Sziasztok!
Na ahogy ígértem, végre repülésről fogok írni!!! Meg volt a két supernumerary (supy) repülésem, ami azt jelenti, hogy csak megfigyelő vagy a repülés közben, elvileg nem kell dolgoznod, de ajánlatos bevonni magad, mivel a következő repülésen már teljes erőbedobással ott kell lenni! Mivel két repülőgép típusra van engedélyem, ezért 2 supy repülésem volt. Ez kell, hogy teljesítsem a követelményeket az engedélyhez.
Addis Ababába, Etiópia mentem először. Felkelek reggel 6-kor megnézem a biztonságkedvéért az időjárást, mit mond az előrejelzés Dubaiban??? Esőőőő XD Pislogtam kettőt, biztos, ami biztos, mivel még a kávém előtt voltam… Szerencsére a buszon összefutottam az egyik csoporttársammal, ő Dhakaba ment, de legalább együtt izgultunk. Úgy van, hogy az Emirates Headquarterbe kell menni, ahova eddig is jártam, és ott csekkolok be, onnan visz busz a reptérre. Na itt találkoztam egy ír lánnyal, aki a csoporttársam barátnője volt, és kiderült, hogy jön velem Etiópiába, ő két hete repül. Nagyon szerencsésnek éreztem magam, mert legalább nem egyedül kellett átmennem a kapukon (elektronikus kapu, mágnes kártyával működik, és kéri az ujjlenyomatod, így hagyod el az országot) meg a biztonsági ellenőrzésen (ami ugyanaz, mint minden utasnak, csomagokat átvilágítják). Még a repülés előtti nap írtam e-mailt a Pursernek (főnök), hogy supy vagyok, és hogy várom, hogy együtt dolgozzunk. Amikor beléptem a breifing szobába (ahol az eligazítás folyik), rögtön kezet fogott velem, és üdvözölt, nagyon cuki volt. Aztán jött a dokumentum ellenőrzés, hogy minden nálam van-e, aztán az egyenruha-smink-haj csekkolás. Amikor ezen túlestem, viszonylag már nyugodtan ültem az asztalhoz… legalább mindenem rendben van, semmit nem hagytam otthon 😀 Aztán következett a mindenki által rettegett SAFE TALK (biztonsági beszédnek fordítanám). Van egy kérdés lista, amit pár havonta váltogatnak. A tréning témaköreiből kérdeznek, de ugye megvan a listád, annyira nem vészes. Ezen is túl estem, de meglepően sok mindent felejtettem, szóval nagyon jó ez a safe talk arra, hogy ismételjek és friss maradjon a tudás. A pilóták is bejöttek köszönni, britt és olasz pilcsim volt, nagyon nagyon édesek voltak.
Ezek után busszal megérkeztünk a repcsinkhez (Airbus A330-200) esőben! Megkezdtük az előkészületeket, majd jöttek az utasok. Nagyon aranyosak voltak, sajnos nagyon kevesen beszéltek csak angolul, és nagyon könnyen eltévedtek a gépben. Ahogy segítettem nekik megkeresni a helyüket, simán tovább mentek 2-3 sort. Kis cukik voltak. (Összehasonlításképp tegnap isztambuli járaton kb senkinek nem kellett segíteni megtalálni a helyét, biztos gyakrabban repülnek, és nagyon sokan beszéltek angolul). Aztán állok a repcsi hátuljában és megcsörren a fedélzeti telefon, persze rögtön körbenéztem, hogy ugye nem nekem kell felvennem (ilyenkor valamelyik másik kolléga hív vagy a pilóta, ez belső telefonvonal csak a gépen lévőket lehet hívni). Na de tök egyedül voltam, oké bátorság (tudom, butaság, de akkor is, életemben először válaszolni egy telefonra 😀 ), felvettem, mondom a nevem, belekiált a Purser, hogy jaj te vagy a supy, gyere előre, irány a pilótafülke (ez volt az a pont, hogy megtanultam, hogy mindig fel kell venni a telefont 😀 ❤ ).
Szóval volt egyébként kb 1-1,5 óra késés az indulásban, valami műszaki hiba tankolásnál, annyira nem kötötték az orromra, meg az eső is nagyon bezavart. (Mikor hazaértem, ezzel volt teli a facebookom, tudjátok, mikor otthon leesik az első hó…csak itt az esőn voltak kiakadva 😀 ). 5-6 gép torlódott fel előttünk, ez is hozzájártul a csúszáshoz. A pilóta fülkében én is kaptam egy fülhallgatót, szóval végig hallgattam az irányítást is. Azt mondta a tornyos, hogy 7 km a látás…. hát nekem nem tűnt annyinak sem. Ahogy felgurultunk a pályára, és neki lódultunk, végig számoltam és 11 gép várt utánunk a felszállásra. 😀 Aztán átrepültünk a felhőkön és ott már mindig süt a nap ❤
Aztán kimásztam a pilótafülkéből, és hátra mentem segíteni mindenkinek, nagyobb feladatot nem vállaltam, megmondom őszintén. Tehát nem mentem ki egy kocsival sem egyedül (kajás, italos vagy takarítós kocsival), kicsit tartottam tőle. Én a konyhában voltam, figyeltem, melyik kollégának mire van szüksége, és után töltöttem őket, illetve elkészítettem a takarítós kocsikat, és leszedtem a kajás kocsikat. Meg lettem dicsérve, hogy magamtól neki álltam. Jó hogy neki álltam, mindenki dolgozott, csak én voltam a konyhában, és alig csináltam valamit! 😀
Majd a repülés vége felé megint be lettem küldve a pilótafülkébe. Vicces volt, mert ahogy beléptem, kiakadtam a látványon, és ezt meg is jegyeztem, hogy mennyire gyönyörű, jót nevettek rajtam a pilóták. 39 000 lábon (11 800 méter) voltunk, és leesett az állam, azért a pilótafülkéből sokkal jobb a kilátás, mint a kis oldalsó ablakokból. Szép idő volt, kicsit felhős. Tőlünk elég messze de volt vihar is, láttam ilyen vihartölcsért, nem akarok hülyeséget mondani, nem tudom pontosan, hogy az most mi, (tornádó vagy akármi,de) a tölcsér nem ért le a földig. Nagyon szép volt. Mikor közelítettünk már a repülőtérhez, megkérdezték a pilótáim, hogy milyen az időjárás Addis Ababában, ilyenkor az irányítónak el kéne mondania a szélirányt, szélerősséget, használatos pályát stb. Ehelyett a válasz az volt, hogy “Weather is fine”, ami annyit tesz, hogy az időjárás jó. Hát hárman egyszerre nevettünk fel. 😀 Kérdeztem a pilcsiket, hogy ez meg hogy lehet, annyit mondtak, hogy üdv Afrikában. 😀 A repülőtér olyan volt, mint otthon néhány nagyobb reptér, óriási füves placc, régi DC-3-asok roskadoztak a rozsdától a fűben, több Cessna volt ott, mint kereskedelmi járat, érdekes volt! 🙂
Utascsere, Supy megint a pilótafülkébe! Aztán visszafelé kb. ugyanaz volt, segítettem a többieknek, majd Supy megint ment a pilótákhoz leszálláshoz… Láttam a csillagos eget 8 000 méter magasan, és Dubai fényeit. Lélegzetelállító volt. Leszállás után az egyik Cabin Crew mondta, hogy nagyon ügyes voltam, meg hogy milyen nagy a tudásom. (Még jó hogy, most jöttem csak a suliból, ciki lenne, ha már semmire sem emlékeznék 😀 ). Ez a srác 10 hónapja repül, és igazi követendő példa, kiváló Emirates Cabin Crew. Tudja, hogy kell csinálnunk egy portfóliót, havi bontásban megvannak a feladatok. Az egyik ilyen, hogy kollégáktól kell véleményt begyűjteni, havi 2-t, és ő magától felajánlotta, hogy ír. És nagyon szép e-mailt írt rólam, és még a managerem is beletette a levélbe, meglepődtem! Köszönöm! ❤
Tegnap Isztambulba repültünk Sarával együtt voltunk supy-k, Boeing B777-300-al mentünk. Kb 17 cabin crew volt az economy osztályon odafelé 163 ember volt, vissza felé viszont majdnem teltház, 300 fölött picivel. Supy-k megint irány a pilótafülke 😀 El kell mondanom, hogy egyszer sem ültem a cabin crew helyemen, úgy hívják a székem, hogy jumpseat. Na szóval egyszer sem a két nap alatt… 😀 ❤ Fel és leszálláskor kell ott ülnünk, de hát mindig beküldtek a pilótákhoz. 😀 Isztambulban naplementében szálltunk le, ott csorgott a nyálam. 😀
Ezalatt a két repülés alatt már keményen dolgoztam, de szerencsére sose egyedül. Egy kocsit ketten vittünk. Osztottunk kaját, és szedtem is be az “üres” tálcákat (azért “üres” mert abszolúte nem az, elég trutyi meló összeszedni a csetrest, meg nehéz is,mert sok dolog van egyszerre: beszedni a tálcát, teát vagy kávét adni az utasnak, és az egyéb italrendelést felírni 😀 ). Visszafelé kaja osztás után állok a hátsó konyhában, megcsörren mellettem a telefon, felveszem, kisfőnök hív, hogy ketten menjünk már fel a középső konyhába, azt nem értettem, hogy miért. Ezért Sarát a hónom alá kaptam, és megjelentünk együtt a kisfőnöknél, a két supy. Rám néz, azt mondja, hogy biztos bevállaljátok a takarítást ketten? Ránéztem Sarára, hát hogyne! És nagyon jó volt, biztos nem haladtunk olyan gyorsan, mint a többiek, de megcsináltuk, és a végén mondta a kis főnök, hogy szép munkát végeztünk. Ez úgy néz ki, hogy van egy kocsink, amit teljesen üres, és ebbe gyűjtjük a tálcákat, mindkét oldalán nyitva van az ajtó, ezért Sara és én is tudtunk belepakolni, de főleg Sara pakolt, tetején meg tea+kávé, amit én osztottam. Nagyon sok nem túl kedves cabin crew van állítólag (nekem szerencsém volt eddig, csak szuper emberkékkel dolgoztam 🙂 ), és nem figyelnek a másikra, és kitolják a másik lábára a csetres tálcát.. Na hogy ezt mi elkerüljünk, mondtam Sarának, hogy mondja mikor tolja a másik oldalról a tálca sort (Let me know when you push), nehogy a lábamon végezzék a kaja maradékok. Ott kuncogtunk az utasok feje fölött, és suttogtuk ezt a mondatot, hogy “várj, akkor most nyomom”. XD 😀
Nagyon fáradt voltam, mire visszaértünk, mindenki az én fejemen nevetett, de jogosan, tényleg kómás lehettem. Ez az Isztambul a leghosszabb turnaround, senki nem szereti a hossza miatt, 5 óra. Viszonyításképp Budapest 5,5 óra, és már layover, ott marad egy napot a csapat pihenni. 15 óra telt el aközött, hogy elhagytam a lakást, és hogy hazaértem. A kövi repülés Bahrein lesz, kis rövidke turnaround hétfőn éjszaka.
A pilóták engedélyével csináltunk 1-2 képet. Ide azért felrakom, ha facebookra nem is. Nagyon szép volt!
Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek. És tudom, hogy nem lesz minden repülés laza, sőt. De az, hogy ülhettem a pilótafülkében (minden supy ülhet, ha a körülmények engedik: időjárás, pilótaképzés stb. ). Ez segített, hogy biztos legyek abban, hogy jó úton haladok. És meglesz egyszer az, amit szeretnék. 🙂 Néha be lehet kuncsorogni magad a pilótákhoz ezek után is. Majd mindig merítek onnan egy kis pozitív megerősítést. ❤
Köszönöm, Emirates ❤
See you soon,
Dorka
live4flying 