live4flying

Következő utam Indiába vezetett Thiruvananthapuramba (külföldiek kedvéért van rövid neve is: Trivandrum 🙂 ), aminek azért örültem nagyon, mert az indiai utak többsége turnaround, szóval nem látunk semmit a városból. Van pár nagyon hosszú turnaround, 4-4,5 órásak, ami azt jelenti, hogy mindennel együtt kb 12 óra a meló vele. Nagyon fárasztó, ezért néhány éjszakai járatot layoverré változtattak. Éjjel háromkor szálltunk fel, tehát előtte 18:00-tól 22:00-ig alukáltam, és éjfélkor indultam itthonról. Nagyon jó csapattal repültünk, sokat nevettünk, és csak 150 utasunk volt! 🙂 Ráadásul aludtak.. 😀 Letudtuk a szervizt, utána lábat lógattunk.

Odaértünk reggel, és ugyan nagyon fáradtak voltunk, megbeszéltük egy magyar lánnyal, hogy mi bizony útnak indulunk. A városban a legkézenfekvőbb közlekedési eszköz a tuktuk. Hát nem valami bizalomgerjesztő látvány a járgány. Nem elég, hogy káosz van a fejemben a baloldali közlekedés miatt (megint), de a sávok csak tájékoztatásképpen vannak felfestve (az egyébként kiváló állípotú) utakra.. Egy-egy sávban akár 2-3 tuktuk/robogó/autó/busz is elfér az itteni emberek szerint. Nem hogy a közlekedési eszközök egymás auráiban száguldoztak, de már az enyémben is! Néha odébb hajoltam, amikor 2 miliméterre tőlünk elviharzott egy valami. Megjegyzem, nem hiszem, hogy segített volna a helyzeten, hogy én behúztam magam. 😀 Az úton gyalog úgy tudtunk átmenni, hogy a tuktuk sofőrünk kitette a kezét, mintha mágikus erővel rendelkezne, amivel meg tudja állítani a felénk száguldó dudáló három tuktukot. Túléltük. XD

Na a programunk egyébként úgy nézett ki, hogy megnéztük Trivandrum híres templomát (megpróbálom úgy leírni, hogy csak egyszer nézek rá a nevére): Padmanabhaswamy (nem sikerült 😀 ) templom. Annyira nem volt izgalmas a történet, mert aki nem hindu vallású, az nem mehet be, és hát ránk volt írva, hogy nem indiaiak vagyunk, ha a ruhánkról nem is jöttek rá (mindenkin tóga volt) az arcról, amit vágtunk mikor le kellett venni a cipőt, arról biztosan. 😀 (Hogy finoman fogalmazzak, nem túl tiszták az utcák, itt éreztem először, hogy de jó lenne egy lábmosás. 😀 hülye turisták… 😀 )

Ezután megérkeztünk az óceán partra, ami egyszerűen csodálatos volt, sosem láttam még ilyen kék vizet! ❤

Ebédeltünk egyet, és utána a tuktuk sofőrünk rábeszélt egy haverjánál, hogy üljünk fel egy lélekvesztő motorcsónakra! Persze a sofőr is jött velünk, mert miért ne, szeretett minket lenyúlni. Tartott egy cigi szünetet, vette elő a cigit, látta, hogy nekem is van, ezért a sajátját elrakta, és kért tőlem. Mondom oké, biztos kíváncsi, de aztán erre rászokott. 😀 Ne fedjétek fel magatokat sose! 😀 A hajókázást egyébként kis milliószor megbántam, ahogy elindultunk. Persze vinni kellett magammal a telefont, hogy legyenek fényképek, de ahogy neki vágtunk az óceánnak elkezdtünk sikítozni, mert olyan gyorsan mentünk, hogy akár 2-3 méter hosszan is elemelkedtünk a víztől, aztán paff neki a hullámnak! Nem kis mennyiségű víz landolt az arcunkban. 😀 Annyira féltem, hogy beleesek, és elázik a telefonom, szóval minden négyzetcentiméteremmel próbáltam odatapadni a hajó üléshez, mert persze öv az minek.. a kis indiai meg vigyorog hátul. 😀 Megnéztünk több kis partot, halász öbölt, hihetetlen látvány volt. Megkértük a kormányost, hogy visszafelé lassabban menjünk, hogy tényleg legyenek képek is, mert ugye nem mertem elővenni a telefont. 😀

Utunk tovább vezetett egy szuvenír boltba, ahol megvettük a kötelező hűtőmágnest! 🙂 Sok Cabin Crew gyűjti őket, én sajnos nem vettem eddig mindenhol, de már nekem is van pár. Az egyik kapitány tanácsolta, hogy ne országra vonatkozót vegyek, hanem városra, mert több városba repülünk, mint országba. Szóval a kollekció megint bővült egy új elemmel. ❤ Majd elvitt minket a kedves indiai sofőr egy kilátóhoz, ami csodálatos volt már lentről is. Mire megmásztuk, kifulladtunk rendesen, sőt a csigalépcső végén egy meredek létra várt minket! De megérte, mert a látvány, ami a szemünk elé tárult, lélegzetelállító volt! Gyorsan elő is kaptuk a selfie botot. 😀

Ez volt kalandunk utolsó állomása, majd irány vissza  a szállásra, és végre alvás. 😀 A visszaút Trivandrumból nyugis volt, bár teli volt a gép, de minden utas nagyon kedves volt, sokat kellett dolgozni, de élveztem!

Most egy kis újdonságot vezetek be a blogra, csináltam egy kis videót az élményekről, remélem tetszeni fog Nektek! 🙂 Viszont nem tudom miért, de okos telefonról/tabletről egyelőre nem nyílik meg… ha valaki tud rá megoldást… köszi!

puszi!

https://www.youtube.com/watch?v=kipFUJ-o_Ew