Santiago de Chile

Sziasztok!

A cég meglepett minket egy új úti céllel körülbelül fél éve, ez pedig Chile! Ki gondolta volna, hogy lehetősegem lesz eljutni ebbe az országba. Amikor a cég elindít egy új járatot, szeretek kivárni, míg a túravezetők megtalálnak minket, és kialakítanak egy rutint. Ez most is így volt, ráadásul szuper szerencsés voltam, mivel eddig a brazíliai Sao Paulo-n át mentünk, de júniustól Rio de Janeiro-n keresztül, így első járat révén a cég pozicionálta a crewt, azaz üzleti osztályon utaztatott minket Rióba (cirka 13 óra) utasként. Ez a pozícionálás nálunk nagyon ritka, főleg Rióba! 😀 Legalább megtapasztalhattam a díjnyertes szervizünket busisness classon. 🤗 Itt eltöltöttünk egy napot, majd átrepültünk (már dolgozva) Santiago de Chilébe, Chile fővárosába. 3 napunk volt itt, majd vissza Rió 2 napra és haza, összesen 9 nap.

Ebben a bejegyzésben Chile fővárosáról fogok írni nektek, de azért volt időnk körbe nézni máshol is, azt majd máskor elmesélem. Elmentünk egy ingyenes városnéző túrára ( tudjátok, amikor utána adtok borravalót a túravezetőnek), egy chilei lány szuper angollal körbevezetett minket a fővároson és mesélt a történelemről. Megtudtuk, hogy az inkák az 1500-as években foglalták el a területet, túl sok ideig nem pihenhettek, hiszen megjelentek a spanyol hódítók Pedro de Valdivia vezetésével. Bár fura, túl sokan nem voltak, 170 vmennyien, pontosan nem emlékszem, és mégis lassan meghódították az országot. Egészen 1818-ig spanyolok uralták a területet, amikoris elnyerte Chile függetlenségét. Ezt követően sem volt felhőtlen az élet az országban, mivel polgárháborúk zajlottak a szomszédokkal (Bolívia, Peru, Argentína), majd a diktatúrától szenvedtek a helyiek. 1989-ben demokratikus választásokon Augusto Pinochet diktátor helyett választották meg Patricio Alywint, amivel normalizálódott a helyzet.

Amit én láttam, hogy nagyon biztonságos az ország ( olvastam is valahol, hogy a legbiztonságosabb Latin-Amerikában), persze itt is megtörténhet, hogy kirabolnak, de Európában is. Nem éreztem azt, hogy folyamatosan a hátam mögé kell nézni, követ-e valaki. Nem voltak fura alakok, kedvesek a helyiek. Hozzátenném, szinte senki nem beszél angolul, és szeretném leírni, szerintem egyszer már említettem, hogy eléggé feszélyez, hogy elkopott a spanyolom, viszont most nagyon szépen visszajött ebben a 3 napban, egyszerűen nem volt más lehetőség, mint megmozgatni a memóriám, és előásni a szavakat. Harmadik nap már, mikor elkezdtem egy mondatot, és tudtam, hogy nem tudok egy szót, amit muszáj belerakni, ahogy odaértem a szóhoz, beugrott. Hihetetlen volt, nagyon örülök! 🙏🏼 Amikor a szupermarketben kerestem a mérlegen a pepino nevű gyümölcsöt, hogy szerezzek hozzá ár címkét, odajött a perui árufeltöltő bácsi segíteni, majd elkezdett velem karattyolni spanyolul, mondtam neki, hogy magyar vagyok, és ha hiszitek, ha nem, elmondta a 19-20. századi történelmünket az osztrákokkal, németekkel, oroszokkal nagyvonalakban. Csak pislogtam, általában annyit tudnak a külföldiek Magyarországról, hogy Puskás és Nokia. Kérdeztem, honnan szedi mindezt, egyszerű választ kaptam, tanulta suliban. Világos.

Nagyon hippi mindenki egyébként, színes ruhákban járnak össze-vissza borotvált hajjal, sok piercinggel. Mintha csak a Sziget fesztiválon lennék… 😀

Plaza de Armas a főterük, ott kezdtük a túrát. Körbemutatott pár fontos épületet Valentina nevű túravezetőnk, egy-egy képben mutatom meg az érdekesebbeket.

thumb_IMG_0242_1024
Plaza de Armas, főtér
thumb_IMG_0251_1024
La Picá de Clinton azt jelenti, hogy Clinton ajánlása, ez a söröző az operaház mellett van, és egyszer, mikor Clinton erre járt, beugrott meginni egy sört, azóta is megtartották azt a poharat, amiből ivott. 🍺
thumb_IMG_0253_1024
Operaház, történelem során legalább kétszer leégett és háromszor ledöntötte földrengés. Nem is mertünk bemenni egy darabra se. 🙊 De 1960-ban volt eddigi legnagyobb földrengés, és az azóta épített épületek elvileg biztonságosak, mert változtattak a szabályzaton Chilében, hogy strapabíróbbak legyenek.
thumb_IMG_0257_1024
A cuki túravezetőnk és Mateo. Peruban nagyon szeretik a kutyákat, de sajnos sok kóbor kutyi van, mert nem nevelik őket, és mikor nagyok lesznek és szófogadatlanok, akkor kidobják, de az emberek vigyáznak rájuk ígyis. A képen látható Mateo nevű kutya, aki annyira híres, hogy még egy falfestményen is szerepel a városban. Ő is végig hallgatta Valentina túráját, ki tudja, hanyadszor.
thumb_IMG_E0258_1024
Ez egy olyan szökőkút, amit a németek emlékére állítottak, mivel pár száz német embert telepítettek az ország déli részére, hogy ott is legyen valaki. Így lett, hogy Chile első söre a Kunstmann, nem véletlenül hangzik németesen.
thumb_IMG_0267_1024
Pablo Neruda háza, chilei Nobel-díjas költő és politikus, tanultam róla gimiben a spanyol magyar kéttannyelvű tagozaton, szóval szívet melengető volt látni a házát.

 

Chilei ételek, italok

Amiket most felsorolok, megtalálhatóak más latin-amerikai országokban is, illetve akár Spanyolországban és Portugáliában, legalább nem olyan elérhetetlenek. ☺️

Az empanadas eredetileg spanyol étel, de itt is minden sarkon lehet venni, voltunk tipikus chilei helyen, kis étkezde volt, és fejem nagyságú empanadasokat adtak 1500-2000 pezóért (600-800 HUF). Elkövettem azt a hibát, hogy kettőt rendeltem, nem bírtam el velük. Egy igazi helyi étteremben elég egy is bőven. A legigazibb az empanada pino, amiben marha hús, karamellizált hagyma, egy fél főtt tojás és egy óriási olíva bogyó van. Van kemencében kisütött, illetve olajban készített változat is, attól függ, milyen tölteléket kérsz bele.

thumb_IMG_0237_1024
Empanada pino – Kemencében
thumb_IMG_0236_1024
Empanada jamón, queso – olajban (sonkával, sajttal töltve)

Imádják a kukoricát legnagyobb szerencsémre. Van egy olyan ételük, hogy Pastel de choclo, ami szintén ez a marha, hagyma, olíva, fél főtt tojás kombó ilyen kukoricás pitében. Ezt a kollégám ette, nem én, de kóstoltam, és isteni!

62030062_680211819103193_8514644901927845888_n
Pastel de choclo

Amit én ettem, az a Chorillana, (megint) hagyma, sült krumpli, marhahús és tükörtojás a tetején. Ezt ketten-hárman eszik. Őszintén ez nem volt különleges egyáltalán.

thumb_IMG_0276_1024
Ez egy kihagyható fogás…

A chileiek imádnak mindent édesen, cukor helyett édesítőszert használnak, de azt sokat. Néhány alkoholos italt kipróbáltunk. A Pisco sour volt az egyik, ami egy pisco nevű borpárlatból (40%-os alkohol tartalma van) készül sok cukorral és citrommal keverve. Illetve van nekik a Terremoto koktéljuk (azt jelenti földrengés), ami gránátalma szirupból, piscoból és két gombóc ananász fagyiból áll. Szuper erős, de itatja magát, mesélte Valentina, hogy azért hívják így, mert az ember megiszik belőle 2-3-at, majd ott hagyná az asztalt, de nem tudja, mert megindul a föld vele.

thumb_IMG_0271_1024
Terremoto – földrengés koktél
thumb_IMG_0274_1024
Éld az életet Chilében felirat a kis étkezdében. Teli volt helyiekkel, akik épp a napi menüt fogyasztották, és fele annyiért voltak a dolgok, mint két utcánnyival arrébb, a turista övezetben. Túravezetőnk ajnánlotta! 🙂

Ellátogattunk a szupermarketbe is, szeretem megnézni, melyik nemzet, mit árul, főleg, ha ilyen messze kerülök otthonról.

thumb_IMG_0284_1024
Aloe Vera levelet nem láttam még így árulni, pont előtte való nap mesélte a portugál kollégám, hogy amikor nagyon leégett Balin, így vette az aloe verát, és széttörte a levelet, és magára kente.
thumb_IMG_0283_1024
Na ő a Pepino, olyan íze van majdnem,mint a sárgadinnyének
thumb_IMG_0286_1024
Ilyen belülről
thumb_IMG_0282_1024
Ő pedig a Paradicsom gyömülcs, mármint értitek “A Paradicsom” , de annyira nem volt olyan hű de! 🤷🏼‍♀️😅 magját eszed. Elmegy, kiwire hasonlít az íze.
thumb_IMG_0021_1024
Ezt nem tudom hova tenni… Miért pont 591 ml? 😅

Ami még nagyon érdekes Chilében, hogy rengeteg földrengés van, amiről nem tudtam, vagy nem jutott eszembe, biztos hallottam róla életem során. Egyik reggel olvasom a csoport beszélgetés üzeneteit, amit kollégákkal csináltunk erre a hétre, hogy éjfél körül valamelyik kiakadt, hogy szerinte földrengés van. És ott megbeszélték, hogy tényleg az volt. Képzeljétek, átaludtam egy 5,2-es erősségű földrengést. 😀 Többiek mondták, hogy rendesen szédültek, ahogy mozgott a föld, meg a TV billeget, meg aki a 25. emleten lakott, még látta is, ahogy mozog az épület. Na de engem nem lehet csak úgy kizökkenteni, az igazak álmát aludtam… 😀 Túravezetőnk mondta, hogy ez mindennapos, én is rákerestem, csak aznap volt 5 földrengés az országban. Amíg nem esik le a pohár az asztalról,  a helyiek meg se mozdulnak… fel se megy a vérnyomásuk. 😀

thumb_IMG_E0285_1024
Ezt a sálat a városi kézműves piacon vettem, alpaca szőrme! 🙂

Még ezzel nincs vége a chilei beszámolónak, Valparaiso nevű városról és az Andokról még mesélnem kell Nektek! 🙂

Köszönöm, hogy olvastad!

Dorka


2 thoughts on “Santiago de Chile

Leave a Reply to bekecsdorottya Cancel reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s