BUÉK!

Sziasztok,

Boldog új évet mindenkinek! 🙂 Hát ez az ünnep sem jött át, mivel az ágyikómban próbáltam aludni, mert reggel 5-kor keltem. 😀

Na, hogy onnan folytassam, ahol abba hagytam…. A reptér standby-on nagyon jól elvoltam, olvastam a Da Vinci kódot, és már 3 órája ott ültem (mindig 4 órás a reptér standby), és nagyon reméltem, hogy nem húznak ki repülésre. Már eljátszodtam a gondolattal, hogy mit főzök ebédre, ettől tiszta éhes lettem. És egyszer csak megcsörrent a telóm, hogy irány Bombai. 😀 Ez egy turnaround. Amúgy jó kis repülés volt, jó volt a csapat, sokat nevettünk. Na most azt kell tudni, hogy az indiaiak nagyon különös módon rázzák a fejüket a magyar igen és nem helyett. 😀  Ezt tényleg minden rossz indulat nélkül írom, csak annyira vicces, és kérdezem tőlük, hogy mit kérnek enni, csirkét vagy marhát, és megrázzák a fejük, és ezzel nem lettem kisegítve, fogalmam sincs, hogy mit akarnak. Nagyon mókás, találtam róla egy videót, érdemes megnézni, tényleg ilyenek.

 

Bombai után egy Doha flightom következett december 25-én, egy ugye eredetileg benne volt a rosteremben, de képzeljétek még ezt is megváltoztatták… szóval ezidáig, csak a korábbi Johannesburg volt olyan repülés, amit még a hó elején kaptam, és nem változtattak rajta semmit.. 😀 De amúgy egy másik Doha flightot kaptam, csak két órával később. 😀 De végül jobban jártam ezzel, a gépen odafele 70 valamennyien voltak, visszafelé pedig 180-200, valahogy így már emlékszem. Na most ez tényleg 45 perc… lemértem. 😀 Megint felmerült bennem a kérdés, hogy miért van szervizünk egy ilyen rövid repülés alatt… Odafelé kimentünk a kaja kocsikkal, hogy frizbit játszunk a tálcákkal, ilyenkor nincs választási lehetőségük az utasoknak, mert csak egyféle tálca van, és két szenyó van rajta, meg kis nasi. De szerencsétlenek be se tudják fejezni, és már megyünk is begyűjteni  a tálcát. 😀

Alig értünk a végére a szerviznek a 70 emberrel, szóval kicsit aggódtam, mi lesz visszafelé… dehát előttem is megoldották már párszor. 😀 Na visszafelé ülünk a jumpseaten, várjuk a felszállást… eljött ez is, levegőbe emelkedtünk és várunk, és várunk… 😀 Úgy van, hogy mindig a kapitány enged el minket dolgozni, úgy, hogy kikapcsolja a biztonsági öv jelzést, vagy ilyen rövid repülés során úgy jelez, hogy ki és be kapcsolja, mert az utasoknak még ülve kell maradni, mert még meredeken emelkedünk. (ilyenkor elég nehéz sétálni, mint mikor nagyon nagy szembe szél fúj, előre hajolok, úgy megyek a gép orra felé 😀 ) Na és várunk, és még mindig… Én azt hittem, hogy ott felejtett minket, mert turbulencia nem volt. Na és 25 perc után (emlékeztetőül, 45 perc a repülés) elengedett minket. Bemegyek a galleyba, és látom, hogy a kisfőnök üdítöket öntöget poharakba, mondja, hogy “turbulencia miatt” nincs időnk a normális szervizre, csak innivalót osztunk. 😀 Mikor leszálltunk, mondta a kapitány, hogy senki nem dolgozhat karácsonykor éjfél után, szóval nem engedett el minket a jumpseatről. 😀 Nagyon cuki volt ❤ Kanadai, és tudjátok az észak-amerikaiak nagyon érzik az ünnepeket. 🙂

Ezután egy Jakarta layover következett, ahol a hotel nagyon messze volt a várostól, így nem igazán láttam semmit, csak amit a buszról, ahogy mentünk a reptérről. Iszonyat szegény ország… arról nem is beszélve, hogy a pénzük kb semmit nem ér. 450 000 rúpiát kaptunk zsebpénznek, 9000 HUF 😀 Általában olyan 20 ezret kapunk, de nagyon függ természetesen a desztinációtól. Johannesburgban is keveset kaptunk, de olcsóak is ezek a helyek. Szóval Jakartában ettem egy steaket 130 000 rúpiáért, és vettem egy szuper két órás masszázst 145 000 rúpiáért 😀 Iszonyat olcsó tényleg. Fényképem nincs, mert a hotel és a pláza között mozogtam sajnos… 🙂

Ezután megkaptuk a rostert januárra, azért leírom nektek, bár ugye egyszer sem biztos, hogy így marad. 😀

  • Lusaka, Zambia – Harare, Zimbabwe (layover)
  • Manila – Fülöp-szigetek (layover)
  • Kabul – Afganisztán (turnaround)
  • Trivandrum – India (turnaround)
  • SZABADSÁG!! MEGYEK HAZA KICSIT ❤
  • Dublin – Írország

Egyedül az első repülésen voltam én a junior már csak, de mivel teli volt a gép, így mentem Zimbabwébe. Úgy nézett ez ki, mint otthon a távolsági busz, elrepültünk Lusakába (6,5 óra) ott leszállt 1-2 utas, és jöttek újak. Majd tovább repültünk Hararébe, itt maradtunk 24 órát. Itt is a másik oldalon vezetnek, eddig még csak ilyen layoverem volt. 😀 Izgalmas volt nagyon a repülés előtt, mert ugye 3 gép típusra van szakszolgálati engedélyem, B777, A330 és A340, és az A340-sel még sose repültem. Ennek megvan az oka, a cégnak csak 5 darab van, nem igazán gazdaságos, nem sokkal több utast tud vinni, mint az A330-as, ami 11900 km-re tud elrepülni, na és az A340-es messzebbre, és 4 hajtóműve van, és sokkal többet fogyaszt.. na szóval a B777 jobb, el akarják adni őket ezeket a kerozin zabálókat. 😀 Amúgy belülről semmiben nem különbözik a kisebb testvérétől, legalábbis kinézetében (csak a mosdók kicsit másak), és van egy két eltérés, de gondoltam okés lesz. Azért izgultam rendesen, de tényleg semmi extra nem volt. Amúgy van ám jó is abban, hogy én vagyok a junior. 🙂 Mindig a nagyok választanak először pozíciót (szóval turnaround estében oda-vissza ugyanaz a helyed), de layover esetén visszafelé a kicsik kezdenek, így legalább visszafelé biztos, hogy a jobb hátsó ajtót kapom mindig, ami tök laza, van társaság, mert mindig tudunk beszélgetni fel és leszállás közben, annyit az utasokat sem kell babusgatni, szóval jó kis pozi ez 🙂

Szóval a layover Zimbabwében, most olvasom wikipédián, hogy 2011-es adatok alapján Hararében a legrosszabb élni a világon… Megnézték a politikai és társadalmi stabilitást, a közbiztonságot (nem éreztem magam egyáltalán veszélyben), az orvosi ellátáshoz való hozzáférést, a kulturális életet, a környezetet, az oktatást és az infrastruktúrát. Igaz, hogy több a kátyú mint otthon… De én amúgy rosszabbra számítottam, nem egy európai város, de nem vészes szerintem… Megbeszéltük, hogy reggel 11-kor találkozunk (Dubai time), és mikor indultam volna a szobámból, akkor láttam, hogy az sfs becsúsztatott egy üzenetet, hogy 10:45-kor találkozzunk… nahát így lemaradtam a csoporttól, és elindultam egyedül. Kicsit paráztam az elején, de képzeljétek nagyon kedvesek az emberek, senki nem inzultált, csak azért néztek meg, mert fehér vagyok. Hozzátenném, rajtam kívül nem volt fehér ember az utcákon. 😀 Na sétáltam egy darabig, aztán összefutottam egyik cabin crew sráccal business osztályról, ő is elaludt, és elindult egyedül. 😀 Szóval így már ketten voltunk együtt fehérek az utcán, és egy óriásit sétáltunk. Megtudtam tőle, hogy Nigéria sokkal durvább, mert ott a “mindjárt megverlek” tekintettel néznek rá az emberek. 😀 És szerinte Uganda a legszegényebb, ahol eddig járt. Na igen szóval én sem vettem le, hogy itt lenne a legrosszabb élni. Szerintem érdemes ide elmenni pár napra, mert van egy szuper safari, és a Viktória vízesés egy órányi repülésre van innen, ami 1708 méter széles! Csodaszép lehet! 🙂 Minden nagyon olcsó volt. USA dollárt kaptunk, de van valami helyi dollárjuk is. Jaj, meg képzeljétek… a reptéren visszafelé a dutyfree boltban vásároltam egy hűtőmágnest, és kézzel írott blokkot kaptam. XD Ez megint egy Welcome to Africa pillanat volt. 😀

Nézzünk pár képet

IMG_0024
Hajnal még Dubaiban 🙂
IMG_0029
Esti progi, Madagaszkár 😀
IMG_0031
A mese mellé egy csoda beefsteak 😀
IMG_0032
Ez egy pláza, de nekem inkább úgy nézett ki, mint egy számítógépes játék színtere
IMG_0036
Árusok mindenhol, azért ilyen béna a kép, mert titokban fotóztam 😀
IMG_0042
Ez a fa nagyon tetszett 🙂

 

IMG_0045
A fejükön cipekedtek mindent, láttam egy nőt is, akinek egy vödör paradicsom volt a fején, plusz még egy baba rá volt kötve a hátára, nem tudom, hogy csinálják. 😀

 

Szóval ez volt Afrika 🙂 Ami még történt így a napokban, hogy vettem egy új telefont, úgy örülök neki, már azóta szerettem volna, hogy kijöttem! ❤ Aztán a szentestét Nórinál töltöttük pár magyarral együtt, meghívott minket, és csudijó volt együtt lenni. Eltereltük egymás figyelmét arról, hogy távol vagyunk az otthonunktól. 🙂

Most van pár szabadnapom, aztán Manila, de ebben a hónapban a legjobb repülésem Budapestre lesz 🙂 Már megvettem a jegyem! És tök vicces, mert annyira be vagyok pörögve, nem csak azért mert végre mindenkit megszeretgethetek (és ők is megszeretgethetnek engem!!! 😀 ), de még sose voltam utas B777-en. 😀 És úristen, most megnéztem, hogy hogy is megyek haza, és már jövő héten!!! Pedig még olyan távolinak tűnik, még 3 repülésem lesz addig. 😀

Na jó megyek szocializálódni kicsit, mozi lányokkal 🙂

See you soon,

Dorka

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s