Sziasztok,
Szóval nem régen volt egy bejegyzésem Fokvárosról, hogy mennyire gyönyörű, de mennyire nem elég a 24 órás layover semmire, és fel is idegesített, és inkább megpróbálom elcserélni, amúgyis iszonyat fárasztó visszafelé. Nahát ugyan küldtek járatokat más Cabin Crewk (ugye tudunk egymásnak küldeni csere kérelmeket – swap-okat – , ha minden pihenő idő és egyéb dolog stimmel), de mégse fogadtam el, mert hogy Cape town jó nagyon repült órák számát tekintve. Úgy gondoltam, másnem sétálok egyet a városban, vagy bevásárolok, mert Dél-Afrika nagyon olcsó. De az “A” terv a Table Mountain megmászása volt, még akár egyedül is, de visszanézve nagyon-nagyon örülök, hogy nem egyedül mentem. 😀
Végül reggel összejött a kis csapatunk, 4-en indultunk el a hotelből. A hegyre fel lehet menni felvonóval illetve túrázva sziklákon. Reggel a recepción azt mondták, hogy a felvonó időjárás miatt nem működik (csak kinéztem a szobám ablakán és láttam, hogy az egész csúcsot felhő takarja), viszont, ha kitisztul az ég, akkor megnyitják, és erre aznap volt esély. Mi úgy voltunk vele, hogy úgyis felfelé mászni akarunk, és mire felérünk, hátha megnyitják a felvonót, és azzal 1 perc alatt lenn vagyunk, és irány vissza a hotel, és gyorsan sokat alszunk a járat előtt. Kis kockáztatás volt ez a részünkről, mivel ha nem nyitják ki ezt az úgy nevezett cable car-t, akkor lefelé is mászni kellett volna, akkor nem lett volna idő pihenni délután. Szerencsénk volt. 🙂
Amit tudni kell a hegyről…
Kicsit kisegített a google, és a magyar neve Tábla hegy, ami nem pontos fordítás, hiszen a table asztalt jelent, no mindegy, ez nem jött össze, majd legközelebb. 😀 A legmagasabb pontja 1086 méter és több út vezet felfelé. Mi 400 méterről indultunk, tehát 600 méteres szintkülönbséget küzdöttünk le. A túra neve, (a taxisnak is mondhatod ezt, mi azzal mentünk fel) Platteklip Gorge. Most találtam egy honlapot, ahol pénzért árulják ezeket a túrákat, de amin mi mentünk az ingyenes volt (de ez is szerepel ezen a honlapon pénzért, gondolom túravezetőt adnak), nagyon egyértelmű volt, nem lehetett elveszni, szóval annyira nem kell ehhez fizetett túra. Viszont ami most itt bosszant engem, azt írja ez a honlap, hogy amin én mentem, az a legegyszerűbb, legkönnyebb út felfelé, mindjárt megfojtom az illetőt…. Ott haldokoltam a sziklák között. Az enyhe túlzás, hogy könnyű túra. 😀
Hogy őszinte legyek, ahogy neki indultunk, az első lépések is már sziklás lépcsőszerű úton vezettek fel, szóval 10 perc után kifulladtam, és ugye tudtuk, hogy kb 2-2,5 óra. Nagyon elgondolkoztam, hogy inkább visszafordulok, nekem ez nem fog menni, de szép lassan hozzászoktam a pulzusomhoz, és végül felértem a tetejére. Képekben megmutatom milyen volt.
Nagyon mókás volt, amikor felértünk a nagy mászás után, mivel elkezdtem látni embereket flipflop papucsban, meg járóbottal, sőt tolókocsiban, én meg ott lihegek csapzott, vizes hajjal (kb 15-18 fok volt fenn csak) teljes izzadt ruhában. Egyértelművé vált, hogy működik a cable car, élesen kitűntek a túrázók a többiek közül. 😀
Szóval ez volt életem első mászós élménye, ugyan még iskolás osztálykirándulásos túrákra halványan emlékszem, de nem hiszem, hogy ilyenek voltak. Nagyon boldog vagyok ettől, és remélem lesz lehetőségem újra menni valahol máshol.
Hozzátenném, hogy Fokváros még mindig sok mindent tud nyújtani nekem, hiszen nem voltam még a városban egyáltalán, itt is lehet cápákkal merülni, borkostólós túra is van, olcsóak a kozmetikumok, a steakről ne is beszéljünk, (én ugyan nem szeretem a tengeriherkentyűket, de abban is az egyik legjobb Dél-Afrika), szóval még valószínűleg fog erre fújni a szél. 🙂
köszi, hogy elolvastad ❤
Dorka
