Már nagyon régen kinéztem ezt a cabin crew pozíciót magamnak, de úgy gondoltam, hogy a diplomám után is ráérek még megpróbálni. Tehát januárban el is kezdtem lesni a honlapokon, hogy mikor jön az Emirates Budapestre felvételiztetni. (Elég gyakran jön, most 2 havonta.) Kétféle eseményt tartanak, az OD-t (open day) és az AD-t (assessment day), az OD-re bárki elmehet, az AD-re pedig az, aki a honlapjukon történő regisztrálást követően meghívást kap. Az áprilisi AD-re nem hívtak meg de nem is utasítottak el, szerintem csak nem dolgozták fel az adataim, (kicsit lassan őrölnek a malmok a sivatagban 🙂 ). Viszont június 6-ai nyílt napra írtak e-mailt, hogy jönnek, és ha még érdekel a dolog, akkor menjek el.
Körülbelül 120-an lehettünk, a felvételiztetőnk Csilla volt, egy nagyon kedves hölgy, szerettem hallgatni, ahogy Dubairól beszél. Egész nap angolul voltak az előadások, és angolul beszéltünk. Csilla tartott egy-két prezentációt a munkáról, az életről Dubaiban, majd megkért mindenkit, hogy egyesével menjünk oda és adjuk le az önéletrajzunkat és egy igazolványképet (mosolygós-business attire-ös). Ezután igazából csak 40-en maradtunk.
Ezt követte az, hogy 20-an körbeültünk, és 4 fős csoportokban kellett összehoznunk a következő feladatot. Kapott minden csapat egy foglalkozást (mi a farmert kaptuk, volt még hírbeolvasó, tánctanár_ennyire emlékszem), meg kellett beszélnünk, hogy milyen tulajdonságok fontosak és miért az adott munkakörben. Utána prezentálnunk kellett mindenki előtt, hogy mire jutottunk. Majd a foglalkozáshoz kaptunk egy (lehetetlennek tűnő) tárgyat, és ki kellett találni ugyanebben a felállásban, hogy mire használnánk az adott munkához. (tárgyak: csésze, paradicsom, rózsaszál stb)
Ezután következett az, hogy Csilla megnézte, hogy elérjük-e pipiskedve a 212 cm-t, illetve hogy van-e tetoválásunk látható helyen (látható hely: amit nem takar el az egyenruha). Ez könnyen ment – kis szusszanás 🙂 Najó, még itt is izgultam, hogy el ne rontsam a 212 cm-t, mert csak egyszer lehet neki futni, vicces lett volna orra esni…. 😀
Ezután jött a talán legérdekesebb és legnehezebb feladat. 15-en ültünk be itt a terembe, és egy aqua park manager-ei voltunk, és nekünk kellett dönteni bizonyos szituációkról…. tipikus ügyfél kezelés volt. Nagyon kellett figyelni arra, hogy ne vágj a másik szavába, ne légy harsány, de azért szólalj meg – lehetőleg értelmeset mondj, ne túl sokat , ne túl keveset. Ne akadj ki túlzottan, ha nem értenek veled egyet. Aki ismer, azért itt lehet, hogy el tudja képzelni, hogy küszködtem itt 😉
Ezt követően pedig az angol teszt következett, ami igazából csak szövegértésből állt. Nem volt nehéz, de azért kitöltöttem a rendelkezésre álló időt, és nagyon izgultam, hogy nehogy itt csússzak el.
Majd este 6-kor eljutottunk oda, hogy 14-en maradtunk és megharcoltunk az időpontokért a tényleges állásinterjúra, én másnap (vasárnap) 11-kor kerültem sorra. Amikor megbeszéltük, hogy ki mikor megy, kaptunk pár doksit, hogy töltsük ki, és este pedig online ki kellett tölteni egy pszichológiai tesztet.
Az interjú egy órás volt, először átnéztük, hogy mindent leadtam – fényképek, önéletrajz, útlevél fénymásolat, legmagasabb végzettség fénymásolata. Ezek után bombázott Csilla kérdésekkel. Igazából ő mindent megtett, hogy jól érezzem magam az interjún, mosolygott és hümmögött (Anyu itt most nem oldott a hümmögő terápia 😀 ), szóval nagyon megizzadtam, és izgultam végig. Olyan kérdések voltak, hogy volt-e már kiakadt ügyfelem, hogy oldottam meg, volt-e már konfliktusom munkahelyen, vagy kritizáltak-e már, ezekre mi volt a megoldás. Külföldiekkel való viszonyról is kérdezgettek.
Tulajdonképpen én úgy jöttem el az interjúról, hogy abszolúte nem sikerült, és biztos elküldenek a francban, szóval üzenem azoknak, akik hasonlóan éreztek/éreznek, hogy ezután is van még remény 🙂
ui: egyelőre nagyon élvezem a blogolást – két poszt után 😀 – szóval biztos nagyon hamar jövök a következővel.
live4flying 