Sziasztok,
Elnézést, hogy nem írtam már jó régóta, de igazából hogy őszinte legyek, nem volt miről. Csak szidtam volna mindenkit és mindent mint a bokrot, jobb, hogy nem nyilatkoztam. 😀
December nem az én hónapom, úgy tűnik! 😀 Ugye azt már leírtam, hogy elvették Tanzániát, és kaptam helyette két turnaroundot, amire már nem is emlékszem, meg kell néznem a rosteremben. Áh, persze, Delhi és Karachi. Utána pedig elmehettem Johannesburgba, ami szuper volt. ❤
Ezután jött a fekete leves. Jött volna egy Barcelonám, de helyette kaptam megint két rövidet: Kuwait és Bahrein. Az elsőre otthoni standby-ról hívtak be, ami este 9-kor kezdődött, épp csak elkezdtünk skypeolni Regivel, mert hát úgy se hívnak be, vagy nem azonnal. Erre fél óra múlva (elég sokáig szoktunk skypeolni) ránézek az alkalmazásra a telefonomon, és látom, hogy van egy Kuwait, de úgy, hogy most azonnal kell kezdenem készülődni, mert nem érek ki a reptérre. De ekkor még nem is hívtak… könnyezve búcsút intettünk egymásnak Regivel és elkezdtem készülődni, rá 10 percre hívtak telón, hogy tessék befáradni repülni. Ezek tényleg olyan rövid repülések voltak, hogy a szerviz alatt a tálcákkal csak frizbiztünk kb…. kidobáltuk őket (mosolyogva, természetesen) és már mentünk is összeszedni őket. Nem is értem, hogy miért van szervizünk egy 45-50 perces repülés alatt. 😀 Viszont, ami nagyon pozitívum volt, hogy az egyik utas még felszállás előtt kért egy Gin&Tonic-ot, és mivel még pont volt időm odaadni neki (lehet, felszállás után nem is tudtam volna megcsinálni a repülés rövidsége miatt), tök hálás volt, és elkérte az azonosítószámom és a nevem, hogy majd ír 1-2 jó szót az érdekemben, mert nagyon kedves voltam vele. (Még szerencse, hogy nem kérdezte meg, hogy hova kell írni, fogalmam sincs XD 😀 )
Ezek után Bali jött VOLNA. Itt reptér standby-ra raktak be, ami annyiban különbözik az otthonitól, hogy össze kell szedned a cuccod, mindent, de tényleg a fürdőruhán keresztül a bundabugyin át… Mindent bedobálni a nagy bőröndbe, és kimenni a reptérre, mert ugye hívhatnak Moszkvára is vagy épp Syneybe, vagy egy turnaroundra, ez esetben ott hagyod megőrzésre a négy évszakra csomagolt bőröndöd. Hát olyan nehéz volt a csomagom így, hogy alig bírtam elvonszolni magam a reptérig. 😀 Sara barátnőmnek már volt ilyen standby, szóval felkészített, hogy kényelmes, üljek a tv elé, meg vigyek olvasni valót. (4 órás) Leültem bepockoltam magam, még anyunak küldözgettem képeket, hogy milyen szép, meg szupi, erre 10 perc múlva csörög a telefonom, hogy menjek. XD Itt egy Addis Ababa-t kaptam, Etiópia, ha emlékeztek, ideszólt az első supy repülésem is, és ráadásul a kisfőnököm is ugyanaz volt, mint akkor. 🙂 Aztán másnapra bedobtak egy Riyadh, Szaúd-Arábiát meg a beosztásomba.
Időm és energiám sem volt semmit csinálni a repülések között, néha elmásztam a konditerembe. Hazaértem Riyadhból, és megbetegedtem, ezért le kellett mondanom a következő layovert, ami már a negyedik volt, amit elvesztek a hónapban, ami Kuala Lumpur lett volna. Egyébként, hogy világos legyen, be van osztva x cabin crew egy-egy repülésre, és ha nem gyűlik össze elég utas, akkor leveszik a legkisebbet. Biztos van valami minimum cabin crew szám. (azt tudom, hogy hatóságilag is meg van határozva, biztonsági okokból, de szerintem az Emirates többel repül a szerviz miatt. 🙂 ) Na és hát mindig én kullogtam a sor végén, és engem vágtak le. (Zárójelben megjegyzem, Kuala Lumpur esetében a harmadik junior voltam csak, szóval nem vettek volna le róla. 😀 Na mindegy, Kuala Lumpur nem megy sehova. 🙂 ) Egyébként a csoporttársaim is voltak rendszeresen standby-ban, szóval ez mainfleet betegség… Aki az A380-ason repül, ha leveszik egy layoverről… nagy cucc, kap egy másikat. Nem is értem, hogy a trainerek miért mondták az elején mindannyiunknak, hogy a mainfleet a legjobb… Lehet nem akartak lelombozni minket. 😀 Amúgy csak az első időszak ilyen szívás, amíg nem kerül be alánk minél több junior. Ami azért elég gyorsan fog haladni tekintve, hogy 100-120 új ember csatlakozik hetente.. 😀
Egyébként minden egyes repülésen nagyon jó fej csapat dolgozott együtt, jó volt együtt túlélni a kis rövid repüléseket. Itt igazi csapatmunka kell, mert olyan kevés az idő.
Na amúgy anyu már nyaggatott, hogy írjak blogot… 😀 De ahhoz kellett is valamit csinálni, hogy legyenek képeim. 😀 Elrángattam Sarát (ő is beteg szabin van…. ő is lemondott egy manchesteri repülését… kicsit ki van mindenki most, bele kell szoknunk a tempóba), a dubai – úúúúúúgyse találod kiiiiii – karácsonyi vásárba!!! 😀 😀 Elég rendszeridegen volt a mikulás sapkás emberek és feldíszített karácsonyfák között sétálni úgy, hogy közben izzadtunk mint a ló. 😀 Na de itt van néhány kép…
Egyébként ez a Madinat Jumeirah nevű helyen volt, ami egyben egy piac is, arról is készítettem egy-két fotót. Nekem speciel jobban tetszett, mint az óvárosi. Kis csecse. ❤
Nálam a karácsony pedig így néz ki:
És végül pár szakmai kép is legyen! ❤ Suttyomban fotóztam őket, az első a buszról volt már, épp csak visszaértünk valahonnan. A másiknál meg kb 10 percet vártunk a buszra reggel 6-kor Dubaiba, hogy hazamehessünk valamelyik turnaroundról. 😀 Muszáj volt fotózni.
Most pedig megint összecsomagolom a nagytáskám, mert holnapra reptér standby-t kaptam megint, szóval négy évszak. 😀
Puszi,
See you later
Dorka
live4flying 