English version at the bottom

Megjöttem Ausztráliából

Fantasztikus utam volt, nagyon hosszú, de élvezetes! 😀 12 óra oda és 13 vissza, igazából visszafelé inkább voltam zombi, mint ember ahogy botladoztam a sötétben a lábakban és kis táskákban a sorok között. 😀

A briefingen mondtam a kis főnöknek-cabin supervisor, hogy ez az első layoverem, szóval ne felejtsenek a hotelben… mondta, hogy rendben, wc-re sem engednek el egyedül. 😀

Négy pilótánk volt az út hossza miatt, fél utat átaludta az egyik csapat, aztán váltották egymást. Mi is aludtunk váltásban az economy osztályról 4-en. A szervizek alatt mindenki ébren volt, az első szerviz után elmentek aludni, majd ébresztő (tök vicces a kis főnök jön minket ébreszteni, amikor idő van), második szerviz, utána a csapat másik fele megy aludni, és a harmadik szervizt megint együtt csináljuk! Úgy néz ki, hogy van egy Crew pihenő a gép hátsó részében, fel kell menni egy titkos lépcsőn, és az utasok fölött alszunk. nagyon cuki hely, bőven elég az ágy, hogy kinyújtózz rajta, Sara is mondta, hogy elég nagy, pedig ő magas. 🙂 Nagyon jó érzés nekem ott aludni, kellemesen álomba ráz a repcsi, odafelé még néha felébredtem turbulenciára, de visszafelé, mint akit fejbe vágtak, arra ébredtem, hogy keltett a cabin supervisor. 😀

Odafelé, amikor végeztünk a reggeli osztással, megkérdezte a kis főnök, hogy valaki szeretne-e cockpitet/pilótafülkét látogatni. Épp enni készültem, de eldobtam mindent a konyha másik végébe, és jelentkeztem, hogy énénénén! Szóval egy ausztrál lánnyal bepofátlankodtunk a pilótákhoz. Hát a látványra nem számítottam, ami ott várt, ugye a kabinban sötét van, hogy az utasok tudjanak szundikálni (ha alszanak, nem kérnek semmit enni inni 😀 Kedvenc utas = alvó utas 😀 ). Na szóval beléptünk a cockpitbe, és elállt a lélegzetem, mert épp napfelkelte volt! ❤ Kérdeztem a kapitányunkat, hogy merre járunk, és India felett voltunk éppen. Csodálatos volt, ott henyéltünk vagy 10-15 percet. 🙂

Aztán képzeljétek, mi történt. Sokan tudjátok, hogy ki nem állhatom a gyerekeket, akik idegenek, és semmi közöm hozzájuk. Na mit ad a sors… Utas csenget, hogy szeretne valamit, konyhából elindulok, hogy megnézzem, mi a helyzet, és egy anyuka hívott, aki egyedül utazott, hogy szeretne elmenni wc-re és addig megfognám-e a babáját. Hát szerintem lefehéredtem… sose fogok meg babákat, félek, hogy leejtem őket. 😀 Mondtam, hogy ooookééééé. 😀 8 hónapos kis drágaság volt bongyor fekete hajjal. Attól féltem, hogy el kezd üvölteni, nem szeretnek az ölemben lenni. Leültem az anyuka helyére, kezembe vettem a babát. Hát annyira cukiiiii volt, kis puha baba. 😀 Alukált egyébként, és ringattam és elaludt a vállamon. A mellettem ülő pasas mondta, hogy hát ez a baba olyan rendes, hogy itt ül már mellette órák óta, és még csak meg se nyikkant. Ennek nagyon hálás voltam, komolyan. Na szóval a lényeg, hogy irtó cuki volt, alig akartam visszaadni. 😀

Mikor megérkeztünk, feldobtam a koala tervem a crewnak, 3-an mondták is, hogy rendben van! Igen ám, de elkezdtek inni este… (ihatunk, ezzel nincs gond, repülés előtt 12 órával kell befejezni az ivást), de tök másnaposak lettek, és mindenki a hotelben volt egész másnap, még úgyis, hogy először voltak Adelaideben… Szóval mikor erre rájöttem, reggeli közben elhatároztam, hogy én akkor is látni akarok valamit a városból. Azért megkérdeztem a szálloda recepcióján, hogy mennyi lenne a taxi a koalákhoz, de 50 dolcsi csak oda, és akkor még a belépőt ott nem vettem meg. 😦 Na mindegy, majd legközelebb. (Egyébként, ahogy látom, nem én vagyok az egyetlen, aki egyedül csinál valamit layoveren, sok képet látok így, meg magyar lányokkal is megtörténik, főleg, amikor a crew már többször volt az adott városban.) A hotelben kaptam egy térképet, és hogy mi merre van, piac, vásárló utca, parkok, kínai negyed. Azt kell, hogy mondjam, elég megközelíthető távolságban volt minden, amit mondott a pasi, szóval bejártam a fél várost 4 és fél órában. 😀 Néhány kép

 

Mivel a koala-kenguru dolog nem jött össze, elhatároztam, hogy elmegyek állatkertbe, mert én akkor is látni akartam koalát Ausztráliában. 😀 Szóval tessék, ennyit láttam a lusta drágaságból. 😀

Láttam pandát! Sose láttam még pandát.. 😀 Nagyon cukker. Meg az oroszlánok! Sokkal szebbek, mint a Budapesti Állatkertben. És nagyon vicces volt, mert nem üveg fallal volt elkerítve, hanem sima kerítéssel. Volt egy kis figyelmeztető tábla kirakva rá, de nem is annyira figyeltem rá,mi az. Mellettem egy család volt, és a kis gyerek el kezdett zajt csapni, odajött az oroszlán, és kispriccelt a ketrecből!!!! Úgy kellett elugrani előle!! 😀 Ezek után elolvastam a kis táblát, és az volt ráírva, hogy az oroszlán a kerítés előtti növényeket le szokta spriccelni, hogy megjelölje a területet, még egy fontos megjegyzés: a hím oroszlán akár 4 méterre is el tud spriccelni… Hát megmutatta 😀 😀

Az állatkert után még egy csodaszép (fél órás) séta várt rám egy patak parton, hogy visszavergődjek a hotelbe.

Néhány extra kép

Repülés előtt aludtam egy kicsit, aztán a reptéren a briefing alatt a kapitány megfenyegetett minket, hogyha nem kapkodunk a boardinggal (késett a gépünk, és teli volt a gép!! ), akkor Adelaideben ragadhatunk a következő 8 órára. Mondtam, köszi nem!! Ha 24 óráról lenne szó, akkor oké. Na de nagyon gyorsan lenyomtuk a boardingot, és szerencsére el tudtunk indulni! 😀

Képzeljétek el, visszafelé három orvosi esetünk is volt EGYSZERRE, és pont akkor, amikor a cabin supervisorunk elment aludni.. Egyébként én a szerencsések közé tartoztam, mert a konyhában ragadtam, nem szabad felügyelet nélkül hagyni a konyhát, ezért ott kellett maradnom, csak egy két dolgot vittem a konyhából a helyszínre. Szóval elájult egy nő, és hányt is szegény, aztán ezt követően a fia is beleájult az akkor már ott lévő cabin crew kezébe. Amíg velük voltak a sztyuvik, egy másik nő is el kezdett rosszul lenni, és elájulni. 😀 Természetesen mindenkit lekezeltek, és rendben lett mindenki, utána külön figyelmet fordítottunk rájuk. Mondták, hogy az ájulás elég gyakori, főleg hosszú utakon. De hogy ennyire, úristen, három egyszerre… 😀 Utána annyira levették a hőmérsékletet a kabinban, hogy majdnem rám fagyott a kis blúzom, szóval először mióta repülök, felvettem a kardigánom. Eleve  hűvös van a repülőn, mert ez az ideális környezet alvásra, és hogy ne legyenek rosszul az utasok. Egy olyan félórára rá visszatették 24 fokra, de brrrr, addigra mindenki hibernálódott. 😀

És még valami!! Voltak magyarok visszafelé a gépen!! Első szerviz alatt hallottam magyar nyelvet!! És én úgy örültem nekik! Milyen kicsi már az esélye, hogy pont találkozzak magyarral Ausztráliából hazajövet… 😀 Elújságoltam a cabin supervisoromnak, és hogy milyen kedvesek stb. Dubai landolás előtt mondta, hogy pakoljak nekik tele egy zacskót economy és business osztályról minden szuvenírrel meg édességgel. Tök jó volt. 😀

 

Ez alatt az út alatt, mikor készültünk leszállni és már a jumpseatemen ültem, megfogalmazódott bennem, hogy imádom a munkám. Nem csak a városnézések és a repülés miatt, a turnaroundokat is szeretem. Szeretem az utasaim (nagy részét 😀 )! Mindenkinek van egy sztorija, hova és miért utazik éppen. Sokukkal van lehetőségem beszélgetni, vagy akár csak pár szót váltani, és mindenki olyan cuki! A másik, amin elgondolkoztam, hogy szeretek itt lakni, olyan jó érzés volt, hogy végre hazaértünk, és vár az ágyikóm! Igazán otthonnak érzem ezt a várost. 🙂

A következő repülésem Dar es Salaamba, Tanzániába lenne, remélem, hogy tudok menni, megnéztem és csak kevés jegy lett eladva eddig, ilyenkor levesznek 1-2 felesleges cabin crew-t és én vagyok a junior a járaton, szóval elég sanszos, hogy itthon maradok, de remélem, hogy nem!!

See you soon,

Dorka

 

---

 

I had an amazing journey to Australia, Adelaide. It was super long but I enjoyed every minute. 12 hours to go and 13 to come back. However, on the way back I was more a zombie than a human stumbling in the legs and bags between the rows in the darkness. 😀

During the briefing I told to my cabin supervisor that this was my first layover so please do not forget me in the hotel, she said they would not even let me go to the toilet alone. 😀

We had 4 pilots due to the super long flight. 2 of them slept 6 hours then they changed. We, cabin crew had to sleep 3 hours, as well. We did a service and the half of the crew went to sleep, then we had another service, we did it together and the other half went to our secret place called cabin crew rest compartment to have a rest. I could sleep very well there. The noise of the plane helped me to fall asleep, sometimes I woke up because of the turbulence on the way there, but when we came back I didn’t have this problem at all. 😀

When we finished the breakfast, the cabin supervisor asked us who wanted to go to the cockpit. I was about to eat something but I dropped everything away and said me me me!! 😀 So I went to see the pilots. The view was amazing, I didn’t except for that as there was darkness in the cabin to keep our customer sleeping. (favorite passengers are the sleeping ones 😀 ). So when I enter to the flight deck it was sunrise over India! Amaziiiiing ❤

Then we had to leave the pilots and go back to check customers. A mother asked me to hold her baby because she would have liked to go to the lavatory. Well, I don’t like babies, I don’t like holding them, I’m afraid to let them fall… But I said ok.. 😀 To be honest, the baby was super cutie! He was sleeping in my arms, I wanted to stay with him and sleep as well. 😀 But back to reality.. 😀 I went back to work when the mother came back.

When we arrived I told the crew my koala plan, they said they were in, but than they started to drink a lot (which is fine until they finish it 12 hours before flight). But everybody was hangover or the others just simply stayed in the hotel to have a rest. So I asked the guy at the reception how much was the taxi to visit this Cleland park, and he said 50 AUD, which was too expensive for one person, so I decided to go around the city so I asked a map. The city was amazing, full of really special churches. I visited the market, chinatown, nice parks. Eventually I went to the zoo as well, because I wanted to see a koala in Australia… I could see it sleeping in a tree… of course. 😀

Before flight I could sleep a little bit in the hotel. Then during the briefing the captain warmed us to finish the boarding in time as our plane was in delay so we were in delay as well, and if we couldn’t have finished the boarding in time… we had had to stay in Adelaide in the next 8 hours… noooo way! 😀 24 hours or nothing! We could do it, even the flight was full with 300 passengers on economy. 😀 Imagine, on the way back we had 3 medical cases IN THE SAME TIME! And our cabin supervisor was sleeping, of course there were another and the purser  as well, but still. 😀 I was the lucky one who stucked in the galley, because we cannot leave it unattended. We had a lady who fainted and was sick in the same time, then she was better and then her son fainted into the armes of the cabin crew who was helping them. Meanwhile anotuer passenger started to feel unwell and almost fainted a few rows before them.. It was a little bit chaotic but everybody got better and we kept monitoring them during the rest of the flight.

I met Hungarians on board!! They were so nice and I was so happy to have them as a passenger! Seriously what is the chance to have Hungarians on the plane from Adelaide!! 😀 I told this to my cabin supervisor and she could see that I was soo enthusiastic, so she gave me a plastic bag to fill it with Emirates souvenirs and sweets and I gave it them at the end of the flight! 🙂 ❤

During this flight I realized that I loved my job! not because of the layovers, or the flight. But I actually love to deal with people! At the end of the flight I like (most of ) my passengers. 😀 And I had the chance to talk to them and get to know their stories. The other thing what I thought about that I really loved to live here, when I was sitting on my jumpseat during landing in Dubai I felt like I arrived home and my lovely bed was waiting for me. I just love it!

My next flight is to Dar Es Salaam, Tanzania, but only a few tickets are sold, so I may stay at home, but I hope not!! 🙂 We’ll see

see you later,

Dorka