live4flying

Sziasztok!

Egy nagyon szuper layoveren vagyok túl, Dél-Afrika, Johannesburg. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Olyan, mintha kezdenék beleszokni ebbe az életstílusba és beosztásba, már ha ez egyáltalán lehetséges. Ha megnézzük a beosztásom, akkor harmadika óta nemvolt pihenő napom, természetesen ilyen 12-20 óra szünetek vannak a járataim között. De nem vagyok kimerült egyáltalán! 🙂 Ja, és még fontos! Már nem dugul be a fülem le és felszálláskor, és nem szárad ki az orrom. Képzeljétek, olyan száraz a levegő a repülőn, hogy teljesen kiszárad az orrom.. így kapar, szerintem az allergiám miatt is. Na de most már ez is kezd elmúlni. 🙂

A repülés előtt tudtam aludni 5 egész órát délután, nem tudom, hogy csináltam, de ez nagyon jól jött, mert 4:40-kor indultunk reggel, 8 órás volt a repülés, és azonnal programunk volt. Junior lévén (még kb úgy fél évig nagy az esély, hogy én vagyok a junior a járaton, egész hónapban én vagyok az uccsó eddig a sorban 😦 ) én választhattam utoljára pozíciót a 10 ajtó és az A pozíciók közül. Az A pozíció azt jelenti, hogy plusz ember, nem kap ajtót, hanem a galley-ért (konyha) felelős. És persze mit kap Dorka, akinek még a tojáshéj a seggén a Cabin Crew-k között?! Persze, hogy a nagy B777-300-as hátsó galley-át! Ezen is át kell esni persze, de a biztonsági ellenőrzésnél azt hittem, hogy leszakad a kezem és a hátam, míg minden kaja kocsit és konténert elmozdítottam, és megnéztem, hogy nincs-e gyanús tárgy alatta, felette, mögötte, mellette, benne. Legközelebb megszámolom nektek hány kocsi és konténer van, nem akarok hülyeséget írni. (Visszafelé a jobb oldali harmadik ajtót választottam, akkor meg a juniortól, azaz tőlem indult a pozíció választás! Ez a legkisebb terület.) 😀 Utána a mindenféle felszállás előtti előkészületeket nekem kellett csinálni! De a Cabin supervisor elégedett volt velem, és én is élveztem, mondott pár trükköt is, nagyon jó fej volt. Itt meg kell jegyeznem, hogy szuper Crew volt a gépen!! Mondta is a kisfőnök, hogy kár, hogy nem ezzel a crew-val repüli a 8 napos túrát. 😀 Valami ilyesmi, hogy Dubai Bangkok, Sydney, Auckland és vissza, mindenhol egy nap szünet. Ilyen multiszektorom nekem még nem volt, csak olyan, hogy megyünk, és jövünk, tovább nem repülünk.

Na de a repülés oda nagyon kellemesen telt, mindenki aludt, lopakodtunk a kabinban, hogy senkit ne ébresszünk fel! A végén még kérnek egy pohár vizet. Egyébként ez a legbátrabb tett légiutaskísérőként, belépni a kabinba egy pohár vízzel. Mert még öten fognak utána kérni, ha meglátják, ezért mindig eleve már 3-4 pohár vízzel közelítek. 😀 Nem arról van szó, hogy nem csinálom szívesen, mert igen, de ha van rá mód spórolok az energiával, mert amikor a 6. órában kell kétszer ugyanahhoz a székhez mennem és még csak egy “kérem” vagy egy “köszönöm” sem hagyja el a száját, az nem esik jól. De szerencsére az utasok többsége kedves, mosolygós, és cuki! 🙂 A lényeg, hogy nem igazán érzem munkának ezt a légiutaskísérő dolgot. Csomó pihenő napom van, repülőgépeket imádom, a crew általában jó fej, tartjuk egymásban a lelket. Nem munka, inkább kellemes (persze fárasztó) időtöltés. 🙂

Na a layoverről.. Már odafelé mindenki rá volt pörögve az oroszlán parkra, mert kaptunk a céges e-mail címre egy levelet egy volt cabin crew-tól, aki ezt a túrát szervezi a parkba. Mindenki kap szerintem, aki Johannesburgba megy. Én írtam is az egyik telefonszámra, hogy én szeretnék menni, nem tudom, hogy még hányan csatlakoznának a crew-ból. Mondta, hogy majd szóljak neki, ha odaértem. Ottani idő szerint 10:50-kor szálltunk le, de csak 12:30kor értem a hotel szobába, ami egyébként csodaszép!!!!

Mondtam az egyik lánynak, aki szintén felvette a pasassal a kapcsolatot előtte való nap, hogy hívja már fel, mert neki van olyan szerződése a telefonján, hogy ingyen hívhat nemzetközit, hogy itt vagyunk és megyünk! 13:15-öt mondott a pasi, hogy akkor jönne értünk, szóval eléggé szorított az idő, de csak akkor tudta hívni, amikor már a szobában voltunk, mert egyenruhában nem használhatjuk a telefonunk… Nagyon izgultam, hogy le ne maradjunk. Gyors zuhany, hajmosás, és persze nem működött a wifi a telefonomon, így lerohantam a recepcióra, ahol megjavították. Láttam, hogy már van tőle üzenetem, mondtam neki, hogy én is ahhoz a lánykához tartozok, aki hívta őt. Mondta, ok, 10 perc múlva találkozunk kinn a szálloda előtt. Kimentem cigizni, és ott volt. 😀 Nagyon nagyon jó fej volt velünk!! 🙂 60-as férfi volt, az ex cabin crew apukája. Végül öten mentünk, egy szerb, egy vietnámi és egy marokkói lány, és a 24 éves(!) első tisztünk!  😀 Már 3000 repült órája van! Nagyon jó fej srác.

Na a park nagyon tetszett mindenkinek, sok apró érdekességeket megtudtunk az ott élő állatokról. Például a gazellákról.. 😀 A hím úgy hódítja meg a nőstényt, hogy ugrál előtte, amelyik hím magasabbra tud ugrani, azé a hölgy. 😀 Vannak elvárások ám a szavannán!  Vagy ha egy oroszlán falkában több hím van, akkor ha a nőstény érzi, hogy vemhes, összefekszik a többi hímmel is, így azt hiszi az összes kandúr, hogy övé a baba, és nem eszi meg …. Cseles a mama nagyon. 😀

Az ajándék boltban vettem tanzániai kávét, ha már nem jutottam el Tanzániába, akkor hadd kóstoljam meg a kávéjukat. Most egy portugál kávét iszok, amit a lakótársamtól Marianatól kaptam, de az sem az igaz, de ne mondjátok el neki!! 🙂 Fényévekkel jobb mint az itteni kávék még így is… Találtam olyat egyébként itt Dubaiban, amit otthon ittam, de ilyen 2500-3000 HUF 😀

Johannesburg egyébként hihetetlen olcsó!! Dubai után meg főleg!! Ettem egy isteni hamburgert sült krumplival és frissen facsart gyümilével egy afrikai étteremben 2500 forint értékben.. 😀

Egy kiadós alvás után indultunk a reptérre délelőtt. Tudtuk előre, hogy teli lesz a repülő, ráadásul a tapasztaltak mondták, hogy katasztrófa lesz ez a járat, mivel nappali, mindenki ébren lesz, és nagyon sűrű lesz. Hát így is lett, a call bell (csengő) állandóan szólt! Folyamatosan nyomogatták az utasok… A cabin supervisor két szót nem tudott elmondani csengő nélkül, amikor az eligazítást tartotta a szerviz előtt. Nagyon idegesítő volt. Amennyi call bellt tudtunk, azt megválaszoltuk. A 8 óra alatt, ha fél órát összesen ültem. 😀 Eddigi legkeményebb repülésem volt.. Na de ezt is túléltük. 🙂 Jó csapat voltunk, összedolgoztunk, és legyűrtük a nehézségeket. Tényleg kár, hogy nem egy multiszektort kaptunk, mert jól el lennénk, szerintem. ❤

Köszönöm kollégák, köszönöm Emirates ❤ 🙂

See you soon,

Dorka

ps: Sorry, I’m lazy to write in English as well 😦 😀