk-e valahol venni. Azt mondta, hogy egy ismerősét odaküldi a hotelhez pár mágnessel. És tényleg ez lett, másnap, amikor mentünk le kicsekkolni a hotelből, ott várt ránk egy srác kézzel készített mágnesekkel, ami hozzátenném, alig marad fenn a hűtőmön.. mindegy, megvan! 😀

Este már Szenegálban vacsoráztunk egy nagyon helyes kis étteremben az óceán parton. Mindenki tolta a tengeriherkentyűket, mivel én nem szeretem, maradtam a csirkénél, de az is nagyon finom volt.

thumb_IMG_4800_1024
Vacsi kilátással

Másnap egy egész napos túra állt előttünk a Goree szigetre egy angolul nagyon jól beszélő helyi pasassal. Óriási tudása volt, minden történelmi részletet megosztott velünk.

thumb_PDYQ0556_1024
A helyi árusokkal együtt mentünk a szigetre, már itt is reklámozták a portékájukat. Mondták, hogy “Sister! van egy boltom a szigeten, gyere majd nézd meg!” Mikor már a harmadik nő szólított le, hogy “sister” ránéztem mosolyogva, és kérdeztem tőle, hogy na mi van, neked is boltod van a szigeten? Na ne mondd. 😀 Nevetett ő is meg mindenki körülötte. 🙂
thumb_FHRF8017_1024
Az egész sziget egy képben
thumb_FZPK6889_1024
Pálmafák a parton

A Goree island egy picike sziget, 900 méter hosszú és 350 méter széles, jelenleg 1400 lakosa van, és úgy működik, mint egy város, van általános és középiskolája is! Nagyon érdekes és szomorú történelme van, mivel a 15. és 19. század között 312 évig a legnagyobb rabszolga-kereskedelmi központ volt az afrikai partokon. A sziget portugál, holland, britt és francia fennhatóság alatt is állt (ebben a sorrendben). 20 millió rabszolgát szállítottak összesen a 3 évszázad alatt Európába és az egész amerikai kontinensre, becslések szerint 6 millió rabszolga meghalt a 10-14 hetes hajó utak során.

thumb_CAZY1022_1024
A felszabadult rabszolgák emlékére készített szobor 

Ellátogattunk az egyetlen fennmaradt rabszolgaházba, amit szándékosan hagytak meg, hogy sose felejtsék el a történelmet, de egyébként ezen a piciny szigeten 28 ház működött, és ezek mind legálisan.

1024px-Senegal_Gorée_(8)
Ezt a wikipédiáról szedtem,mert valahogy elmaradt, hogy lefotózzam, szóval ez a rabszolga ház. 

Az alsó szinten voltak elhelyezve külön a férfiak, nők és gyermekek. Naponta egyszer kaptak ételt, és engedték ki őket mosdóba. A férfiaknak 60 kg-osoknak kellett lennie minimum ahhoz, hogy eladhassák őket tengerentúlra, mivel a hajóút nagyon megterhelő volt.

thumb_IMG_4805_1024
Látszik a képen, hogy egymás mellett feküdtek az emberek, egymáshoz láncolva mint a heringek. Így voltak 10-14 hétig, attól függően, hogy hova mentek. Pár falat ételt kaptak csak naponta, hogy nehogy elég erősek legyenek ahhoz, hogy fellázadjanak.

Akik nem voltak 60 kg-osak, azokat egy külön szobába zárták, ahol evésre fogták őket 3 hónapra, ha tetszett ha nem, enni kellett, lenyomtak a torkukon mindent. Aki ezután se lett 60 kg, Afrikában maradt rabszolga. Mivel egészségesen kellett tartani őket, hogy tudjanak dolgozni, ha valaki lebetegedett, hogy ne fertőzze meg a többieket beledobták a vízbe, ezért egy időben Cápák szigetének is hívták a Goree islandet, mivel teli volt a víz cápákkal rabszolgákra éhesen várkozva.

A szűz lányokat egy külön szobában tartották, és árulták a szüzességüket. A rabszolga ház első szintjén voltak a külföldiek, akik jöttek rabszolgákat venni. Ők válogathattak a szűz lányok között. Miután megtörtént az aktus, a lány bekerült a többi nő közé. Egyébként a szüzeket relatíve tisztán tartották, pont azért, hogy el tudják adni őket egy éjszakára. Ha teherbeestek a nők, a szigeten szabadon élhettek, amíg kihordták a gyereket, és ha fehér ember volt az apuka, akkor a szülés automatikusan felszabadította a nőt és gyermeket is rabszolgaság alól. Sajnos sok példa volt rá, hogy amikor ezek a gyerekek felnőttek, ők is rabszolgatartók lettek.

thumb_KCNU3341_1024
A szobák bejáratai a rabszolga házban
thumb_GVII1659_1024
The door of no return, a soha vissza nem térés ajtaja – aki itt kilépett soha nem térhetett vissza a szigetre. Vagy azért mert hajóra került, vagy azért mert kidobták a vízbe.

A gyerekek szinte semmit nem értek, mivel ha valaki megvette őket, akkor még meg kellett várni, hogy felnőjjön és legyen valami haszna. Ezért ők ilyen árba mentek, hogy egy üveg rum. A felnőttek se értek sokat, 30 embert meg lehetett venni egy darab lóért …

Egy szökési kísérlet se volt sikeres a 300 év alatt, mivel az embereket legtöbbször Afrika belsejéből fogták el, és ők nem is láttak óceánt előtte, így nem tudtak úszni.

Amikor véget ért ez a szörnyű korszak a felszabadult rabszolgák visszatérhettek országukba, ha úgy akarták. Városokat alapítottak nekik. Az ország 95% muszlim vallású, de ezen a szigeten van egy  katolikus templom. 1992-ben II. János Pál pápa ellátogatott ide, és nagy misét tartott, ahol bocsánatot kért Afrika népétől a rabszolgatartás miatt. Ez volt az a pont, ahol bekönnyezet a szemem. Ez az egész túra hihetetlen volt. Ott állok, ahol ez a sok szörnyűség történt, egy helyi lakos mesél róla. Megdöbbentő élmény volt.

thumb_JPZQ7160_1024
A katolikus templom belseje

A túra után ránk szabadultak az árusok, és olyan meggyőző képességük van, addig beszélnek lyukat a hasadba, amíg nem veszel valamit náluk. 😀

thumb_VIQW1682_1024
Az első épület a szigeten, portugálok építették a postát
thumb_KZIY9043_1024
Kis csoda utcák
thumb_RZEE8343_1024
Baobab fa, ami akár 1000 évig is él, és 30 évig bírja víz nélkül! Ez a nekem való fa! 😀 Egyébként az ország jelképe is, és szerencsét hoz! 🙂
thumb_JKAI8197_1024
Árus mutogatja, hogy hogy készíti a portékáját
thumb_IMG_4964_1024
Piac
thumb_IGJO4012_1024
Homokból készített csodaképek! Szinte mindegyikünk vett egyet. 🙂
thumb_BRUY5144_1024
Minden szín máshonnan való 🙂 

A napvégén még ellátogattunk az Afrikai újjászületés emlékművéhez, ami azt ábrázolja, hogy egy család jön ki egy vulkánból a fényre. Egy észak-koreai cég építette fel, csak azért, mert ők adták a legolcsóbb terveket. Így is 21 000 000 amerikai dollárba került. 2010. április 4-én adták át a 49 méter magas bronz szobrot, amikor a Franciaországtól való függetlenedést ünnepelték. (Azt mondta a túravezetőnk, hogy magasabb a New York-i Szabadság szobornál és a Rio de Janeiro-i Krisztus szobornál is! 👀 )

thumb_IHKA3675_1024
204 lépcső vezet fel a 100 méter magas dombon, ami a 204 országot is szimbolizálja, ugyanis 2010-ben épp 204 ország volt
thumb_IMG_4954_1024
Piacozással zártuk a napot! Mindenki beszerzett egy-két mangót és avokádót. Én is épp várom, hogy beérjem a mangóm az evésre! 🙂

Na ezek után várt csak ám rám az igazi kaland…. Annától hallottam, hogy Szenegálban lehet szörfözni. Na találtam is partnert, aki jönne velem, de egyszerűen nem tudtunk értelmes információt szerezni, hogy hol és hogy… Pedig még Patrikkal fel is hívtuk a facebookon található telefonszámot. De ők is csak hablatyoltak, hogy menjünk oda kilencre reggel egy partra, ahonnan majd kis hajóval elvisznek minket egy Le Ngor nevű szigetre. Aztán találtam több telefonszámot is, elkezdtem velük whatsappon beszélgetni, de egyszerűen kb óránként vagy ritkábban válaszoltak, és bealudtam.

Na reggel találkoztunk a hotel lobbyban, és fogtunk egy taxit az ismeretlenbe. Itt rakott ki minket pontosan:

thumb_IMG_5019_1024
Ahogy távolodtunk a hoteltől, a kb 10-15 perces úton elhagytuk az aszfalt utakat is és nem túl bizalomgerjesztő környékre kerültünk, én fényképezni nem mertem, de a google maps, tudja! 😀
thumb_IMG_5004_1024
Azt mondta a taxi sofőr, hogy nem visz le minket a patra, ezen az utcán menjünk, és első lehetőségnél jobbra. Őszintén eléggé paráztam itt … de végül kb másfél percen belül megtaláltuk a partot

Persze nem várt ránk senki, ott egy pasastól próbáltuk kiszedni, hogy hogy van ez a szörf, már árulta a hajóútját, hogy átvisz minket a kis szigetre. Aztán rájött, hogy nekünk szörf oktató kell, kicsit nehezen ment a kommunikálás, mivel mindenki franciául beszélt, de azért többen tudtak itt angolul, mint Guineában. (Ott a szállodában a medencés fiúnak mutogatnom kellett a szobaszámom, hogy fel tudja írni a kiadott törölközőt… ). Na és mondta, hogy akkor várjunk, mert nem sokára jön egy szörfös gyerek. Szerencsénkre 2 perc múlva már mutogatott is a pasas, hogy ott jön a mi emberünk. Hát persze ő se tudott rólunk, csak épp jött, hogy megy ki a szigetre. Mondta, hogy itt elég sziklás és köves és nem kezdőknek való, ezért elvisz minket a Secret surf spot nevű tengerpartra. (Egyébként Anna a Yoff Beach-en szörfözött, és mondta utólag, hogy az szép homokos part volt.. 😀 )

thumb_IMG_4969_1024
Az lett volna ott a sziget, amire át kellett volna menni
thumb_IMG_4970_1024
Ez pedig a bkv parkoló

Hát mikor megérkeztünk, azért láttam, hogy ez is eléggé köves. Nem is tudom, milyen lehetett a másik. Kaptunk szörf ruhát és cipőt, aztán a parton megmutatta nekünk Adama, az oktató, hogy hogy kell felállni a deszkán. Ezután már mentünk is a vízbe. Hát elég nagy küzdelem volt már bemenni is! A hullámok csak jöttek és jöttek, nekem meg nem is volt elég hosszú a karom ahhoz, hogy a hónom alá kapjam a deszkát… 😀

thumb_IMG_4971_1024
Na végül megérkeztünk a szörf helyünkre
thumb_IMG_4974_1024
látszódnak a kövek a vízben
thumb_IMG_4984_1024
Szörf bár  🙂 

Én csak 25 – 30 percet töltöttem a vízben, mindjárt elmondom, hogy miért, de ez a rövid idő is nagyon tetszett, amúgy két órás volt az oktatás. Tehát bementünk az oktatóval a hullámok közé, és tanította a helyes pozíciót és mozgást a szörfdeszkán. Nem egyszerű, pedig széles nagy deszkám volt, de még azon is billegtem. Ha jött egy hullám, mondta Adama, hogy evezzek felé gyorsan-gyorsan. Ez nagyon tetszett, ha épp úgy ért el a hullám, akkor fenn maradtam a deszkán, és huppanva értem a vízbe megint a hullám másik felén, ahogy elhaladt alattam. Aztán amikor próbáltam a hullám előtt evezni.. na az már kalandosabb volt, mert többször úgy levert a deszkáról, hogy a vízben forgolódtam, a bokámra kötött deszka rángatta a lábam, meg egyszer fejbe is vágott, ahogy betekert a hullám maga alá. Igazi küzdés az elemekkel. Egyszer neki indultam a hullámmal a hátam mögött de nem bírtam egyáltalán felemelkedni a deszkáról, de nagyon élveztem, aztán ahogy ott hagyott a hullám, megint belezuhantam a vízbe le a deszkáról. Ezután Adama megint segített helyezkedni, és adta az instrukciókat, hogy evezz, gyorsabban , és “most állj fel” , na hát persze köszi… de ilyen futó start pozícióba egyébként sikerült felállni, és a hullám kivitt a sekély partra. Iszonyat jó érzés volt, de ez lett a vesztem. Kijött utánam Adama, hogy visszavigyen… a hullámok csak jöttek és jöttek. Arcon csaptak, kiverve a deszkát a kezemből, kb csak lábközépig ért a víz, de a hullámok nagyon magasan voltak. Na és itt már a deszkán feküdve, láttam a következő hullámban, hogy jön 2-3 medúza is vele arc magasságban, és pofán vágott bakker!!! A medúza!!! Azt hittem betojok a fájdalomtól, nem is tudom, hogy azért kezdtem-e el sírni, mert fájt, vagy mert megijedtem, hogy hogy fogok kinézni, egy olyan medúza csípés után, ami az egész arcomat beterítette. Adama elkapott, hogy nyugi, nyugi nem lesz bajod! De én csak sírtam. 😀 Kapálóztam ott a vízbe, hogy na jó elég volt, és eközben éreztem, hogy valami szúrósbe belelépek (hozzátenném a védőcípőben). Ez volt az utolsó csepp a pohárban, mondtam, kimegyek. Adama kijött velem, lemosta az arcom, adott egy szál cigit, és megnyugodtam. Innentől kinn maradtam, és néztem, hogy hogy megy Patriknak. Még jó fél órát legalább úgy fájt az arcom, hogy elég nehezen viseltem. 😀 Nagyon élveztem nézni a profikat! Tényleg szeretnék megtanulni szörfözni, tetszik ez a sport (még mindig, csak lehet nem árt egy kis tengerbioszt tanulni).

Szerencsére tényleg nem lett komoly baja az arcomnak, még bizsergett egy jó darabig, viszont tényleg ennyi volt. Ami komolyabb, hogy visszafelé a járaton észrevettem, hogy valami nagyon fáj a lábamon. Mosdóban megnéztem és kiderült, hogy én is beleléptem tengeri sünbe, pont úgy mint Patrik is… csak ő elég komolyan, Adama szedegette ki (orvosi körülmények adottak voltak persze….. +irónia) a tüskéket neki, 4-5-öt kb. Ahogy elnéztem az enyémet, nekem nem igazán volt benne semmi. Az lett a vége a layovernek, hogy hárman mentünk a járatról a klinikára (ilyen háziorvos szerű a főépületünkben). Patrik lázzal és borzalmas lábfájással ment, illetve az elsőtisztünk meg ételmérgezést kapott, szörnyen nézett ki szegény. Én voltam a legszerencsésebb, lecsekkoltattam a talpam, több szúrásom is van, de mind csak felszíni, azt mondta doki, elvileg rendbejön magától. Bár mára elég undi lett az egyik. :O Szurkoljatok, hogy ne essen le a lábam. 😳👀 Kíváncsi lennék, Patriké hogy néz ki. 😀 Remélem, jobban van már.

thumb_IMG_4989_1024
Életreszóló élményekkel gazdagodtam Adama segítségével. A fájdalmas emlékek ellenére nem tettem még le a szörfözésről! Azt a pár percet imádtam! 

Nahát ez volt életem legkalandosabb layovere eddig. Volt minden. Kaland. Izgalom. Félelem. Kultúrsokk. Csodálat. Libabőr. Ámulat. Tisztelet. Mosoly.

Köszönöm Afrika!

Puszi,

Dorka

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s