Sziasztok!
Na ott tartottunk, hogy szurkoltatok nekem, hogy kapjak valami pöpec layovert a reptér standbyon. Hát elolvastam 100 oldalt kb a könyvemben – természetesen repülős: A végtelen ég hősei_ Adam Makos -, de nem hívtak be. Így összesen 7 napot töltöttem Dubaiban a földön. Abban biztos vagyok, hogyha nem repülnék, hanem valami földi munkám lenne, nem szeretnék itt élni. Kicsit nehézkes a közlekedés és a mindennapok. Lehet, ha a belvárosban élnék és/vagy lenne autóm szeretném. Egyébként most az a cél, hogy beköltözzek egy belvárosi emirates szállásra. Ez a küldetés igen nehéz jelen pillanatban, mert le vannak zárva a költözések, mert nagyon sok új ember jön ugye. Na mindegy, szóval ez a küldetés, elég a homokból. 😀
Tehát folytattam a város felfedezését. Magyar lányokkal összefogtunk, hogy senki ne legyen egyedül day offokon. Voltunk két szálloda medencéjénél is, mivel ugye ingyen bemehetünk a FACE Cardunkkal (rengeteg helyre van kedvezményünk, nem csak Dubaiban, hanem szerte a világon 🙂 ). Az egyik hotel közvetlenül egy emirates szállás mellett van, tehát felszálltunk a Sarab buszra, bementünk a headquarterbe, és utána folytattuk az utat a másik busszal, ami a 21st century tower-hez megy, onnan kicsi séta, és már ott is voltunk a ShangriLa hotelbe. (Röpke egy óra volt … 😀 ) A hotel medencéje csodaszép, és a Burj Khalifára van rálátásunk.
Másnap megint a hónunk alá kaptuk a fürdős cuccot, és elmentünk a pálma szigetre, amin még sose voltam. Nem nagy szám igazából, nem érzem, hogy a pálmán vagyok… 😀 Nyafogtam Fanninak, hogy nem szeretek olyan homokon sétálni, ami teli van törött kagylóval, nehogy megvágja a lábam, erre felhívta a figyelmem arra, hogy ezt traktorral hordták össze, biztos azért törtek össze a kagylók. 😀 És milyen igaz…. 😀 Amúgy a Fairmont the Palm hotelben voltunk, és ez egy mini paradicsom!! Nem csak medence, de tengerpartjuk is van. 🙂
Ezek után következett még egy day off, amikor Veronikávál elmentünk vacsizni egy spanyol étterembe, Casa de tapas, és itt 50% kedvezményünk van MINDENRE (értsd alkoholra is). Azután neki volt egy ismerőse, aki nem is cabin crew, de magyar, és ő hívott minket egy buliba a 21st century tower-be ( tehát a vidéki lány elég sok időt töltött most a városban 😀 ). Szóval nem tudtuk, hogy milyen összejövetel lesz. A lehető legjobb dolog sült ki belőle, belecsöppentünk egy magyar házibuliba pálinkával, pick szalámival, túrórudival és tepertő krémmel. 😀 ❤
Közben elvették a második Bejrútom is (szerencsére), és kaptam helyette egy 45 perces Doha járatot. Gyorsan letudtuk, kettőt pislogtam, és már vissza is értünk, nem is emlékszem rá, hogy milyen volt. 😀 Ezek után egy Manchester repülés várt rám. Hírhedt brit járat. mindenki utálja őket, mert egy perced nincs leülni, mert állandóan szólnak a call bell-ek, és liter számra isszák az angolok a gin & tonic-ot, általában elfogy, mire a leszállás jön. Na hát odafelé mindenki aludt, mert éjszakai járat volt, így ez rendben volt. Ez volt az első layover, hogy nem csináltam semmit, mert messze volt a várostól a hotel, és lutri volt a bejutás, és esett az eső… Majd ha jobb időben eljutok oda, megnézem a központot, állítólag szép. Így viszont rájöttem, hogy elég a 24 óra, hogy csak alszol, filmezel és eszel. 😀 Visszafelé már iszonyat sűrű volt a repülés, tényleg állandóan nyomkodták csengőket. Általában úgy nézett ki a kabin, mint egy karácsonyfa, égtek az ülések felett a kis lámpák. Egyszer volt egy csengő, a turista osztály első sorában… előre másztam, egy pohár vizet kértek, és mire visszaértem a középső konyhába, 8 rendelésem lett, csórikám 15 percet várt a vízre, mert mire mindent összeraktam, meg kivittem. De egyébként én nem éreztem szenvedésnek ezt a repülést, legalább ébren tartottak mindenkit, és megint a legfontosabb…. mondták, hogy KÉREM és KÖSZÖNÖM. Udvariasak!! ❤ Egyébként kiitták az alkohol készletet tényleg. Sorban fogyott el minden, pedig higgyétek el, van piánk. XD
Manchester után találkoztam a volt főnökömmel, mert itt nyaralt egy hetet. Vicces volt, mert előtte felhívta aput, hogy van-e valami, amit küldene apu. Mondta neki, hogy hívhatta volna előbb egy 20 perccel, mert most adta fel az aerogmazint és a harisnyáim. Muris lett volna, ha ő hozza ki a harisnyáim. XD Elmentünk a Dubai Marinán egy olasz étterembe ebédelni, nagyon fini volt! Jó volt őket látni. Szóval köszönöm a találkát. (Annyira fura érzés, mikor itt találkozok otthoniakkal, és nagyon imádom ezt, sokan hiányoztok. 🙂 )
Kuala Lumpur
Végre jött megint egy izgalmasnak ígérkező layover. Megint csináltam kutakodást, hogy mit érdemes megnézni, két dolog nyert, amire lenne is idő így elsőre. A Petronas twin tower és a Batu Caves (hindu barlang-templom). Természetesen a barlang megint crew függő volt, mert taxizni kellett. Turista osztályon megbeszéltük vagy négyen, hogy oké megyünk. Amikor megérkeztünk, már húzták a szájukat, mert nagyon hülye időzítés ez a járat, délután 5-re értünk a hotelbe, és másnap délután 3-kor volt a wake up call (ébresztő hívás, vagy mi a szösz). Kiderült, hogy a kapitány és egy lány a businessről is jönne. Azon vacilláltunk, hogy még aznap menjünk-e, vagy másnap reggel. Vasárnap érkeztünk, és a maláj lány mondta, hogy a forgalom óriási hétfőn reggel… A kapitány meg amúgy sem akart másnap menni, mert pihennie kell, mert másnap este 10-kor neki le kell szállnia Dubaiban. (Mennyire különbözik már a két munka egymástól… amíg mi meghalunk a munkától, addig ők szürcsölik a kávét, és amikor mi próbálunk nem elaludni és nyálat csorgatni a jumpseaten, mikor megyünk leszállni, ők még erősen koncentrálnak.) Na végül meggyőztem mindenkit, hogy csak 13 km-re van a hoteltől, és vasárnap van, ergó nem lehet olyan nagy a forgalom. Végül ketten mentünk turista osztályról, egy businessről és a kapitány.
Elindultunk taxival, és tényleg ott voltunk 15 perc alatt. A Batu caves-ről azt kell tudni, hogy ez egy hindu templom, ami a legnépszerűbb India határain kívül. Tulajdonképp egy 400 millió éves mészkő hegyről van szó, óriási barlangokkal. 272 lépcsőt kellett megmászni, hogy feljussunk a tetejére. Van lehetőség barlang túrára is, ami teljesen sötét járatokba vezet denevérekkel, akik meg lekakilhatnak. Ezt sajnos ki kellett hagynunk, mert délután 5-ig tart csak, mi pedig 6 körül értünk oda. Majd ha megkapom kereszt képzést A380-ra, akkor megnézem ezt a túrát, mert az A380-as jobb időben megy. Ami még érdekessége ennek a helynek, hogy teli van kis majmokkal, akik ellopják a kajádat. Nagyon édesek, ott tolják magukba a zsákmányokat (tejes üveg, banán, keksz stb.).
Visszamentünk a hotelbe, és még a megbeszélt vacsora időt is elértük, így elmetróztunk valami helyi kajáldás negyedbe, kipróbáltam ezt azt, és szerencsére nem kaptam gyomorrontást, pedig igen koszos volt minden, és a gyomromnak idegen fűszeres ételeket ettem. 🙂
Erről kicsit írok, mert nagyon érdekes. Szóval a Petronas kőolajtársaság nevét viseli, és jelenleg ez a világ legmagasabb ikertornya, 452 méter.. 172 méteren egy kétszintes acélhíd (skybridge) köti össze a két tornyot. Most olvasom, hogy 8:30-kor elkezdenek ingyen jegyeket osztani, ami két óra alatt elfogy. Lehet legközelebb benevezek rá. 🙂 Egyébként a híd 750 tonna! Az egyik épületben irodák vannak: Bloomberg, Boeing, IBM, Microsoft, Huawei, Reuters. A másikban bevásárló központ és múzeum.
Másnap csak reggeliztem egy óriásit a hotelben, és aludtam egészen délután 2–ig. 🙂 Legközelebb megnézem a hotel medencéjét, mert nagyon szupi, nézzétek:
Most pár nap pihi és tanulás következik, és már csak egy járatom van a vizsga és a próbaidő leljárta előtt 🙂
see you soon,
Dorka
live4flying 