live4flying

Sziasztok,

Ismét egy ázsiai úticél következett a rosteremben, ennek két oka van. Az egyik, hogy ezeket kérem, és jó fejek, mert megadják, és a másik pedig, hogy a Boeing 777-es valahogy többet jár keletre, Európába meg inkább az Airbus 380-as megy. Nem bánom egyelőre, ha egyszer hazakeveredek, Európa nagy városai elérhetőek a szeretett Budapestről is, míg nem biztos, hogy elvergődök a világ másik végére poénból.

Layover célkitűzés

Ennek a vietnámi layovernek is van egy ikonikus képe, amit látunk a munkatársainktól, hogy felrakják facebookra, egy háromszög kalap a fejükön, kis csónakon ülve. Amikor beléptem a briefing szobába, az volt az első, hogy megbeszéltük nekünk is kell egy ilyen fotó! 😀 Szóval mi is befizettünk egy túrára, amikor megérkeztünk. Ha valaki arra jár, szóljon, megvan az utazási iroda telefonszáma, jó áron szuper túrát vezetnek. (Ígérnek angolul tudó túravezetőt is, de kész kihívás volt megérteni őt, de annál nagyobb volt a boldogsága, hogy átadhatta nekünk ezt a nem mindennapi élményt 🙂 ).

Első benyomások

Vietnám is egy fejlődő ázsiai ország, túlnépesedett városokkal, 2014-ben több mint 8 millió lakost számoltak a városban (nem az országban!). Körülbelül ennyi robogó is van az utcákon! Ilyet még nem tapasztaltam, mintha kis molekula részecskéket látnék gyorsulni egy szűk csőben egy-egy zöld lámpánál a kereszteződésekben. Nem tudom, hogy élik túl egymást! Egyik barátnőmet kérdeztem mielőtt kimentem, hogy csináltak-e valami kalandosat Vietnámban, azt felelte, hogy átkeltek gyalog az úton. Hát mostmár elhiszem, hogy ez lehetett a legnagyobb kihívás. 😀 (katt a képre, és nézd meg a videót!)

A túra

Korán reggel indult a kis 11 fős csapatunk, a Mekong folyó felé vettük az irányt, amely a vezetőnk szerint az ötödik leghosszabb folyó a világon. (Vicces, utána kerestem, és wikipédia szerint a 11. leghosszabb, na most kinek higgyek?! 😀 ) 5 országon folyik át: Mianmar (Burma), Thaiföld, Laosz, Kambodzsa, Vietnam. Ezzel kapcsolatban egy véleményen van a wikipedia és a túravezetőnk. 😀

Egy nagyobb féle csónakkal (fenti képen háttérben) elindultunk a Mekong folyón, először is kikötöttünk egy szigeten, ami tele volt méhekkel, és amikor azt mondom, tele, értsd úgy, hogy TELE. Éreztem szárnyuk csapkodásának szelét a bőrömön, mikor odajött hozzám közel. Megkóstoltuk a mézes teát, ami nagyon nagyon finom volt. Találtunk egy kockás pitont is, ami honos Vietnámban és lehetett vele fotózkodni. Nekem már van ilyen képem még régebbről, amikor apuval elmentünk a hüllő kiállításra, szóval most láthatjátok az “akkor és most” képeket.

A következő megállónkon helyi gyümölcsöket ettünk, és vietnámi énekeket ( nagyon fura!!! ) hallgathattunk.

(katt a képre, és nézd meg a videót!)

Ha jó a kedved…Vietnámi változat:

Majd következett az ikonikus pillanat és beleülhettünk az abszolúte nem stabil, mondhatnám iszonyúan ingatag kis csónakokba. Még mindig félek a csónakokon, hogy beleesek, főleg ha ilyen “szép tiszta” víze van a folyónak, ahol megyünk.

Csónakázós kalandjaink után megebédeltünk, ahol érdekes dolgok szerepeltek a menün, és a legdurvább az volt, hogy a parkban megtaláltad élve őket! Béka, kígyó, krokodil… De a csapat nem volt vevő rá, hogy valamit kipróbáljunk, egyedül meg drága lett volna. Majd legközelebb. 🙂

Kicsit még piacoztunk, miután visszaértünk a kiindulási kikötőbe, majd hazarobogtunk az őrült robogósok között. A hónap végén van még egy Vietnámom, izgatottan várom, hogy mi mást lehet még ott csinálni. Egy másik túrát fogok megnézni, ha lesz társam benne, vagy pedig bemegyek a város központba turistáskodni, és a történelmük után kutatni, ami nagyon érdekel. 🙂

 

Azóta már voltam Kínában, először életemben, szóval azzal a bejegyzéssel is nem sokára jövök. 🙂

 

Puszikálok Mindenkit! Köszönöm, hogy olvastok ❤

See you later,

Dorka