live4flying

Gondoltam, itt az ideje írni egy blogbejegyzést. Őszintén, a mainfleet-esek (B777 és A330) rendesen megszenvedik a kezdeteket. Az összes csoporttársam állandóan elveszti a layovereket (velem együtt), mert ugye mondjuk nincs annyi utas, és kapunk helyette az A330-ason csodaszép, izgalmas, megismételhetetlen turnaroundokat ide a környékre, Jeddah, Teherán, Dhaka, Sialkot stb. Akik az A380-ason repülnek valahogy ez nem történik meg, vagy mert teli van a gép, vagy mert eléggé magasan vannak a listán, végülis 120 új ember jön hetente a suliba, és ebből csak egy csoport main fleet, a többiek A380-asok (ugye ők Boeing-en is repülnek, azon osztozkodunk). Én most Lagost vesztettem el, ami nem lett volna nagy élmény amúgy, mert nem ajánlják, hogy elhagyd a hotelt, eleve állítólag fegyveres emberek kísérik a buszt ilyen konvojban… De legalább layover+szép hotel+jó zsebpénz. Na majd legközelebb. Elég a rinyából…. Mert Hamburg ❤

Szóval volt szerencsém eljutni Hamburgba. Iszonyatosan tetszett a repülés, mindig német utasokat kívánok ezután magamnak. Nagyon sokat kérnek, nagyon sűrű volt a repülés oda-vissza, de nagyon udvariasak, mondják, hogy “kérem szépen” és hogy “köszönöm”. Bizony, nagyon sokan nem mondanak ilyet, csak odavakkantják, h “vizet” vagy “viszki”. Tehát nagyon-nagyon jól esett a repülés. 🙂 Odafelé egy házaspár ült velem szemben, és annyira hálásak voltak nekünk, hogy mennyire jó volt a szerviz! Két szervizünk volt egyébként Hamburg felé, egy kontinentális reggeli és egy ebéd, visszafelé pedig csak egy vacsora és később jégkrém osztás, szerintem ez egyébként kevés hazafelé, dehát nem az én dolgom. (Budapestre teljesen ugyanez 🙂 ). Visszafelé volt egy idősebb német utas, aki nem beszélt angolul, és megtalált engem beszállás alatt, hogy hol van a “Dutch speaker”. Persze csak egy németül tudó Cabin Crew-nk volt és ő a business-en volt. Mondtam a bácsinak, mondja el nekem, mi a baja. És elmutogatta, hogy ő olyan helyet kért, ahol elfér a lába, mert hogy ő magas nagyon, és nem olyat adtak neki, és hogy ez nem fair… Ki volt akadva szegénykém, tényleg magas volt. Mondtam neki, hogy mondja meg hol ül, és maradjon ott, amíg minden utas megérkezik, és utána kitaláljuk (ekkor már egy nő segített amúgy fordítani.. ennyire nem voltunk jók közös nyelv nélkül 😀 ). Na és két fiatal srác ült az én részlegem első sorában, megkérdeztem őket, hogy nem gond-e, ha hozok ide egy gentlemant. Mondták, persze nem, szóval odaküldtem az öreget (feleségét hátra hagyva, mert eléggé teli volt a gép, csak egy helyet találtam). Hát ők hárman annyira összejöttek ott, hogy az egész utat végig röhögték és bloody mary-zték. Imádott engem az öreg, nagyon hálás volt, nem hogy csak van helye a lábának, még jó társaságot is talált magának. 😀 Na szóval száz szónak is egy a vége, imádtam mindenkit, sok emberrel volt kis aranyos sztorim.

Amikor megérkeztünk a hotelbe, esett az eső 😦

Hárman indultunk el együtt, egy japán és egy szlovák lány volt a társam. Elmetróztunk két állomást, mert a recepción azt mondták… Kiderült, hogy vissza kellett sétálni egy megállót, hogy a városközpontba kerüljünk, tulajdonképpen nem is kellett volna a földalatti, mivel olyan 15 perc séta volt. 😀 Nem baj, kipróbáltuk a német tömegközlekedést. Csináltunk pár kötelező turista fényképet. Nagyon nagyon tetszik a város, de közel sem láthattunk mindent az időjárás miatt. Remélem visszajutok ide is még, amikor süt a nap 🙂 (vagy legalább nem esik… 😀 ).

Ezután elmentünk egy szupermarketbe bevásárolni, mert hogy a japán lány mindig ezt csinálja. Mondtam neki, hogy én még sose vásároltam kajákat layoveren, rögtön kiakadt, hogy akkor hogy élem túl Dubaiban… Hát igen, volt benne igazság, nem eszek igazán jókat. Na és nagyon bevásároltunk!!! ❤ 🙂

Összefutottunk egy másik Cabin Crew-val a boltban, ő orosz. Ő is csatlakozott hozzánk, és elsétáltunk egy étterembe. Egy szuper telefonos alkalmazást használok minden alkalommal, amikor layoverre megyek (tehát még nem sokszor XD ). Előre letöltöm a várost, ahova megyek, térképek, látnivalók, kávézók, éttermek, és utána internet nélkül is működik. Ajánlom mindenkinek! Triposo a neve. Lehet, Dubait is le kellene töltenem… hmm, na lehet meg is csinálom most. 🙂

Kiválasztottam egy éttermet az alkalmazás segítségével, az a neve, hogy Brauhaus Joh. Albrecht. Nagyon hangulatos, nagyon tágas, szuper kedvesek a pincérek és nem mellesleg szuper az étel. 🙂

Szóval körülbelül ennyi volt Hamburg mostanra. Másnap még elmentünk a szlovák lánnyal kávézni és hűtőmágnest vadászni, sikerrel jártunk. Majd kis pihi a hotelben, és már csörgött is a telefon, hogy menni kell.

---

 

Ezután lett volna egy Lagos layover, ugye, de helyette volt lehetőségem egy Jeddah (Szaúd-Arábia) és egy Teherán (Irán) turnaroundhoz. Most egy Bejrút járatról szedtek le, és tettek reptér standbyra holnap estére. Majd meglátjuk, mit hoz a standby, ha nem layovert, akkor inkább ne hívjanak be. 😀

---

 

Ma a reggeli edzés után (igen, újra edzek végre!! Nem adom meg azt az örömöt az Emiratesnek, hogy engem is felírjanak a listájukra, hogy “haha, még egy Cabin Crew, aki hízott az első 6 hónap alatt… 😀 😀 ) kirángattam Sarát Sarabból. Kicsit besokkaltam abból, hogy itt lakok a semmi közepén és tulajdonképpen a pláza-sarab-repülőtér háromszögből nem nagyon mozdulok ki. Kinéztem egy éttermet a belvárosban, Mezza house, jó kis arab kaják voltak, sok vegetáriánus opcióval, mivel Sara nem eszik húst. 🙂

Utána egy rövid sétával elértünk a Burj Khalifához és Dubai Mallhoz. Kicsit itt is körbe sétáltunk. Elkaptuk egy időszakos kiállítás utolsó napját. Mini csodavilágba csöppentünk, ahogy beléptünk az épületbe.

Végül kicsit körbenéztünk a környéken 🙂

Metróra szálltunk és elmentünk az Emirates Headquarterbe, hogy elbúcsúzzunk még egy lánytól, aki felmondott, (velünk kezdett), és holnapután megy haza. 🙂 Megértem őt, nagyon honvágya van. ❤ Sok sikert neki otthon!! 🙂

Szurkoljatok, hogy kapjak valami szép layovert holnap este! 🙂

puszi, see you soon

Dorka