Sziasztok,
Teljesen feltöltődtem szeretettel Nairobiban, ahogy annyi állattal találkozhattam, és láthattam, hogy milyen szeretettel foglalkoznak velük! Amióta kijöttem Dubaiba, és járom a világot, kezd kinyílni a szemem, sok minden, ami rajta volt a bakancslistámon, már ki lett húzva. Legtöbb ilyen dolog állatokkal kapcsolatos. Otthonról a kanapéról gondolkozva a bakancslistádon, nem tudod, hogy hogy bánnak az állatokkal. Elsők között szerepelt az, hogy felüljek egy elefánt hátára… Azóta tudom, hogy bármelyik fáni, amin ülnek, az nem akarja, hogy rajta ülj, láncokkal tartják kordában és bottal verik őket. Soha, de soha nem fogok elefánton ülni. Persze én is fura vagyok, mert valamit meg megcsinálok, ahogy láthatod a blogomon, és esetleg olvashatsz róla, hogy az nem olyan buli az állatoknak, ilyen volt a Fülöp-szigeteken a cetcápás merülés, az egy kicsit zsúfoltabb volt, mint gondoltam. Na de nézzük Nairobit most.
Ellátogattunk a David Sheldrick Wildlife Trust nevű elefánt és orrszarvú árvaházba, amelyet 1977-ben alapítottak, és összeszedik az ország területéről az elárvult kis fánikat és rinókat. Azt mondták a gondozók, hogy legtöbb esetben orvvadász áldazata lesz a mama, de az is előfordul, hogy már túl idős vagy beteg és meghal a nőstény állat. Az elefántokról fogok beszélni most, mivel őket láttuk, majdhogynem névről névre haladva mutatta be őket a gondozó, és mondta el történetüket, amik egyébként a honlapjukon is fenn van. Szóval, amiket megtudtam tegnap…
Jelenleg 37 elefánt van az árvaházban, 10 éves korukig babának minősülnek, és addig a mama mellett maradnak, és két évig isznak anyatejet, 3 óránként kell adni nekik éjszaka is. A parkban egyébként valami tejport kevernek nekik, és napi 20 litert isznak meg belőle fejenként. Amikor a hímek betöltik a 10 évet és ivarérettek lesznek, elhagyják a családot és pár után néznek valahol a vadonban, amíg a nőstények a családdal maradnak örökre. 60-70 évig élhetnek.
Attól számítva, hogy bekerülnek az árvaházba, 3 évig maradnak ott, egy óriási nemzeti park területén. A latógatók mindennap 11-12 óra között jöhetnek, akkor csalják őket a képen látható elkerített részre, ahol kapnak tejet, kicsit mutagatják magukat, sőt oda is jönnek az emberekhez és meg lehet őket simogatni. Teljesen meglepődtem, hogy milyen kemény a bőrük, és hogy az a pár szál szőrük az égbe mered, olyan erős majdnem mint mondjuk egy tű! 😀
A vadonba való visszaengedés egy hosszú folyamat, 3 év után elkezdik, és 8 év után lesznek újra vadállatok, onnan számítva, hogy bekerültek a parkba. De mivel az elefánt sosem felejt, azt mesélték, hogy évek múlva is emlékeznek a gondozókra, és a helyre, ahol meggyógyultak és családra leltek, és jól bántak velük. Közülök páran visszajárnak a nemzeti park területére. Nagyon megható ez az egész!
Mint sok hasonló helyen itt is örökbe lehet fogadni egy fánit, évi 50 dollárért, valószínűleg választok egyet. Anyu is belement, hogy elefánt unokája legyen. 😀 😀
Az elefántok után ellátogattunk a zsiráf centerbe, úgy láttam, ez már kevésbé volt állatbarát hely. Pár zsiráf volt ott és nonsztop ették a turisták kezükból a nasit. Egy-két turista túlzásba vitte kicsit, és a szájba tette a tápot, a zsiráf onnan is kinyalta a rettentő hosszú nyelvével hosszú nyál csíkot hagyva maga után. Guszta volt.
Ezek után pedig egy krokodil farmra látogattunk el, ahol kicsit őrült volt a túravezetőnk, simán beugrott a krokodilok közé, oké, hogy épp nem tűntek veszélyesnek, ahogy mozdulatlanul sütkéreztek a napon de na. Épp azt mutatta a pasas, hogy milyen reflexei vannak a krokiknak. Felvettem videóra, ha esetleg megette volna a kroki, eladtam volna jó pénzért.
Illetve még a kezünkbe nyomott bébi krokodilt is , hogy fotózkodjunk vele! Brutál sima a bőre a krokodilnak, nagyon fura volt megérinteni! :O
Utolsó állomásunk a leopárd teknősök lakhelye volt. 🙂
Na szóval a programunk vége szintén nem sikerült állatbarátra szerintem. Nem hiszem, hogy pl a bébi krokodil örült, hogy összefogdossuk, bár nagyon nem ellenkezett, főleg mert össze volt kötve a szája. Szerencsénkre. Ezt így kihagytam volna.
Összeségében nagyon tetszett Kenya vadvilága. Nem voltam Nairobi belvárosában, mert a hotel kinn van a város szélén, így nem tudom milyen vad a központ, de így a külváros eléggé az. Volt, hogy lehúzodtunk az út szélére páviánt fotózni (ez még mindig a várostáblán belül… 😀 ) Mindenhol vadállatok vannak és együtt élnek az emberekkel, azt nem tudom mekkora békességben.
Ha esetleg örökbe fogadok tényleg egy elefántot, majd megmutatom, hogy melyiket. 😀
Puszi Nektek,
Dorka
