live4flying

Sziasztok,

Ahogy már írtam az előző beszámolómban, mesélni fogok most egy kicsit a kenyai törzsekről. 43 van belőlük, és akárkit kérdezel Kenyában, mind tudja, hogy melyikből való. Mindenkinek van saját törzsi nyelve, így esik, hogy három nyelvet beszélnek a kenyaiak általában. Hogy mivel foglalkoznak, az attól függ, hogy az ország melyik részén élnek, és milyen adottságai vannak a területnek. Például a Meru, Embu és Kikuyu törzsek a Kenya hegy lábánál élnek és mezőgazdaságban dolgoznak. A Luo (Barack Obama édesapja innen származik) és a Kissumu nép csoportok a Viktória-tó pártján halászattal foglalkoznak. A mi főszereplőink, a Masaai-ok pedig az ország dél-nyugati részén élnek főleg, ahol nomád állattartással tartják fenn családjaik.

Ők az egyetlen törzs az országban, amely mai napig megőrizte hagyományai nagy részét. Vidéken élnek, sárból és tehén székletből készített kis kunyhóikban, amelyeket kör alakban rendeznek el, hogy védelmet nyújtson éjszaka a ragadozók ellen, hiszen állataikat a kör közepére terelik napnyugtakor.

Ahogy autóval közeledtünk a Masaai Mara nemzeti park felé, egyre több Masaait láttunk az út szélén a kis piros kendőjükben (amitől elvileg tart az oroszlán). Vigyáznak a teheneikre és a kecskéikre. Voltak köztük kicsit modernebb pásztorok is farmerben és pólóban, de a piros Masaai kendő állandó elem maradt.

Szafarink után, harmadik nap magunk mögött hagyva a nemzeti parkot, elindultunk a főváros felé, de még útba ejtettünk egy Masaai falut, ahova 20 dollár a belépő, amit a nem rég épített iskolának szánnak. Ebben a faluban eleve várják a turistákat, tehát nagyon kis pofás falucska, amely egy családhoz tartozik, és kb. 200an élnek itt. Amint megérkeztünk, a törzsi táncukkal fogadtak minket, ami igazából ugrabugra és érdekes hangot adnak ki, oroszlán morgást imitálnak. Korábban a Masaai férfiak úgy tudták levenni a nőket a lábukról, ha oroszlánt öltek, bizonyítva, hogy képesek megvédeni a családot. Azonban ők is haladtak a korral szerencsére, és már csak önvédelemből ölnek állatot, és ehelyett minél magasabbra kell ugraniuk a tánc közben. Meg kell mondjam némelyik srác igen magasra ugrott. 😁 A Masaai vezetőnk, Simon mesélte, hogy édesapja a falu vezetője és 8 felesége van. Szemem kikerekedett, mert ugye tipikusan, ami a szívemen a számon gyerek vagyok a mai napig. Meg is kérdeztem, hogy ugyan ő hányadik feleségtől való. Mosolyogva mondta, hogy az ötödiktől. Rögtön következő kérdésem, hogy és neki hány felesége és gyereke van… Nem zavarta, hogy így belemászok a magánéletébe hálisten, így azt is meg tudtuk, hogy egy felesége van egyelőre és egy gyermeke, és szeretne jövőre két másik feleséget. A kis mohó. 🤭

Simon megengedte, hogy benézzünk a kis házába, ahol ágy méretnyi szobák voltak és szűk folyosók. Az ablakok olyan picik voltak, hogy csak szellőztetésre alkalmasak. Azt is megmutatták, hogy hogy csiholnak tüzet, hiszen nincsen öngyújtójuk. Se áramuk. Egy pár cipőjük van (igen, a nőknek is😅), a harcosoknak ilyen lábujj közes papucs féle gumi abroncsból. Egészen mutatós. 15 évesen minden fiú készít magának egy tőrt, amivel meg tudja védeni magát és családját. Kérdezhettünk bármit tőlük, de mégis olyan sok kérdés maradt bennünk, amik már csak akkor jutottak eszünkbe, mikor eljöttünk. Honnan van vizük? Hova járnak mosdóba? Milyen gyakran gyűlik meg a bajuk oroszlánnal? És hiénával? Tényleg nincs telefonjuk? Eladják az állataikat? Na de mostmar mindegy. Ha valaki arra jár, kérdezze már meg nekem ezeket. 😅

A kis túra után a piacukhoz vezettek minket, ahol saját készítésű szuveníreket lehetett venni, elég borsos áron, de mikor fogom legközelebb egy Masaai harcos combjára írni az ajánlatom egy kis botocskával? Illetve saját iskolájukhoz használják a pénzt, és a gyerekeknek vesznek ruhákat.

Innen már tényleg csak egy megálló volt Nairobiig, ahol egy kis városkában ebédeltünk. Igazából ezt csak azért említem meg, mert volt egy kis történés itt. A társaság a teraszon ebédelt (igen, még mindig ugyanazt a pörkölt féle valamit rizzsel és tésztával), és amikor indultunk volna a helyi pár, aki velünk volt a túrán, mert még sose volt Masaai Mara-n, észrevette, hogy nincs meg a telefonjuk. Az ebéd elején bevitték mind a két iPhone-t tölteni a kis boltba, miután a személyzet mondta nekik, hogy oda tegyék. Na, hogy ne húzzam szét a sztorit, a lényeg, hogy volt kamera az épületen (ez önmagában megdöbbentő, nem úgy nézett ki a helyszín őszintén, hogy legyen), és kiderült, hogy az utcáról jött be valaki és vitte el a két telefont töltőstől. Rendőrséget hívtak, akik egészen hamar kijöttek, viszont mivel feltűnt nekik, hogy több kamera is van az utcán, bementünk a rendőrségre is. Vallomást tettek a srácok és 2 óra késéssel indultunk. Szerencsére mindenki türelmesen várt, senki nem sietett sehova. Nagyon sajnáltam a két helyit, lehet felelőtlenség telefont széthagyni töltőn, dehát ők vannak otthon, biztos tudják, mit csinálnak. Bár ezek szerint… No mindegyis, mi levontuk a tanulságot (nem mintha eszembe jutna kiadni a telefont a kezemből Kenyában), extrán kell figyelni, hogy ne essen bajunk.

Na hátha még kövi poszt is lesz 😊

Puszi!

Dorka