live4flying

4 napja vagyok Dubaiban, de valahogy olyan, mintha mindig itt lettem volna. Olyan természetes, jól érzem magam. Akadnak izgalmak, amikor el kell jutni A-ból B-be, vagy elered az eső a fürdőmben (erről később), de üzenem mindenkinek, szuperul vagyok 🙂

A búcsú elég nehéz volt Ferihegyen, de mindenkinek köszönöm, hogy kijöttetek velem, és tudnotok kell, hogy egy szuper útra engedtettek el ❤

Airbus A330-200-as géppel repültünk, elvileg még novemberig ez a gép jár Budapestre, utána a B777 fog, de ezek pletykák. Mikor négyen a fedélzetre léptünk, gyorsan el is újságoltuk a légiutaskísérőknek, hogy újak vagyunk. Kedvesen, mosolyogva fogadtak minket, és mondták, hogy út közben majd menjük hátra hozzájuk! Egyébként mind a négyünket ablak mellé ültették alapból, gondolom, úgy voltak vele, hogy szerencsétlen, most hagy hátra mindent, legalább a kilátás legyen jó. 😀

Repülés közben meglátogattuk a légiutaskísérőket, és annnnnyira cukik voltak, adtak rúzst, meg a sapkájukat a fejünkre tették, és csináltunk polaroid képet. Sokat beszélgettünk velük, meséltek, faggatóztak. Volt köztük olyan srác, aki 12 éve csinálja ezt! Ilyenről még nem is hallottam az Emiratesnél!

Miután megérkeztünk, azonnal vártak minket táblán a nevünkkel, én azt hittem, hogy majd ott kóvályogni kell, mire megtaláljuk a nevünket a kijelzőkön (mivel azt mondták, hogy kijelzőkön keressük magunkat, de ezek ilyen mini kézben hordozható kütyük voltak, szóval egy nő várt minket). Valaki mindig kísért minket, ez a táblát mutató hölgy átadott egy fiatalembernek, aki odavezetett minket az útlevél, vízum csekkhez, majd ő átadott másnak, aki a bőröndöket segítette leszedni a szalagról (29+16 kg nekem 😀 ). Aztán megkapott minket megint más, akivel meg egy kis papírmunkát csináltunk, és megnyugtatott két lányt, akiknek elkavarodott a bőröndjük, hogy ez gyakran előfordul, úgyis meglesznek, így is lett. 🙂 Ezek után egy sofőr jött értünk és elvitt minket a Sarab nevű épületbe, ami szószerint a sivatag közepén van. Ahogy kiléptem a kocsiból, bokáig süllyedtem fekete topánkámban a homokban, jó kis első benyomás 😀 (azóta adtam második esélyt a szállásnak, és eddig imádom 🙂 ). Amúgy van aszfalt, csak az út szélén állt meg a busz, én meg leléptem róla.

A recepción kicsit stresszeltem még, hogy milyen lesz a lakótárs, meg gyorsan írtam haza facebookon, mert ott tuti van internet. Mikor feljöttem, egy iszonyat édes portugál lány fogadott. Másfél-két órát beszélgettünk, és nagyon szimpatikus elsőre, szerintem később sem lesz baj. Ő is izgult, mert képzeljétek, még nem találkozott magyar cabin crew-val – pedig egyébként elég sok van. Nem tudta, milyenek vagyunk. 😀 Főzött nekem vacsit 🙂 Csokival várt, meg egy kis üzenettel, ha esetleg úgy érkeznék, hogy ő nincs itthon. Viszont sajnos (neki nem sajnos) elutazott egy hétre szombaton Tanzániába nyaralni, mert ő ilyen hátizsákos túrázós! Nagyon jó lehet, csak hiányzik kicsit mellőlem, sokat tudna segíteni, tippet adni, mit hol vegyek stb. Bár így is beszerzem a tudást a többi lány szobatársaitól 😀 Viszont nincs wifi a szobában, mert a portugál lány nem igényli, a telefonjára előfizetett az Emirates wifi-re. Megmutatta, hogy kell, de mivel ez csak az épületben él, így inkább mobil netet vettem, és ha hazajön, mondom neki, hogy én szeretnék internetet. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ő a lakótársam, nagy szeretettel fogadott, még ágyneműt is kaptam tőle, mivel az mintás, és nem olyan rideg, mint az itteni fehér_kicsit hotel érzése van az embernek, és nem otthon.

Szombaton egy kis csavargás várt ránk, de mivel senkinek nem volt még telefonja, és 200 HUF egy sms és 700 HUF egy hívásfogadás, így ezt nem nagyon erőltettük magyar keszülékekről. Megbeszéltük, hogy találkozunk a Dubai mallban, hát kettesével voltunk, és nem sikerült összefutni, szóval ketten-ketten jártuk be a plázát. Hihetetlen módon Renivel (ő velem egy épületben lakik) pont megtaláltuk azt a kijáratot, ahol a Burj Khalifa van, így gyorsan tudtunk is csinálni egy fotót vele 🙂 Nagyon magas! 828 méter!

 

 

 

 

 

 

 

Vasárnap elindult az ismerkedős hetünk – induction week. Nagyon aranyos mindenki, nem csak a mi csoportunk. 15-en vagyunk egy csoportban, és azt hiszem, hogy 8 csoport indult most. Aláírtuk a szerződést, és mindenről kaptunk tájékoztatást: bankszámla, telefonszolgáltató, egészségügy. Még tűzvédelmi oktatás is volt, azaz, hogy ne gyújtsd magadra a lakást. Elég bugyuta volt (ne felejtsd a gázon a kaját..), de meséltek sztorikat, szóval jogos volt a figyelmeztetés 😀 Elmondták, hogy mit nem illik és mit nem szabad itt az országban. Véleményem szerint követhető a dolog, nincs vele gond 🙂

Túl vagyunk az orvosi vizsgálatokon is, itt is volt egy témakör, amire nagyon rápörögtek, még pedig a drogteszt. Mivel Dubaiban illegális a fogyasztása is, így elég szigorúan veszik, persze ha valaki tiszta, akkor tiszta, sima ügy. De legkevesebb négy év dutyi jár érte 😀

Jaj, majdnem elfelejtettem az esős kalandom. Valamelyik nap hazaértem, és néztem, hogy víz van a fürdőszobám padlóján, elmerengtem, hogy vajon valaki bejött-e. Ugyan zárom a szobaajtóm, de elmondták, hogy pl. tűz esetén bejöhetnek. Még eszembe jutott az is, hogy valamelyik itteni dolgozó bejött egyet zuhanyozni. 😀 Na tegnap este, mikor épp neki álltam volna blogot írni zuhany után, hallom, hogy csöpög a zuhanyrózsa. Bemegyek, hát nem a zuhanyrózsa csöpögött, hanem a plafonról a víz. 😀 😀 XD Már a múltkor is  ez történt akkor, összeraktam. 😀 Leszaladtam a recepcióra, hogy ez normális-e (pára fürdés után stb ., nem tudom, új vagyok 😀 ). Mondja a portás, nem, nem okés, küldi a karbantartókat (munkaidőben mind az öt Sarab buildingben vannak karbantartók, munkaidőn kívül pedig egy van mind az öt épületre). Fél óra múlva jött is két kedves indiai úriember, levettek két kockát az álmennyezetből, és ott állt fenn a víz valamiben. De megoldották! 😀 Hiányzik az eső otthonról, de nem ennyire.

Egyébként el kell mondjam, mindenki extra kedves. A már repülő stuvik itt az épületekben, a boltban az eladók, a portán a recepciós, a karbantartók. Nagyon segítőkészek. Például az aprópénzre nincs rá írva, hogy mi az, legalábbis angolul, még nem sikerült teljesen memorizálni, és mindig segítenek. Mindenhol ugyanazt mondják, gyanítom, nem vernek át. 😀 Ezt leszámítva mindenhol minden ki van írva angolul is, mindenki beszél angolul, szóval nem nagyon lehet elveszni (legalábbis arra, amerre én jártam eddig).

Írok egy kicsit a szállásomról és környékéről. Minden eshetőségre fel vannak itt készülve, mindent megtalál az ember. Mivel ez az egyik épület, ami legmesszebb van mindentől, így van ingyen busz két plázába is (máshol nem mondták a lányok, hogy lenne ilyen, lehet van, de nem mindenhol).

Ugye ingyen busz visz el a reptérre és az Emirates Headquarterbe, ami a bázisa a cégnek, eddig mi ott voltunk. Szintén abból kifolyólag, hogy messze vagyunk, van saját mosodánk az egyenruhának, itt valamelyik épület sarkán. Costa coffee kávézó is van, és egy kisebb étterem_ez csak a mi Sarab block 1 A és B lépcsőház közelében. Elég messze van egymástól az 5 épület (mármint ahhoz képest, hogy a 40 fokban nem sétálok csakúgy poénból körbe, mert mire haza érek, kiszáradok 😀 ). Van itt a sarkon egy kicsi és egy nagyon nagyon drága bolt, 5 perc sétára pedig egy Zoom market nevezetű nagyobb bolt, ami csak nagyon drága. 😀 De tényleg minden van, ilyen Emirates kompatibilis. A kritériumoknak megfelelő órák (6-7000 HUF), hosszabbító, hajlakk, edények, vízforraló, harisnya és persze ételek. Ja és persze van medencénk, edzőtermünk és szaunánk. J Még nem próbáltam. De lassan ideje lesz.

Képek:

Na mára ennyi, mert még le kell mennem a recepcióra a wifi miatt, hogy fel tudjam tölteni az irományt, és képeket rakjak bele 🙂

see you soon,

Dorka