live4flying

Sziasztok,

 

Úgy döntöttem, hogy abbahagyom a folytonosságot, és csak az érdekes dolgokról fogok írni, mert mit ne mondjak, három turnaroundom volt  miután anyu elment, és nem volt valami érdekfeszítő. 🙂 Viszont, ami ezután következett….

Szóval megkaptam a márciusi rosterembe a számomra álom utat. Dubai – Bangkok – Sydney – Christchurch – Sydney – Bangkok – Dubai. Sokan nem szeretik, mert 8 nap, és általában a cabin crew-k között ellentétek alakulnak ki, és veszekedések lesznek. Hát nálunk is feszült a cérna egyébként, de főleg az utolsó szektorban, a Bangkok-Dubai vonalon visszafelé. 😀 Eskü, már untam a fejüket néhányuknak. Ami óriási pozitívum és nagyon nagy szerencsénk volt vele, hogy Fannival együtt mehettünk teljesen véletlenül. Együtt jöttünk ki Dubaiba, és azóta is jóba vagyunk (és ez a túra sem csorbította meg a kapcsolatunkat 😀 )

Bangkok

Ezt a szuper utat úgy kezdtem meg, hogy repülés közben meglátogattuk a pilótafülkét (szeretik a pilcsik, ha bemegyünk hozzájuk, addig is ébren tartjuk őket 😀 ). Ha jó fejek, akkor általában elmondom, hogy én is repülök, ennek most az lett az eredménye, hogy a kapitány kikönyörgte a purserünktől, hogy cseréljek helyet egyik kollégámmal leszálláskor, hogy ne ajtó mellett üljek, és menjek be a pilótafülkébe… Hát iszonyatosan boldog voltam, mit ne mondjak…. csodaszép volt! Emlékeztek, hogy “supy” repülésekkel kezdtük a munkánkat anno novemberben, amikor csak megfigyeltünk, és beülhettünk a cockpitbe le és felszálláskor? Na és akkor mondták, hogy ez máskor is lehetséges, ha nem ajtó melletti helyet kapok (mert az ajtóra vigyázni kell, nehogy valami utas neki álljon kinyitni… 😀 ). Amúgy ez nem jellemző, hogy beültetnek cabin crew-t ilyenkor, szóval nagyon boldog voltam. 🙂 ❤ Ott kellett törölgetni a kapcsolókat és műszereket, mert csorgattam a nyálam. XD

Este 7-8 körül értünk a hotelbe, és elmentünk vacsizni thai kaját. Van egy-két féle, amit szeretek, inkább ezeket az édes ízeket szeretem, de hát se a kép, se a név nem segített eldönteni, hogy mit rendeljek, sikerült is beválasztani… Szaftos rizstésztát kértem csirkével. Na most, hát ki a fene tudta, hogy mi az a rizs tészta, thai szaftról meg fogalmam sem volt. De a csirke pörkölt helyett kaptam egy palacsinta kinézetű és ízű tésztát kocsonya állagú trutyiban. Egészségemre!! 😀 Utána elgyalogoltunk egy éjszakai piacra, ahol nem várt ingerek értek. Nincs olyan csicsa márka, amit ott nem találsz meg hamisban, órák, táskák, cipők. Alkudoztunk kicsit, ezt egyébként nagyon élvezem, van, aki  a fele alá is lemegy. :O  😀 Ami kicsit számomra  megdöbbentő volt az az éjszakai élet, hallottam én dolgokat Thaiföldről, de már régen és elfelejtettem. Egy részt a fiatal lánykák, illetve a fiú/lány. 😀 És méterenként állított meg minket, hogy menjünk be egy pingpong showra, aki nem tudja mi az, guglizzon rá… 😀 Nem mentünk be… 😀

Másnap eltaxiztunk az óvárosba, ahol nagyon sok látnivaló, de nekünk csak kettő fért bele. Először a Grand Palace-ba mentünk be, 500 Baht a belépő, és olyan ruhát kell viselni, hogy a vállad és a bokád takarja. Ez a Grand Palace nem egy darab palota, hanem egy épület komplexum. Siam (később Thaiföld) királyának volt a rezidenciája ez a hely 1782 óta. A mai monarchia központja már a Chitralada Palotában van, de továbbra is tartanak hivatalos rendezvényeket itt ebben a Grand Palaceban.

Ezután Fannival elsétáltunk egy szerzetes templomba, ahol tényleg narancssárga ruhás szerzetesek között mászkáltunk, épp ebéd után voltak, mert még ott volt a maradék az asztalon. A buddhista templom neve What Pho, a hosszabb neve: What Phra Chetuphon Vimolmangklararm Rajwaramahaviharn. Ez a templom a a hat királyi templom közül a legfontosabb Thaiföldön. Ide 100 baht volt a beugró. Szép arany buddha szobrokkal fotózkodtunk. Itt egyébként minden egyes szobor egy valóban létező ember szobra.

Hazafelé tuktukoztunk, mert miért ne… hallottam, hogy drága, hát háromszor annyiba került, mint a taxi, pedig még így is lealkudtunk 100 bahtot, így 200-ért vitt el, ami még mindig csak 1500 HUF, de a taxis 80 bahtért vitt minket az óvárosba. Na mindegy, kifutotta  a pénzünk, szóval miért ne élvezzük Bangkok óriási forgalmi dugóját első kézből. 😀

Egyébként este a reptérre menet a busz seggébe ment egy autó, nem tudom ki volt a hibás, de amúgy is csúcsforgalomban araszolást ez teljesen megállította. Nagyon féltem, hogy nehogy úgy járjak Sydneyvel mint Perth-el, hogy nagyon akarom, és már mindjárt ott vagyok, és akkor mégse. Bangkok Sydney is elég hosszú út, 9-10 óra, szóval aggódtam, hogy a pilcsik legálisak legyenek még, mert elég sokat álltunk ott. Szerencsére küldtek másik buszt, szép látvány volt, ahogy 20 Cabin Crew átvonszolja a két bőröndjét az útszélén az egyik buszból a másikba… 😀 (És a kár összesen annyi volt szerintem, hogy a személygépkocsinak a visszapillantójának lejött a burkolata, szóval csúnyán néztem rájuk, hogy itt veszélyeztetik a Sydneymet. 😀 )

Sydney

Este indultunk Sydneybe, a leges-legszebb város, amit életemben láttam, ide akarok költözni. Nem találtam rá szavakat!! 🙂 Különösen szerencsés voltam, mert ott van a fogadott tesóm (nem tudom, ki fogadott be kit, de ez már így van 😀 ❤ ). Szóval megérkeztünk délelőtt 10-re a hotelbe, aludtam két órát majd Andris felvett és elmentünk egy öbölbe, ahol előre foglalt kettőnknek egy kört egy De Havilland Beaver hidroplánnal (a pilótánktól megtudtuk, hogy 50 éves a kicsike ❤ ). Így lehúzhattam a bakancs listámról a hidroplánnál való repülést! ❤ Ez egyébként egy amfíbia volt, az azt jelenti, hogy szárazföldre is le tud szállni. A pilótán kívül csak ketten voltunk az egész gépen, pedig 4-6 ember elférne. 😀 Egy kis lélekvesztő motorcsónakon vittek ki minket a repcsihez (mindig ilyen vizes élményekbe keveredek… 😀 ), majd döcögve felszálltunk a hullámokról. Ez volt az első alkalom, hogy láttam Sydney látványosságait, hihetetlen képek tárultak a szemem elé. Elrepültünk a Bondi beach felé, ami egy homokos tengerpart szörfözőknek (itt felkerült a bakancslistámra a szörfözés.. 😀 sose lesz vége XD ), majd a város felé vettük az irányt, és láthattam a Harbour bridge-et (Öböl híd), és a Sydney Operaházat. El kell mondjam, nagyon rendszer idegen volt a víz felett kilebegtetni és leszállni rá. Összehúztam magam, nehogy csobbanjunk, persze a pilóta tudta a dolgát, de általában nem jó, ha az ember fia vízre száll. 😀 Este áthajtottunk ezen a Harbour Bridge-en, hogy a város másik feléből legyen csodálatos rálátásunk az operaházra (tulajdonképp, akárhova mész, annyira csodálatos Sydney, hogy leülsz és órákat tudsz gyönyörködni).

Christchurch

Másnap reggel 6 körül felkeltem, és láttam, hogy becsúsztattak a hotelszoba ajtaján egy kis üzenetet, hogy másfél órával eltolták az indulást, így Fannival lementünk reggelizni. Nagyon szeretjük a hotel reggeliket!!! 😋 Ezután történt a 8 napos kalandunk legnagyobb poénja… állunk Sydney reptéren a biztonsági kapuk előtt sorban, nézzük, mire várunk, nem értjük. Majd egyszer megindulunk, és előttem három fura fazon megy át a kapukon. Na most nekünk saját VIP/Crew sorunk van, hogy gyorsan haladjunk, szóval még morogtunk is, hogy ki a tököm ez itt előttünk. Aztán rám mosolygott a háromból az egyik, középkorú ősz borostás helyes pasas, amikor a tálcából kapkodta ki a cuccait, én meg arra vártam, hogy mozogjon már, mert sietnék a duty free-be, de azért visszamosolygtam…. szerencsére. XD  Majd mikor átverekedtük magunkat a biztonsági embereken az asztrál crew ott ugrál, hogy láttuk-e Russel Crowe-t. Balta arccal mondom, nem. Mondja a csajszi, pedig előttem ment át. Ááááááh mondom, hogy az ő volt?! (Ha Brad Pitt lett volna, akkor ott olvadok el valószínűleg 😀 ❤ ). Én annyira nyomi vagyok.. egyszerűen nekem ő kimaradt az életemből, nyilván tudom, hogy ki ő, de sose láttam egy filmjét sem, így nem volt meg az arca. Amikor visszaértünk Sydneybe este (mert ez csak egy turnaround volt), akkor Fanni átküldte a képet, és TÉNYLEG Ő volt. 😀 Nagyon kiröhögtem magam…. 😀 😀 Gyorsan le is töltöttem egy-két filmjét, és itt kérek tőle elnézést. 😀

Back to Sydney

Este csak egy sétára és egy hamburgerre volt energia az operaháznál, ahol egyébként egy magyar pincér szolgált ki minket, magyarok mindenhol! ❤ 😀

Másnap reggel 8-kor vett minket fel András, megint instant készülődés volt csak, mert félkor keltem.. nekem mindig másfél – két óra amíg összekaparom magam, de ez az egész 8 nap ilyen gyors reggelekről szólt. Elmentünk mindenféle tengerpartokra reggelizni és kávézni. Zuhogott az eső, szóval Fannival aggódtunk, de Andris nyugtatott minket, hogy Sydneyben nem gyakran esik egész nap az eső, fél 10-kor már sütött a nap. A Bondi beach-en kezdtük (ejtsd bondáj – én bondi-nak ejtettem, és kiröhögtek, szóval bondáj 😀 ), ez egyébként egy szörf paradicsom. Ilyet is még csak filmekben láttam… ott mászkáltak a szörfözők feszülő ruciban hónuk alatt a deszka, nem érdekelte őket, hogy esik az eső, mindezt vasárnap reggel 9-kor. Azt vettem észre, hogy az ausztrálok hihetetlen lazák, boldogak, sportosak, egészségesek (és a pasik helyesek!!! 😉 😀 ).  Úgy csináltuk, hogy kocsival végig mentünk ezen a partszakaszon és megálltunk fényképezni és szájat tátani.

Ezután egy piacra mentünk el, ahol minden ausztrál kütyüt felvásároltunk, a kötelező hűtőmágnesen kívül vettem, egy főző kesztyűt, vagy hogy hívják, mert nekem nincs, és azért néha kiszédülök a konyhába, és mégis menő, ha koalás. 😀 Vettem rózsaszín kengurus pulcsit is! 🙂 Utána kimentünk egy koala parkba, annyira nem voltam lelkes, mert utána jártunk, hogy Ausztráliának ebben a megyéjében törvény tiltja a koala ölelgetést (amit amúgy megértek, biztos fárasztó a koala maciknak, hogy egész nap ölből ölbe rakják őket, és nem nagyon tudnak annál többet aludni, amennyit már alapból is alszanak, szóval na értem… ). Igazából óriási pozitív csalódást volt, mert valóban nem lehet hozzájuk érni, de olyan közel mehetsz hozzájuk “etetéskor” amennyire csak akarsz (azért írom macskakörömben, mert átaludta a maci ezt 😀 ), és fotózkodhatsz velük, csak nem szabad hozzájuk érni. Azután a kenguruk közé mentünk be, őket viszont halálra lehet dögönyözni. Iszonyat aranyosak, puha szőrük van, jó érzés tapizni! 😀 Barátkozósak, de azért nem árt, ha van nálad egy kis nasi. Elkaptuk azt is, amikor ébren voltak a koalák, amikor átsétáltunk a park másik felére. Sose láttam még őket ébren, ott majszolták az eukaliptuszt, nagyon édes lények! Volt még egy-két ausztrál állat, pl a kakadu leszólított minket angolul, hogy van-e nálunk nasi (have a cracker?) XD 😀

Utána lenéztünk a Manly beachre, mert kikunyiztuk Andrástól, de mondta, hogy annyira nem nagy szám, nos hát igen, ugyanolyan mint a többi homokos part, de azért sétáltunk egy jót! Majd este Andris készített nekünk igazi ausztrál vacsit! Füstölt nekünk marha és kenguru húst fűszeres sült krumplival és salátával. Nos igen, kérlek ne ítéljetek el, de megkóstoltam a kenguru húst, nem azt, amit simogattam a parkban!!!! De eskü lelkiismeret furdalásom volt, miközben rágtam. 😀 Egyébként csirkéhez hasonlít, ott mindenki ezt eszi, mert nagyon finom és egészséges húsa van, és ott annyi van, hogy bőven belefér, hogy fogyasszák.

Mivel ez egy 48 órás layover volt, így csak másnap délután 3-4 körül volt talán az indulás, így aludtunk délig, és utána csak lementünk egy közeli kávézóba megreggelizni. Nagyon szuper az egész város hangulata, jól esett nagyon!

Back to Bangkok

Éjjel értünk Bangkokba, szóval gyorsan sokat aludtunk majd a szupi kis hotel reggeli után hónunk alá kaptuk az összes zsebpénzt, amit kaptunk, (mindig kapunk költőpénzt kajára ugye), és elindultunk alkudozni. Az MBK nevű plázában voltunk főleg, és nagyon fura, mert néhány helyen ott is lehet alkudozni. 1985-ben építették és egy darabig ez volt  Ázsia legnagyobb bevásárló központja. Ne úgy képzeljétek el, hogy H&M, Berhska, Mango, Zara van benne, hanem hamis Nike, Chanel, Rolex stb. 😀 Mutatok egy-két érdekességet, amivel találkoztunk.

Sikeresen elköltöttük majdnem az összes pénzünk, hagytunk 140 bahtot a taxira, ami 1085 HUF, biztosra mentünk. XD 70-ért hoztak el minket a hotelből, csak elég lesz… Na beülünk a taxiba, mondjuk a hotel nevét, és mondja oké, én meg követem gps-en, baromira látom, hogy nem arra megy amerre kell, mutatom neki a térképen, ő meg egyszerűen leint (persze angolul nem igazán tudott). Hát elkezdtem vele kiabálni, mivel nem volt túl sok pénzünk. Fanni kérdi, hogy biztos a jó hotelt nézem-e, mert volt több is a városban ugyanazzal a névvel. Ja, mondom várj csak, és tényleg jó fele ment szegény… én meg leugattam a fejét, szóval a végén 20 bahtot kapott puszira, amiért paraszt voltam. 😀 Ő biztos tudta, hogy én benézem, csak mivel nem tudta ezt lekommunikálni velem, így nem indult jól a kapcsolatunk. 😀

Mikor visszaértünk a hotelbe fetrengtem/aludtam pár órát, aztán irány vissza Dubai. Hihetetlen hét volt, nem is hiszem el, hogy eljutottam Sydneybe, nekem ez nagyon egy top város!!! Iszonyatosan szentimentálisra vettem a figurát, és nagyon hálás vagyok az életnek, az Emiratesnek és Andrisnak ezért a hétért!! 😀 😍

És a videóm is elkészült már! 🙂

Remélem hamar és sokszor visszajutok Sydneybe!!

See you later

Dorka