Brisbane, Ausztrália

Sziasztok,

Bocsánat, már jó ideje nem írtam, pedig nagyon szép layoveren vagyok túl. A cég megint csak Ausztráliába, kedvenc országomba küldött, ezúttal olyan helyre, ahol a szokásos program a koala ölelgetés! ❤ De ne szaladjunk ennyire előre.. 🙂

thumb_IMG_6063_1024

Ez egy 13 órás járat, három szervízzel: reggeli, nasi, és ebéd. Olyan, mintha egy időkapszulában lennénk a repülőgép belsejében.. Egy kitalált napi beosztást követünk. Éjjeli 3-kor felszálltunk, és 40-50 perc múlva már szolgáltuk is fel a reggelit, utána két csapatra osztottak minket, én az elsőbe kerültem, így az első szervíz után szaladtam is a pihenőnkbe.

A B777-esen ki van alakítva egy külön részleg a pilótáknak és a cabin crewknak, hogy a kötelező pihenő idejüket zavartalanul tudják tölteni. A gép végében az utasok felett egészen kényelmes ágyikókban alszunk, ugyanaz a TV van előttünk, mint az utasok előtt is, ha valaki nem álmos.

A problémám az, hogyha nem dolgozom egy járaton, hanem utas vagyok, vagy ez esetben alszom, tehát kb mozdulatlan vagyok, állandóan elkezd kaparni a torkom és az orrom a száraz levegő miatt, és tüsszögök össze-vissza. A repülőgépen a páratartalom 10% … Szóval érthető, hogy így kiakadok tőle. Szerencsére munka közben egyáltalán nincs így. Na és ellestem egy trükköt az egyik tapasztaltabb cabin crewtól, vitt fel magával kis nedves törölközőt, amit osztogatunk az utasoknak citrom illattal (10cmx10cm). Na és én is kipróbáltam, az arcomra raktam, és úgy aludtam, közben felébredtem egyszer arra, hogy száraz az orrom, megint belebújtam a még mindig nedves törölközőbe, és durmoltam tovább. Iszonyat hálás vagyok a kollégámnak! ❤ Akkorát aludtam, hogy utána frissen vártam a következő szervíz kihívásait. Ez volt a nasi, ami egy szelet pizza, gyümölcs, csoki, italok. Ezután pedig a csapat másik fele ment aludni, és mi tartottuk a frontot.

Kinéztem az ablakon, és naplementénk volt, esteledett, és mi mégis az ebéd szervízhez készültünk épp fel. Nagyon érdekes ez az idő csapda, mindig a kiinduló reptér idejét követjük, dehát Brisbane jóval előrébb jár Dubaihoz képest. 😀 Meg is voltam zavarodva, amikor kérdeztem az utasokat, hogy mit szeretnének enni vacsira, vagyis ebédre, vagyis mindeeeeeeegy, csirke vagy marha? 😀

Alapvetően kellemesek az ausztrál járatok, imádom az utasainkat, nyugisak, beszédesek, barátságosak, azonban ez a mostani elég nehéz járat volt, mert két újoncot is felraktak a gépre. Az egyik életében először dolgozott.. tehát a két supy járaton volt túl, amikor fel és leszállás közben a pilóta fülkében volt, szóval teljesen el volt veszve ezalatt, mellettem lévő ajtóhoz osztották be, szóval ügyeltem rá… 🙂 A másik lányka pedig 3. útját repülte úgy, hogy dolgozik teljes értékű crewként. Mondanom sem kell, lassúak voltak, és sok bakit csináltak, amiket javítani kellett utánuk. Én nagyon szeretem a “kicsiket”, és igyekszem olyan jó kollégájuk lenni, mint amilyenek nekem voltak az első járataimon (nélkülük biztos csináltam volna nagy hülyeséget 😀 ), de kettő egyszerre egy 13 órás járaton túl fárasztó volt. De együtt megcsináltuk oda – vissza. 🙂 Biztos vagyok benne, hogy mindketten hamar belejönnek. Szurkolok nekik! 🙂

Másnapra már mindenki tervezte a koalázást, természetesen nálam senki sem volt felkészültebb, tudtam, hogy hol van a buszmegálló, és mennyibe kerül a busz, a belépő, stb stb stb. Ugye már kétszer el tudtam volna menni Adelaideben, ha a crew velem tartott volna, de ott sajnos nem volt buszos opció csak taxi, az egyedül meg sok lett volna. Sydneyben meg nem lehet hozzájuk érni. Amikor megérkeztünk, kiderült, hogy másik hotelben vagyunk már, így borult a tervem, és reggel taxival mentünk a koala parkba, de visszafelé már a buszommal, mert közben rájöttem, hogy hol is vagyunk. Arra nagyon büszke vagyok, hogy mindig felkészült vagyok, és eltalálok a városokban. Ennyit arról, hogy a nők nem tudnak tájékozódni. 😛

Na ha valaki arra jár, akkor a 430-as busszal kell kimenni a végállomásig. 36 dollár a belépő, de ha emirates cabin crew vagy, akkor jár kedvezmény, 24 dolcsi volt azt hiszem. A koala fényképért még 18 dollárt kell fizetni, de ez adomány a park fenntartására, és a cukorborsók eukaliptusz ellátmányára . ❤

A parkot 1927-ben alapították, és 130 koalára vigyáznak! Mindenhol koalák durmoltak a fákon! 🙂

thumb_IMG_6123_1024
Ő épp ébren van, biztos eukaliptuszt szagolgat 🙂

A koalákat naponta fél óráig lehet ölben tartani, ebből kifolyólag a gondozók ölükben a koalákkal fel-le rohangáltak, mert hozták – vitték őket a pihenő helyük és a fényképezésre szánt terület között. Cserélgették őket, ahogy az egyik elfáradt, megunta a tapizó emberi lényeket, akkor visszavitték. Figyeltek a koalák akaratára is, úgy vették el az emberek öléből őket, hogy felemelték a mancsaikat és úgy emelték el. Ezáltal a koala megtanulta, hogyha nem tetszik neki valaki öle, akkor felemeli az egyik mancsát, és a gondozó azonnal megmenti. Ilyen eset volt például, amikor egy kis 8 éves forma lány kezében nem érezhette magát biztonságban a termetes maci. Vagy az egyik kollégám ölébe nem is volt hajlandó bemászni, ő is nagyobbacska volt, a lány meg valamiért félt tőle. Miért?! Nem tudom, max lepisil. 😀 Na de ő így kapott egy másikat. Nálam szuperül érezte magát a macika, alig akartam visszaadni. A képeken az látszik, ahogy rám rakják, aztán pózolunk – ő inkább alszik, és utána elveszik tőlem.

thumb_IMG_6078_1024
Illesztés
thumb_IMG_6085_1024
Szimbiózis
thumb_IMG_6088_1024
Elválasztás

Na de ne csak a koalákat fényezzem, mert a végén a többi állat még féltékeny lesz. Persze minden ausztrál állatot szemügyre vehettünk a parkban, kengurúk, dingók, mindenféle halálos kígyók és pókok, még kacsacsőrű emlős is.

thumb_IMG_6118_1024
Szinte az összes a pihenő helyén volt, nem voltak olyan izgik, mint Sydneyben
thumb_IMG_6109_1024
Ő legalább akkora, mint én 😀

A többi állatról annyira nincs fotóm, mert annyira lefoglaltak a koalák, teljesen túltöltődtem a cukiságukból. ❤

Viszont a kacsacsőrűemlős igen csak meglepett. Anno általános iskolában benne volt a környezetismeret tankönyvünkben, tanultunk róla, de már nem emlékszem, hogy beszéltünk-e a méretéről, de a képen nekem olyan nagynak tűnt. Legalább 1,5-2 méteresnek gondoltam, erre elém raktak egy 45 cm-ös izét, ami annyira gyorsan úszkált a sötétben, hogy egyszerűen nem bírtam lefotózni, ezért videót csináltam róla, amit lent láthattok. Úgy látszik, nem én vagyok az egyetlen, aki azt hitte, hogy nagyobb állatka, a kislány a videón azt hajtogatja, hogy olyan kicsi. 😀

Platypus, Ausztralian weird animal… 🙈

A post shared by Dorottya Bekecs (@dorkainplane) on

A park ennyi volt, teli boldogság hormonnal felszálltunk a buszra, és bementünk a város központjába egy térre, az a neve, hogy South Bank. Az itteni látnivalók az a Brisbane felirat a folyóparton, illetve egy homokos part, amit mesterségesen csináltak, volt mellette egy medence is. Simán lehet ott napozni és fürdeni még most is, ugye nekik tél van most kemény 22-24 fokkal napközben. 😀 Benéztünk egy ausztrál kajáldába is, nagyon jó hangulat uralkodott bent, imádom az aussie (ausztrál) mentalitást. Egyszerűen imádom az országot és az embereket ott. Kár, hogy olyan messze van mindentől. (Lehet, pont ezért annyira mások, oda még nem ért el a pesszimizmus és a rossz kedv. 🙂 )

thumb_IMG_6146_1024
Én és Brisbane
thumb_IMG_6157_1024
A kis csapatunk
thumb_IMG_6163_1024
És a “tengerpart”

Ennyi volt Brisbane egyelőre, és még mindig van két város itt, ahol nem voltam és repülünk!! Perth és Melbourne! Majd egyszer! 🙂 ❤

Nem sokára jelentkezek!

puszi

Dorka

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s