Nem is tudom, hol kezdjem tulajdonképpen, annyi inger ért ez alatt a nem egészen 5 nap alatt. De mindenek előtt, szeretném megköszönni Gergőnek, hogy vendégül látott!! 🙂
Apróságok
Először írok kis apró dolgokról, amik furák voltak nekem nagyon. Ez az állandó “keep left”, azaz tarts balra, de mindenhol – járdán, lépcsőn, metró aluljáróban. Az első este rögtön meg is talált egy öreg csúnya bácsi, aki a falhoz simulva jött velem szembe, és az orra alá morogta, hogy balra kéne tartanom.. 😀 De van ám csavar benne, mert a mozgólépcsőn jobb oldalon kell állni, mint itthon.
“Look left” Ugye fordított a közlekedés, minden zebrára fel van festve, hogy a gyalogosnak merre kell néznie, de hát én még így is megkavarodtam a nap végére, ahogy fáradtam. Az egyirányú utakat csak forgalmasabb helyeken jelölik táblával, csak az aszfaltra van felfestve 1-1 nyíl, hogy az autó merre menjen, a gyalogos meg találja ki, honnan fogják elcsapni 😀
Kuka Naaaagyon kevés kuka van az utcákon, itthon nem is tűnik fel, de nagyon jó, hogy minden sarkon van egy. Konkrétan átsétáltunk az óriás keréktől a London Bridge-en, megkerültük a Parlamentet, és nem volt kuka sehol. Nem is értem. 😀
Health & Safety Annyira vigyáznak az angolokra, hogy az hihetetlen. A legfeltűnőbb, hogy minden metró megállónál hatszor bemondják, hogy vigyázz a résre a szerelvény és a platform között. Annyiban jogos, hogy néhány helyen úgy van kialakítva a megálló, hogy kanyarodik, így vannak nagyobb rések, de azért na. Néha még kiabálnak is a hangosbemondóba, hogy induluuuuunk 😀 A RAF múzeumban pedig valamiért volt egy vödör a földön, gondolom beázhatott az épület, vagy nem tudom, és körbe volt kerítve kordonnal, nehogy beleessen valaki… 😀 Ahogy Gergő mondaná, minden hülye biztos. Nagy biztonság van mindenhol, az is tutibizti, mindenhol átkutattak / csipogtattak / motoztak minket. 😀
Programok
Amikor megérkeztem londoni időjárás fogadott, esőben sétáltunk. Szembe kerültem a 11 metróvonallal, de meglepő módon szuperül lehet tájékozódni, még ennyi idő alatt is szerintem jól kiismertem a várost nagy vonalakban, Gergő már amúgy is képben volt.
Másnap természetesen a RAF múzeum volt az első dolgunk. Egyszerűen odavagyok a második világ háborús repülőkért, volt bőven választék, amerikai, angol és német repcsi is és még sok más! Ami teljesen levett minket a lábunkról, az az a bombázó volt, amelyet a La Manche csatornából emeltek ki, miután lezuhant, mert lelőtték, és kigyulladt, kicsit megette a rozsda.
Ezután következett a London Eye. Akkora sor volt, hogy azt hittük, hogy vagy egy órát ott fogunk dekkolni, de 20 perc alatt bejutottunk. Egyébként a kereket nem állítják le addig, amíg az utasok ki-beszállnak a kis kapszulákból. o.O
Mindent be lehet látni, ahogy körbe fordultunk. Kis tabletek voltak kirakva, ahol meg lehetett nézni, hogy milyen épületet látsz, és hogy arról mit érdemes tudni. Westminster Apátság, Big Ben, Shard, Tower Hill, minden 🙂 ❤
Délután elmetróztunk a Camden Townba, sose hallottam még róla előtte, viszont Gergő annyira várta már, hogy megmutassa, hogy iszonyat kíváncsi lettem rá. Hát ez lett a kedvenc városrészem. Annyira más, annyira szabad, besétáltunk, és csak tátottam a számom. Az épületeken mindenféle óriási tárgyak voltak felrakva, pl. tornacipő, fa szék, repülő.
Nagyon sokféle ember járkál arra, a punk, rock, simán bohó embereken át a nőnek öltözött férfiak, utcazenészek, mindenki megfér egymás mellett. Sose tudhatod, hogy a következő sarkon mibe/kibe futsz bele. 🙂
Pénteken volt az a nap, amikor először lemaradtunk az Őrségváltásról, túl későn értünk ki. Azután kimentünk a Heathrowra, ami annyira nem sikerült jól, mert tök messze volt, és nem igazán készültünk az 5 terminálra, de azért itt megoldottuk, hogy – ugyan valószínűleg tilosban, de – tudtunk fotózni repcsiket. Két A380-as volt az orrunk előtt, egy Qantas és egy Emirates ❤
Este a program a Shard felhőkarcoló volt, amely az EU-ban a legmagasabb a maga 310 méterével. 12 év alatt valósult meg a 2000-ben megálmodott ötlet. Egyébként egy hotel és irodaház is. A város minden pontjáról látod, ahogy kitűnik a többi épület közül (pedig van még jó pár magas felhőkarcoló). 20:00-ra volt időpontunk, de előbb mentünk, hogy biztos odataláljunk, azért biztos, ami biztos! (Néha előfordult, hogy másik irányba, vagy másik metróra szálltunk 😀 ).
Az előre váltott jegyünk 30 percre szólt, így azt hittük, hogy csoportok lesznek, de nem így történt. Ahogy odaértünk, már mehettünk is fel. Persze előtte még a táskánkat átvilágították, és át kellett menni egy kapun, mint a reptéren. Felmentünk röpke 68 emeletet lifttel, majd még párat sétáltunk. A kilátás fenomenális volt, nem is tudom leírni, fel kell menni és megnézni. Miután felértünk, pár percig csak megszeppenve bámultunk ki a fejünkből 😀 Egyébként nyitott volt a tér, befújt a szél, és madárcsicsergés hangot játszottak le. Végig néztük a naplementét, majd csodáltuk a város ébredező fényeit. Utána császkáltunk 1-2 órát az éjszakai Londonban, úgy hogy minél jobban elkerüljük a forgalmas útvonalakat, inkább a főváros apró szépségeit vadásztuk.
Szombat volt a második nap, amikor lemaradtunk az Őrségváltásról… 😀 Odamentünk 10-re a Buckingham palotához, így volt időnk szétnézni a parkban kicsit, viszont mikor odasétáltunk a kapukhoz, akkor láttuk, hogy másnap lesz a következő Őrségváltás… 😀 De addigra már volt fejben egy közös bakancslista, mert lehetetlenség mindent megnézni ilyen kevés idő alatt, tehát ez is felkerült rá. Azért este megnéztem youtube-on, hogy még Londonban lássam 😀 😀
Ezután következett egy elég fárasztó, de annál izgalmasabb program. Már az első nap kiszemeltük magunknak a HMS Belfast nevű angol cikrálót, amely a Temze partján áll, és múzeumként funkcionál. Le lehet menni a hajó gyomrába, és a gépházban sétálgatni nagyon nagyon szűk folyosókon a mindenféle szerkezet között. Lefelé 3 szint mélyre lehet lemászni szűk lépcsőkön. Felfelé pedig 5 szint található. A múzeum bemutatja a legénység életét is (750-800 ember dolgozott itt), mindenféle műhelyük volt a hajón, konyha, magánzárka, fogorvos, műtő, kapitányi lakosztály stb. És mindenhol viaszszobrok, – ez egyébként nagy mánia Londonban, minden múzeumban vannak. Iszonyatosan élethűek, főleg a szemük, attól kirázott a hideg.
Esti programnak kaptunk egy tippet a Netil 360 tetőteraszi bárt, nagyon bevált, mit ne mondjak 🙂 Kicsit kijjebb utaztunk piros busszal a belvárosból, és a távolból csodáltuk a várost, miközben söröztünk 😀 Bulizni is el kellett menni, ennek a helyszíne pedig a London Fabric volt, még Gergő nézte ki valahol a helyet. Nagyon vártuk, hogy milyen lesz, de mivel egyszer sem csalódtunk Londonban, és mindig azt kaptuk, amit vártunk, így bementünk. Nagyon szuper buli hely volt, isteni zene szólt, nem volt tömeg és izzasztó meleg sem, Londonhoz képest annyira nem is voltak drágák az italok. Annyira jót táncoltunk 😀 ❤
Utolsó nap azért a szigetország hozta a formáját és megjött a rossz idő, de elnéztük, mert előtte végig szerencsések voltunk, és sütött a nap. Összepakoltunk a szálláson, és elmentünk a vasútállomásra (King’s Cross – 9 és 3/4-ik vágány 😀 ) szétnézni.
Imádom Londont! Remélem, hamarosan visszamehetek, mert meg kell csinálnunk a bakancslistánkat!!! 😀
See you soon
Dorka
live4flying 