Sziasztok,
Na ez már egy régebbi sztori, kb egy hónapos. Eldöntöttük páran, hogy befizetünk egy túrára az itteni kuponvilág-on, ami a Hatta hegyekbe vezet. Na most mikor már ott voltunk, akkor őszintén csalódottak voltunk, hogy ennyi a program… nem tudom, többiek pontosan, hogy voltak vele, de bennem az a kérdés motoszkált, hogy “tényleg csak ennyi?” 😀
Azért csináltunk pár fotót, de 38 fok volt, elég szenvedősre sikerült. 😀
Aztán a túra egyik állomásán, ahol épp már alig kaptunk levegőt a melegtől és a lépcsőktől, Annának kipattant a fejéből, hogy miért nem kérjük meg a sofőrünket, hogy vigyen el minket az elhagyatott IL-76-oshoz. Úgy találtuk már jó pár hónapja instagramon, hogy ez a drágaság itt sínylődik a sivatagban. Kicsit húzta a száját a sofőrünk, de végül beszélt a főnökével és kis plusz pénz fejében úgy döntöttek, hogy rendben lesz, szóval itt megadnék egy piros pontot. Persze, hozzá tenném az Emirátusok másik végében van, szóval így lett, hogy Abu Dhabi kivételével mindegyik Emirátusban voltunk egy nap alatt. 🚗
Tehát a sztorija elég érdekes ennek a repülőnek. Az Aero Transport Data Bank szerint a repülőgépet 1975-ben gyártották a Szovjetunióban (ma Üzbegisztán). A nyolcvanas években a szovjet hadsereg szállítógépe volt (CCCP-86715-ös lajstromjellel). Miután bedőlt a Szovjetunió, az orosz légierőhöz került át a masina (RA-86715-ös lajstromjellel), majd a kilencvenes évek elején az Air Cess légitársaság tulajdonában állt. Egy olyan céghez tartozott így a gép, ami a hírhedt fegyverkereskedő Viktor Bout tulajdonában állt.
A társtulajdonos Sergei Bout volt, aki a testvére a fegyvernepper Victor Boutnak (aki egyébként megihlette Andrew Niccol filmrendezőt, és megalkotta Nicolas Cage-el a Fegyvernepper című filmet). Az eredetileg Belgiumban állomásozó Air Cess-t Sarjah-ba költöztették, vele együtt a repülőt is 1997-ben. Egy Air Pass nevű cég vette át az IL-76-ost, de sorozatos törvény sértés miatt feloszlatták a légitársaságot, és kénytelen volt Bout újra szervezni a céget, ezúttal Centrafrican Airlines néven, amely becsődölt 2001-ben. Jelenleg “gazdátlanként” van nyilvántartva a gép, és 1999-ben landolt a jelenlegi helyén, Umm Al Quwain emirátusban. Viszont az, hogy hogy került ide, nagyon homályos, hiába kutattam az interneten, csak legendákat találtam. Lehet, hogy kényszerleszállást hajtottak végre, mert rögtön a gép mellett van egy kis repülőtér, ami ma már nem üzemel. Ennek oka lehetett az, hogy nem kapott engedélyt nagyobb reptérre való leszálláshoz, és egyszerűen kifogyott az üzemanyaga. Azt is beszélik, hogy éttermet akartak csinálni az idős gép törzséből, és ezért vásárolták meg. Vagy azt is elképzelhetőnek tartják, hogy ez volt az uticélja a gépnek valóban, de leszállás után kifosztották a gépet, így a legénység elmenekült.
Több éves eljárás indult Victor Bout ellen, ami során bebizonyosodott többszörösen, hogy valóban fegyverkereskedéssel foglalkozott. Victor egyébként 1967-es születésű és korábbi orosz KGB őrnagy és fegyverkereskedő a wikipédia szerint. Hat nyelven beszél, többek közt oroszul, angolul, portugálul, üzbégül, franciául. Fel se sorolom, hogy kiknek és milyen értékben szállított fegyvereket, elég elrettentő. Afrikát és Közel-Keletet behálózta. Olyan országoknak is szállított, akiket ENSZ-embargó sújtott, tulajdonképpen mindenkinek, aki meg tudta fizetni. 2008. március 6-án kapták el, és 2012-ben 25 évre ítélték el, jelenleg is börtönben csücsül.
Mi nagyon jól éreztük magunkat itt, és mókás képeket csináltunk, legalább egy órát töltöttünk el a gép előtt, mögött, benne, rajta. ❤️✈️
Köszönöm, hogy elolvastad!
Dorka
források:
+wikipédia
live4flying 